Kuksi

Hédi tegnap kedvenc lemezét, a Mamma Mia-t hallgatta. Külön többször is meg kellett hallgatni a Thank you for the music című számot. Énekli hátul, majd mondja nekem, hogy mégegyszer, mert ő ennek csak a végét tudja, az elejét mindig elfelejti..
mondom, hát hogy-hogy? Válasz:

Nem tudom, Anya, lehet, hogy az a baj, hogy csak félig tudok angolul!

Mióta új munkakört töltök be a cégnél, már párszor el kellett utaznom. Legutóbb Bécs mellé mentem, két éjszakára.
Mondom Hédinek, hogy anya most elutazik dolgozni, de kettőt alszunk, és már jövök is. Addig Kati mama és Apa gondjaira leszel bízva. Minden oké, csak egy dolog maradt neki kérdéses:

Anya, és hol fogsz aludni??? Viszed a sátrat, és abban??
:o) ez persze decemberben..

Hédikém idestova két hete skarlátos. se ovi, se semmi. Katimamáékhoz ment volna amúgy is, hogy kivonjuk a forgalomból, de vasárnap levittük, hétfőn jött a telefon, hogy kiütéses, orvos, diagnózis egyértelmű skarlát. Úgyhogy Hédi ott-tartózkodása meg is nyúlt, és a tervezett 5 nap helyett 10 lett. Már nagyon nagyon várjuk haza, Apa ma ment el érte. Én addigis számolom a perceket, míg hazaérnek:o)
És kicsit frissítem a blogot, legfőbb ideje.

Hédikém nézegeti a Minimaxot előszerettel, beleértve a reklámokat is.. egyikmásikat énekelgeti ad hoc jelleggel, másikakat csak szimplán csodálja. de mindegyiknél szól, hogy olyat vegyek neki. Egy idő után már fel sem kapom a fejemet, csak mondom, hogy Hédikém, minden vackot nem veszünk meg.
Van viszont valami gyöngy, nem tudom hogy hívják, ő Beados-nak mondja, biztos nem ez a pontos neve. gyerek kirak belőle valamit, vizet fúj rá, és a gyöngy megtartja a formát. így lehet remek kis izéket gyártani. Természetesen a gyöngy a szivárvány összes színében csillog-villog.
Múltkor jöttek a szokásos akciós újságok a postaládába, és valamelyik bevásárlóközpont küldött egy olyat, amiben csak játékok vannak. Mókus kiveszi a többi közül, és nagy szakértelemmel az elejétől a végéig elolvassa. Majd odahozza, és mutatja.

Anyaaaaaa. ezt a Beadost nem tartod VACOKNAK??? ilyet veszel nekem??? Anya, ez nem vacok..
annyira kellett nevetni. hát hogy nem vacok, az biztos.:o))

Hédit próbáltam kapacitálni hogy menjen el úszni. Már mindent bevetettem, Livit is beizzítottam, hogy Sára is menjen, gondoltam remek szombat délelőtti program apukákkal.
De anya, én nem akarok, csak olyat akarok csinálni, amit veled lehet.
Még egyszer nekifutottam, milyen szuper lesz, az apa bemegy veled a vízbe, stb.stb.
De anya, én nem szeretek nélküled lenni!!

Hédi szerint most hogy már megismerkedtek, Ében, a mi kutyánk, és Benji, Györgyimamáéké, minden bizonnyal össze is fognak házasodni. Mondta is Györgyimamának:
Mama, én belenéztem a Benji szemébe, és aggodalmat láttam.
Lehet, hogy aggódik a menyasszonyáért.

hát az bizony lehet. Főleg hogy Ében egy valóságos szabadulóművész. Még a végén meg talál szökni a menyegző előtt..

Amikor Hédi végleg unatkozik, eszébe jut, hogy "számítógépes mesét" szeretne nézni. Melyiket? Olyat, amilyet még nem láttam..
Youtube, Kockás fülű nyúl, száz vakond epizód, Tom és Jerry, Fülesmackó, Frakk, meg ami eszembe jut és még nem ismeri. Mai felfedezése a Varázsceruza. Most ül mellettem és nézi a másik gépen.
Elkezdődik a mese, Hédi méltatlankodó hangon motyog:

És fekete a Varázsceruza, ezt nem hiszem el!!!!!!!!!!!!!

Hédi tegnap megnézte velem az Oroszlánkirályt. Most látta először. És sírt rajta, amikor Simba apukája meghalt. Aztán mutatták, hogy az állatok szomorúak.
Szipogva kérdezte:
Anya, az egész világ sír??

Végre valahára beszereztük az általam hőn vágyott futóbringát:o))

Igen mozgalmas hétvégét tudhatunk magunk mögött.

Hédi kérdezte, honnan hoztam Pöttyöt, a macskát.
mondom, Lajoskomáromból.
Honnan???
Lajoskomáromból.
Lajoskomámtól????

Hédi most Katimamánál regenerálódik, de eszembe jutott hogy a múltkor el is felejtettem feljegyezni, mikoris az autóban ülve Martonvásár utcáin egy raszta srácot pillantott meg.

Anyaaaa!! Annak a bácsinak fonalból van a haja!!!!!!!!!!

:o))

ragasztottunk tegnap színespapírokból tulipánt. Nem azért mondom, mert főleg én csináltam, de igazán jó lett.

Ma reggel leesett a száráról (ott még nem volt megragasztva) és Hédi szólt, hogy ott is ragasszuk meg. Mondom, semmi akadálya. már kenem is a ragasztót.

Jó anya, de én akarom letapasztalni!!

(mármint letapasztani, persze)

Hédi nagyon belejött a "félrebeszélés"-be.

ma reggel ül a gurulós virágtartón és gurítja magát ki a nappaliba a háló felől:

Idenézzetek, milyen JÁRVÁNYON ülök!!:o)))

Járványon????

újra nekifut:

Idenézzetek, ezen a VÁGÁNYON ülök:o))))

Járgányon???

Igenigen, járgányon:o)))
cool.

Hédi egyik este fürdéshez készülődik, nyüszög hogy anya, anya fáj a nunim..
nahát ilyenkor mindig beparázok, nehogy valami baja legyen..
mondom nyugi, megnézzük. Bugyi le, látszólag minden a legnagyobb rendben.
Hol fáj???

Mutogatja a lába hajlatát.
Anya itt, itt.. a lábam hónaljánál..

persze rendellenesség ott sem látszik.

Hédi tegnap felsorolta az évszakokat. persze összevissza.. valahogy így

Anya, csak ennyi évszak van?
Hogy nyár, tél, ősz meg tavasz?

Igen, csak ennyi van, négy.
Jó anya, de akkor van még a tavaly is..

:o)))
jaja, van még a tavaly is:o)))

Az augusztus a nyaralások jegyében telt.
Míg mi Robival meglátogattuk Balázsékat Angliában, Hédi Györgyi mamáéknál időzött.

Pista csinált neki egy szép kis játszóházat, ez persze nagy örömére szolgált, meg gondolom volt szórakoztatás ezerrel.

2 nagy flash jut most eszembe:

Hédi szólt Mamának:
Mama, mama, gyere gyorsan! nagy baj van!!!
Az anyanyúl viszi az apanyulat a hátán!

ja, mert igen, van két nyuszi, a húsvéti szerzemények:o)

a másik is aranyos volt, mert otthoni jószágjainkat kiadtuk gondozásba erre a két hétre. Mikor viszont mentem Hédiért Peténybe, közölte, hogy Anya, nem is kellett volna elvinni otthonról az állatainkat, mert ez nem is volt hosszú idő:o))) na ezek szerint repül az idő Petényben..

Szombaton részt vettünk a filharmonikusok martonvásári Beethoven hangversenyén. Jobb megoldás híján Hédi is megtekinthette az előadást:o)
Szép ünneplőt öltöttünk, a felnőttek nemgyőzték mutogatni, jajjj, de aranyos abban a hosszú ruhájában:o))) de persze a többezres tömegben kettő gyerek volt rajta kívül..
Meg is volt szegény fenyítve, hogy itt néma csendben kell ám lenni! hát, az első egy órában néma csendben is volt, csakl egyszer szólalt meg, de az tartalmasra sikerült:

Apa, ha itt csendben kell lenni, akkor a néni miért énekel??

a második részre (Sors szimfóniája) már elfogyott a fonott kalács, ami a táskámból került elő, és ennek megfelelően Hédi türelme is.. így én kimenekítettem a sorok közül, és játszottunk a tóparton míg az Apa végignézte az előadást.

Mindenesetre igazán büszkeséggel töltött el, íme a hároméves, aki a Nemzeti Filharmonikusok előadását végigülte:o) (szinte..)

Hédi tegnap megkérdezte:
Anya, a tej vízből és lisztből, vagy vízből és cukorból készül??

Hédit megkérdeztem, szerinted mik a legnagyobb kincsek??

szűkre húzott szemekkel gondolkozott, majd jól elnyújtva kibökte: pééééénz, araaaaaany, üveddolyóóóó

úgyhogy gyorsan elolvastuk, mi mindent hoztak az angyalok az embereknek a mesében: jóságot, szeretetet, és békességet.

Azóta is sokat beszélünk erről a meséről. Hédi pedig szentül állítja, hogy neki ezek a kincsek mind megvannak, ezekből ő is kapott:o)) a kis drága.. mégsincs akkora gáz mint elsőre hittem.. Üveddolyó:o)

Hédi egyik este a kádban az oviról beszélt.



Anya, a Mariann óvónénit én nagyon szeretem. .

De ő is szeret ám engem!!!



igen? és ezt honnan tudod??



Anya! Az ilyet tudni kell, és kész!



mindezt persze egyszerre megdöbbent és rendreutasító hangnemben.. hát anya az ilyen, aki még ezt sem tudja???

A rózsaszín vizibicaj jutott, megegyeztünk hogy a 3 felnőtt, két gyerek felállás a legjobb. Andus a platón utazott a kislányokkal az első pár percben, Robi meg én tekertünk.. persze a lányok -legfőképpen Hédi- nem bírták türelemmel az utazást, már nagyon csúszdázni akartak. Hát aki ült már háromévessel csúszdás vizibicajon, és csak fele olyan parás, mint én, az átérezheti a rettegésemet.. a vizibicaj vizes teteje eleve csúszik.. a csúszdára felmászott gyerek fent nem tud megkapaszkodni, a vizibicaj továbbrais vizes, tehát csúszik, a Balaton hullámzik, tehát a jármű nemcsak csúszik, de mozog is, mindez simán két méterrel a víz felett... Hát ha Tobi maestro (a fodrászunk) eddig tagadta is az ősz hajszálaimat (pedig én tudom, hogy vannak, nekem is van szemem..) hát a következő vizitemkor tuti be fogja látni, hogy bizony megszaporodtak, nincs mit szépíteni a dolgon. Namindegy, számomra keservesen lassan eltelt az egy óra, és mindenki egészségesen távozott a vizibicajról (erre az idén többször nem engedem rávenni magam) Szerencsére a gyerekek rettentően élvezték, mint ahogy arra számítottunk is, csak rólam bizonyosodott be ismét, hogy kissé több veszélyforrást vélek felfedezni a gyerek körül minden másodpercben, mint amennyi valóban leselkedik rá.. A képeken felfedezhetően idegbajos vagyok, ezért Héditől utólag is elnézést kérek, ha majd egy szép napon nézegeti őket és az anyja láthatólag morcos fejet vág:o)

A mai híradóból megtudhattuk, hogy M. Phelps újabb világcsúcsot úszott, ezúttal 100 m pillangó, ha jól emlékszem. A bejátszás közepén ugyanis berobbant Kuksi (addig a szobájában hallgatta a Nena CDjét és babázott), elmondása szerint csak azért, hogy egy puha puszit adjon nekem, majd visszamenjen. Elakadt azonban a pusziadásban, mert vetett egy pillantást a képernyőre, aholis éppen a cáparuhás Phelps volt látható:

Anya! Azon a bácsin melltartó van! nagyon vicces.

Mindez tavaly, kétévesen kezdődött, azóta a Nagymamák tűkön ülve várják a kisunokájukat. Mivel Robi szülei már nyugdíjasok, oda gyakrabban tud menni Hédi évközben, az én anyukám viszont még dolgozik, így neki maradnak az iskolaszünetek (igen,igen, tanítónéni..

Én még egy kicsit rendezkedek itthon, aztán indulok Felsőpeténybe, hogy jól meglepődhessek, mennyit is nőtt megint Hédi 10 nap alatt.. egy kisebb örökkévalóság:o) De ő remekül érezte magát, és hát mindig arra gondolok, hogy most szeret nagymamáknál időzni, meg arra, hogy én is szerettem a mamáimnál lenni kiskoromban..

Hédi rendszeresen beszél arról (minden reggel), hogy ő álmodott.
ha megkérdezem, mit, ilyen válaszok jönnek: mókuscsaládot.. őzikéket.. tündérek játszottak..

Szóval valahogy ezt nemigazán tudom komolyan venni. Ilyenkor mondom neki, jaj de szépet álmodtál, és már túl is lépünk egy sokkal fontosabb témára: Anya, ma mi lesz a reggeli???

Igenám, de egyik nap, néhány nappal az ikea játszóházas kalandunkat követően reggel motyogta, hogy ő álmodott ám, arról a boltról.. Ahol hotdogot szoktunk enni. Igen Hédi, és mi történt?? Hááát... én csak ott álltam.
Ott volt az Apa is.. meg te is Anya. de én csak ott egyedül álltam..

HOL???

A fagyigép előtt...

hát, azt hiszem, ez lehetett az első alkalom, hogy ráébredt, hogy ő valóban álmodott. Láthatólag megzavarta kissé ez az élmény, nem egészen értette, hogyan is történhetett mindez. és kissé még szomorúan is mondta. hogy ő egyedül állt. valahogy egyszerre volt szívszorító és vicces is. Ki hallott már egy gyerekálomról, legfőképpen egy első "igazi" álomról, amiben valaki az Ikeás fagyigép előtt áll:o)))

Mindez úgy hat, mintha naponta járnánk a fent nevezett áruházba, de mentségünkre szól, hogy az utóbbi időben tényleg nem ez a legfőbb időtöltésünk, sőt. De a gyerekre láthatólag nagy hatással van. c'est la vie.

Ez egy jócskán régi sztori, Duzsu juttatta eszembe a héten, de megint nevetnem kellett rajta.

Hédi ekkoris a leendő férjéről csacsogott.. próbáltam kicsit irányítani a nyilatkozatot, gondoltam, hogy fog az apa örülni, ha mondjuk azt sikerül kihúzni a gyerekből, hogy az ő férje olyasmi lesz, mint az apa.



Hááát, ez nem egészen sikerült. Hédi ugyanis arra a kérdésre, hogy hogy is fog az illető kinézni, gondolkodás nélkül vágta rá, hogy hát mint a Balázs. Mondom, az én testvérem Balázs? Nemnem. mint a Juhász Balázs. (a lent látható Vince apukája..:o) Mondom, de miben fog hasonlítani rá?



Anya, hát kívülről.

??

Anya, meg hátulról is..



ja, akkormár értem..



egyszóval Hédi valamilyen okból kifolyólag egyértelműen favorizálja a Juhász-Duró família férfitagjait..

Anya, a baktériumok azok micsodák?? Élőlények???
igen..
oké anya, de akkor micsodák? emberek, állatok, vagy manók????

Hédi lelkes látogatója az Ikeának. Imádja a hotdogot naés a fagylaltgépet, néha csak ezekért kéri hogy menjünk be oda. Kb kétéves kora óta pedig rendszeresen szeretne bemenni a játszóházba is, de eddig mindig sikerült azzal leszerelni, hogy oda csak a gyerekek mehetnek be, a szülők nem.. Múlt héten viszont bent voltunk a városban, és Hédi kiénekelte magának hogy hazafele menjünk be hotdog-ügyben.. Meg is tettük, majd a második hotdog után közölte, hogy akkor ő most bemegy a játszóba. Hát mondom, hogy nélkülünk be akarsz menni?? Ideeeen... persze teltház van, de épp kijön egy kisfiú, mire kitöltöm a papírokat Hédi már a kilences mellényben pompázik. Én megkapom a 9-es pecsétet, már mehet is, mondanám neki, hogy íme, ez itt az óvónéni, ha bármi van, neki kell szólni, de a gyerek már nekem hátatfordítva rohan a régen áhított labdáscsúszdára. Apával ijedten nézzük egymást, mondom, nincs mit tenni, spuri a dolgunkra, ne aggályoskodjunk itt, ha valami van hát majd szólnak. Ő azért még aggódva földig hajolva leselkedik a lépcsőről is, de végül végigrohanunk mintegy húsz perces rekordidő alatt az áruházon.. Ebben bennefoglaltatik az a három perc is, amíg a raktárból kukucskálva nézzük egy másik gyerek szülei mellett meghúzódva, mi is történik bent..

Minden hangosbemondó-bekapcsolásra heves szívdobogás jött rám, hála Istennek nem volt semmi, sőt, ezúttal Hedviggel kezdődő rendszámú autót sem kellett bemondaniuk..

Gyorsan végeztünk, mentünk Mókusért, aki már bentről hevesen gesztikulálva magyarázott és eközben rázta a fejét, amiből feltételeztem, hogy nem akar kijönni, majd odaszaladt, közölte, hogy neki van egy játszópajtása, akivel még játszani óhajt, így történt hogy még egy kávét is ittunk. Végül izzadságban úszva, szomjasan, izgatottan jött elő, és csak magyarázott, mi minden történt. Többek között, hogy őt egy nagyfiú megütötte labdával.. és, mit csináltál erre? semmit.. arrébb mentem, nem játszottam vele... :o))) Okoskám ő, hiába na.

Mióta ez a kis kiruccanásunk volt, azóta pedig már álmodott is az Ikeáról, de arról majd külön írok.

mesét néznek..
Hédi nemrégiben azon gondolkozott félhangosan, ki is lesz az ő férje. Mondtam neki, hogy azt csakis ő tudhatja..
válasz: Anya, talán a Vince..
Hát, nem volt ez mindig így, de ahogy a kép is mutatja, mostanra nagyon nagy a barátság:o))

Hédinek légcsőszűkülete van.

Minden nap inhalálnia kell, és gyakran betegeskedik is.
inhalálni persze gyűlöl, minden nap meg kell vesztegetni valamivel. Mikor nagyon kíváncsiskodik, hogy mi van vele, beteg-e ő, ami miatt minden nap inhalálni kell, mondtuk már neki, hogy semmi komoly, "csak" neked van egy kis légcsőszűkületed..

na ez azóta is következetesen lépcsőszűkület:o)))

2009 május, sétáltunk a kutyával a földúton, a szántóföldek között.

Anya, itt régen tenger volt?
háááát, nagyon régen...
igen anya, itt biztosan tenger volt, mert itt hullámos a föld..

Hédivel sétálni vittük Ébent, a fekete labradorunkat.

Ében hatalmas bakugrásokat abszolvál a magas fűben az út két oldalán.
Anya, Ében mit csinál??
vadászik..
de hogyan, anya?? Felemeli a lábát és lelövi???

Mindenből ilyen nehéz ez az első..

Ezennel ünnepélyes keretek között létrehozom Hédi blogját, mely hivatott megőrizni mindenféle csacska dolgait. Elsősorban persze a magam szórakoztatására, nameg azért mert annyi de annyi kis dolga merül feledésbe minden nap, hogy mostmár nincs több elodázás.

Legfőbb szándékom a legviccesebb mondásainak megörökítése, amelyekre nyilván majd kiváncsi lesz idővel, de mindig elmulasztom feljegyezni őket. nade most! akkorhát sorra is veszem az aktuális kedvenceimet.

Előtte azonban még a főhősről néhány szó. Hédi most 3 és fél éves, okos, cserfes kislány, akinek állandóan van mondanivalója. pont egy éve, mikor Martonba költöztünk, vagyis olyan kétésfél éves korában jegyeztem fel a nagy kedvenceim egyikét.

vonattal utaztunk Pestre, legtöbbször autózunk ugyan, de ha tehetem szeretek tömegközlekedéssel menni, mert ilyenkor több az idő Hédivel foglalkozni, kevésbé türelmetlen, nincs parkolási mizéria éshát érdekesség is számára, nem járunk minden nap vonattal..

Utazunk, beszélgetünk, jó szokásához hűen kotorgat a táskámban, majd talál egy gyümölcsös rágót. Jó intenzív ízű fajta, egyálatlán nem gyerekek számára készült szerintem, de puha fajta, nem mentolos, és hát ő meg szeretné kóstolni.. Mondom, oké, tessék, de ezt kizárólag rágni szabad, lenyelni egyáltalán nem. oké,oké. bekapja, rágja. Finom??? ideeeeen. de anya, ezt miért nem szabad lenyelni??? hát, mert ezt rágni kell, ez arra való. az is a neve, rágógumi. gondolkodás nélkül rávágja: Oké anya, de én akkor inkább egy lenyelőgumit kérek...