Kuksi

elvileg foglaltunk szállást ausztriában síelni. Ugyan még nincs visszaigazolva biztosra, mert még várunk az utalás utáni megerősítésre, de én már most simán biztosra veszem.

ide megyünk:

és én, előrelátó anyuka, felhívtam a már korábban ajánlott sítanárt, hogy ha kétésfélhét múlva elutazunk a gyerekkel síelni, tud-e addig még kezdeni vele valamit. Holnapra kaptunk is időpontot! nagyon izgulok! csakúgy mint Hédi:o))) Gondolom, vagy nagyon odalesz a dologért, vagy első percben elmegy a kedve. Csak már holnap lenne! addigis nem győzöm fűteni. már megnéztük a szálláshelyet a neten együtt, meg a síoktatót, műanyagpályát, szóval nagyon készülődünk.

Fotóaparátust mindenképpen viszek. addigis félek ma éjjel aludni sem fogok tudni...

holnap este beszámolok:o)

Ez az aktuális kedvencem.
Tudnivaló, hogy Hédi ha a saját szobájában alszik, kap reggelre ajándékot a tündértől. Ezzel kapcsolatban két nagy élményünk van a múlt hétről:

egyik reggelre narancsot kapott. nagyon örült is neki. Másnap megint narancsot tettem. Megtalálja, és csípőre tett kézzel magyarázva jön ki a szobájából:
Ezt nem hiszem el! Nem igaz, hogy már megint egy szavanyú najancot kaptam!

és a másik, az még viccesebb:

Györgyi mama! Ha mindig a saját ágyadban aludnál, lehet, hogy neked is hozna ám valamit a tündér! Valami felnőttajándékot... példáuuuuuul... eeeeeeegy... bornyitót!
GyM: Hédi, dehát én minden éjjel a saját ágyamban alszom.
Igen mama, de...... ha.... elkülönítenéd a Pistát....

Ma este a vacsoránál beszélgettünk. Györgyi mama felhozta hogy ma voltak boltban és Hédi felajánlotta Pistának, hogy vegyenek egy közös nyalókát, ő majd nyalja hazáig, Pista meg itthon megkaphatja:o))
Tudja mindenki, hogy nem vagyok a nyalókák pártján, és Hédi meg is mondta a Mamának a vacsoraasztalnál, hogy nem szép dolog ám elmondani másnak a titkát! Főleg hogy nem az anya előtt, aki nem enged nyalókázni! És ez nagyonis hogy szomorú, hogy én ezt most ilyenformán megtudtam..

nahát teljesen kikészültem:o) mondtam is neki, hogy az anyukénk előtt négy évesen nem szokás titokzatoskodni..

Hédikém megint beteg. Köhög, náthás, antibiotikum..
Már második hete Pista vigyáz rá:o) Györgyi mamáék felpakolták a háztartást meg Benji kutyát és áthelyezték a bázist Martonba. Mondtam is Robinak, hogy lehet, hogy azért van ez a sok gyerekbetegség, hogy az atomjaira hullott családjaink összetartsanak. Persze csak a magam nevében beszélhetek. Nade a lényeg, hogy Pista vigyáz Hédire reggeltől estig, Györgyi mama meg innen megy dolgozni Kertesre, ami nem kis utazási nehézséget jelent, de ők erre fittyet hánynak:o) Hédikém pedig tegnap este feltette a kérdést:


Anya, én már soha többé nem tudok oviba menni? Miért van az, hogy én még meg sem gyógyulok az egyik betegségből, és már el is kapom a másikat?? Anya, miért ilyen ez az élet????

hát erre nem tudtam mit mondani, mondtam, nem tudom, szívem..
de a nem tudom nem válasz neki, ilyenkor fülsiketítő hangsúllyal áll neki: Anyaaaaaa! de SZERINTED?????
és mikor még mindig nem tudtam állást foglalni, még hozzátette: most is anya, még meg se gyógyultam (ti a köhögésből) és már ki is jöttek a kiütéseim!!! és tényleg..