Kuksi

a doktor bácsi..
hogy teheti ezt velem??
hogy mit?
 hát visszatartani a hányós vírussal az iskolából.. Ti. vasárnap egész éjjel ment a hányás, hétfőn du már alakult, én balga mondtam neki, h szerintem, ha a drbácsi egyet ért, holnap már mehet. Az eredmény pedig, mikor Zoli dr bácsi kimondta a végső nemet, vagyishogy vírusfertőzéssel nem megy az ember másnap iskolába, hát ez a kislány eltátotta a szemeit, hátat fordított a Doktornak, karok karbacsapva, száj mérgesen leszorítva, krokodilkönnyek le az arcon.. hogy tehet vele Z bácsi ilyet????? hogy nem engedi iskolába??? és mi lesz, ha ő le fog maradni???
mi persze a rendelőben jelenlévők mondtuk neki, h ne aggódjon, nem marad mindig így, lesz még, amikor a fordítottjáért fog sírni, de nagyon édes volt, a hátatfordítást fel sem adta a látogatás végéig, elköszönni sem volt hajlandó, és rá sem nézett már senkire.
hiába, a kötelesség nagy úr.

Mókus jókora négyest kapott mindkettőből. ez azért is izgis, mert amúgy meg csupa csupa csillag meg mosolygós ötös a tájékoztatója.
Mondom neki, hogy legyen kicsit bátrabb: ha tudja a megoldást, jelentkezzen, ha mesélni lehet fejből, ő azt nagyon szépen tud, jelentkezzen bátran, naés persze koncentráljon gondosan az órán, ne kalandozzon el..
De Anya!!! ez túl feltűnő lesz a tanítónéninek!! (mármint, hogy az ötösért csinálja, nem tiszta szívből:o))) drágaságom:o)
hát mindenesetre a művelet sikerült, mert két "példás" bejegyzéssel tért haza.

by Hédi, nem tudni, melyik honnan ered, de most ezek a menők otthon, már egy jó ideje:

Apa: Ipec. még inkább Ip
Anya: Íny
Ében: Ében Puty. ebből eredően Épu, illetve Pu.

bejegyezte Íny.

3 napig tart..Elindult a suli harmadik hete, elkezdődött, hogy

-úúútááááálok iskolába járniiiiiii
-kislányom, ez egy kicsit korai, hosszú évekig fogsz ide járni..
-MICSODAAAAAA?????

-olyan unalmaaaaas!
-dehát hamarosan fogsz tudni olvasni!
-mi hasznom lesz nekem abból??? (anyai szívem itt kihagyott egy kissé)
-najó, el fogom tudni olvasni magamnak is a Ruminit? esetleg valami még jobbat is, mert addigra már 7 éves leszek!! (Huhhhh.)

Történt, hogy ma Livinek is szüksége van Marika néni segítségére. Meg is beszéltük, hogy felhívja és megkérdezi, hogy a két perszónát elvállalja-e, amíg mi megjövünk a munkából. Hédi persze rögtön fülel a telefonbeszélgetés közben, és már közben visongat:
miközemarikanéninekasárához????
mire letesszük a telefont, kép összerakva.
Marika néni hozza el a Sárát is???
anya!! hívd fel a Marika nénit, mielőtt a Livi megbeszéli vele. Mondd meg neki, hogy a Sára jó gyerek...... és én is.

Tegnap voltam az első "valódi" szülőin. A tanítónénik ismét belopták magukat a szívembe, mindent elmondtak, ami fontos, nem húzták az időt felesleges dolgokkal, szóval minden szuper volt.
Apró malőr volt, hogy nem tudtam, kellett már jelentkezni a művészeti sulis dolgokra (na jó, azzal sem voltunk tisztában, mik a lehetőségek.. ) mindenesetre gyorsan megragadtam egy néptáncjelentkezős lapot és kitöltöttem, majd észbekaptam, hogy pont tegnap reggel volt az első néptánc, én pedig azóta ugyebár nem találkoztam a célszeméllyel, vagyis nem tudtam, hogy tetszett-e neki az óra, vagy csak én szeretném ha járna. Hát nem azzal fogadott otthon, hogy a Rozika néni mondta-e, hogy ő már szóban jelentkezett a szakkörre, mert neki ez nagyon tetszett! Így esett hogy Hédi mostantól heti öt órában jár majd néptáncra, ebből lesz egy összevont. Pénteken azzal végzi a napot, hétfőn azzal kezdi; mit is mondhatnék, azt hiszem, tiszta vidám vásár a suli neki:o)
Szülői végén jól kikérdeztem a tanítónőket, mi a helyzet, hát, kérem, úgy koncentrál ez a kicsi lány, hogy semmivel nem hajlandó kizökkenteni hagyni magát.. legyen az padszomszéd aki csicseregni kíván, vagy legyen neki melege és levehetne valamit, ő csak görnyed a munkája fölött és teljes koncentrálással végzi. Mit is mondhatnék, azt hiszem lesz ez még így sem, ha majd kissé feloldódik, de úgy gondolom, ez a szuper kezdés mindenképp nagyon jót tesz neki, és persze a hozzáállásunknak:o)
Szóval minden nagyon jól alakul mostanáig, láthatólag neki is esett bizony le kő a szívéről, és bár ez most azzal jár, hogy bizony az egész életünk át van szervezve, valahogy mégis gördülékenyebb ezidáig minden, mint ahogy én arra számítottam. Persze én egy órával előbb kelek, korábban fektetem, minden más program hétközben kihúzva, de azt hiszem, ez igazán belefér. Cserébe ő vidáman megy, jól érzi ott magát és gyűjti a csillagokat, sőt, már egy ötöse is van. Jól alá is írtam mindezeket a tájékoztatójában! haha. nagyon nagy felelősségű szülőnek éreztem magam közben:o)
Szóval minden szuper, az időbeosztásunk igen szigorú lett, Hédi pedig igencsak aktív lesz: minden nap tesi (kedvence a testnevelés óra. nem, nem torna, nem tesi, testnevelés, értsem meg) heti 4 tánc, ebből egy dupla, szombat korcsolya, és akkor még ott a vasárnapi crossfit, ahol ő ugyan nem hajlandó beállni, ehelyett lóg a kötélen, evez, labdázik és futkos egy órát, vagyis pontosan ugyanazt csinálja, amit nem akar, csak nem nevezzük nevén a gyereket. Kezd belejönni az ugatásba..

Juhuuuu! na ki kapott csillagot matekból első nap? Hát igen, aki hibátlanul folytatta a logikai sort, Károly Kuksi személyében. juhuu! éljen, éljen, éljen.

Jaigen, lezajlott az évnyitó, megvolt az első nap, a második is, kedvence a testnevelés óra:o) (nem, nem torna!! testnevelés!) és minden szuper.
Hála Istennek!

Hány éve tervezgettük, és íme, megvalósult első közös utazásunk Balázsékkal. Azt hiszem, még a várakozásokat is felülmúlta, a részemről döcögős kezdet ellenére.. Történt ugyanis, hogy indulás előtti vasárnap kissé érezni kezdtem a bölcsességfogamat, hétfőn már kétségbeesve kerestem gyorsan elérhető fogászatot, és így esett hogy antibiotikum és fájdalomcsillapító voltak a legfontosabb kellékeim a nyaraláson:o( Nade a kúra legalább segített, és a fennmaradó napok igazán nagyon jól sikerültek, meg az eleje is, amikor éppen nem a fogamat borogattam, mert hatott a gyógyszer..
Kislányok persze nagyon élvezték a nyaralást, Ádám pedig konkrétan pucéran töltötte a hetet, de amikor elviselt magán egy gatyát, szandált akkor sem lehetett ráadni.
Laura első nap megtanult búvárkodni, Hédi pedig békatalppal, karúszóval, úszósapka-szemüveg kombinációban szelte a habokat, nagyon kitartóan, számos trükköt mutatott be, sőt még párszor megkíséreltük a karúszó levételét is, de ez túl bátor dolognak bizonyult:o)
A hab volt a tortán, mikor a hajókirándulásról hazafele Hédivel és Laurával fél órát beszélgettünk a hajó tetején ülve a delfinekről, mikoris Balázs jelent meg a lépcsőnél Ádámmal: láttátok??? delfinek!! azt hittem, hülyéskedik, de gyorsan lementünk a lányokkal a hajó orrába, így a legpompásabb helyről nézhettük a delfineket, akik a hajónkhoz szegődtek játszani. Ráadásul egy elég kicsi hajóval mentünk, kettő pedig a delfinek közül elég sokáig játszott azzal, hogy a hajó orra alatt közvetlenül úszkált, hát, nekem még ilyen csodálatos élményben azt hiszem, nem volt részem, hihetetlenül gyönyörűek voltak, és ahogy mórikálták magukat, ezt sosem hittem volna! Elég hosszan kísértek bennünket, én úgy láttam, négyen lehettek. Andus készített pár fotót róluk, majd teszek fel ide is, és még egy német családot is leszólítottunk, aki a közelünkben fotózott, hogy majd küldjenek belőle nekünk, remélem, nem feledkeznek meg róla:o)
Volt aztán még kajakozás, vidámpark, szóval azt hiszem, jobb nem is lehetett volna.
remélem, a képek itt láthatók:
https://picasaweb.google.com/karobert/201208SukosanNyaralas?authkey=Gv1sRgCMa9_YKVxv_D9QE&feat=email

Ma reggel kerestem otthon a körömreszelőt. Ilyenkor célszerű megkérdezni Hédit, amit én elhányok vhova, arról ő gyakran tudja, hol van.. (Nyitott szemmel jár, velem ellentétben..) Közli is, h utoljára a kocsimban látta. Gondolom, látta az arcomon, h most nem fogok kimenni érte, úgyhogy gyorsan hozzá is tette: de le tudod reszelni a körmödet jégkrémpálcikával is, az van nekem, adjak? köszi:o)

szóval az ugrás, az már nagyon megy a kép tanúsága szerint. Az úszás még sajnos nem annyira. Mindenesetre vélhetőleg egyikőnk sem 4 óra alatt tanult meg úszni.

ÖÖÖÖ, én kicsit közelebből láttam:o) majd kérek a Mamától közelebbit is..
amúgy a bal egyeske. vagyis nem, ketteske. az egyeske még kisebb.

Én szüntelenül győzködöm Hédit, hogy vágassuk le a haját. Egyrészt szerintem jobban is áll neki sokkal, viszont praktikusabb is, ezt a kis majdnem-bubit moshatom neki naponta, mert a melegben éjjel-nappal folyik a fején a víz. Ő azonban hajthatatlan, akarja azt a hosszút, és én bizony valóban megígértem évekkel ezelőtt, majd, ha iskolás leszel..
Viszont fordítva is igaz: én folyton vacakolok, hogy mostmáraztán tényleg levágatom, ő pedig folyton próbál lebeszélni. Tegnap viszont a kockát elvetettem, ma megyek vágatni: semmi bubi, Feri és kész. Tegnap Hédinek meg is mutattam a célfrizurát, hátha hagyja magát motiválni ő is, de nem. Cserébe szigorú hangon közölte:
Anya, de ha most levágatod, akkor nincs ám több hajfonogatás!!! szerintem ezt gondold át mégegyszer!!! Na????

És hogy azóta mi minden történt!!
Előszöris elballagott a Mókusom végérvényesen az oviból. Fájó szívvel, részemről, nagyon. Ő persze nem fájlalja, nagy iskolás már, minden percben csak ezen jár az esze. az egyetlen hátulütője a dolognak hogy hetek óta átvándorol éjszaka.. szerintem ez a két dolog összefügg. Amúgy rettentő édes, minden percben meséljek még az iskoláról. és még, és még. A szülőin kérdezzem meg, hogy biztos nem kell-e ebédet vinni!! és a tegnapi szülői értekezletről nagyon részletesen be kellett számolnom, konkrétan este tízig. majd reggel negyed hétkor előjött az ágyamból, és első szava: anya, mesélj még az iskoláról!! Szóval azt hiszem, Ő igazán kész. mi meg majd megszokjuk. Reggel oviba indulás előtt a tolltartóját rendezgeti, anya, de grafitot is adj majd!! kettőt!! színes már van benne!! És mikor vesszük meg az iskolatáskámat végre??? radírt beletette, (mármint a tolltartóba) biztos ami biztos.
Jönnek majd a tanítónénik látogatásra, mondtam neki, hogy jönnek, hogy fogják hívni őket, részletes személyleírást kellett adnom, melyikük mit fog tanítani, rövid hajú-e vagy hosszú, egyenes vagy rövid, stbstb. szóval nagyon izgatott:o) Kiderült, hogy elvileg az osztályfőnököt már ismeri is, merthogy ő már többször is meglátogatta őket az oviban, csak ez az info hozzánk nem jutott el. Sőt, kirándult is velük. Ezt feltétlen le kell ellenőriznem az oviban, hogy félreértett-e vmit vagy valóban így van, de gondolom, igen. szóval mindjárt optimistábban állok az iskolakezdés előtt, mint pár hónapja. reméljük minden zökkenőmentes lesz.
Vackor az első B-ben:o)

reggel készülődünk, sietünk, mint mindig, kenem magam, mint mindig.. egyszercsak tátva maradt szájjal bámul:
Anya! még rúzst is kensz???
Te igazán elegáns vagy!!!!

előző reggel:
Anya!! már úgy örültem, hogy szoknyában mész! most mégis átvetted??? már megint farmer????

Hédi mostanában minden éjjel átvándorol hozzánk, méghozzá elég korán, kb akkor mikor mi is épp lefeküdtünk, esetleg pont elnyomott az álom (ez a legrosszabb időpont, olyankor felébresztve lenni...brrrr) szóval mostanában minden éjjel átjön, e célból eleve eggyel több a takaró az ágyunkban, átjön, befészkel, ő jól alszik, mi vacakul.
Általában cipel magával egy kispárnát vagy egy plüssjószágot, nem szokott üres kézzel jönni.
Tegnap mégis úgy jött, mondom neki, Hédi, hoztál magaddal valami állatot? azt mondja csukott szemmel: nem. te vagy az én állatom.
erre két másodperc múlva Robi feléről: jól hallom?!?!

Ódesokmindent csináltunk..
tegnap este ki kellett vonnom magam a folytatás alól, mert már nem bírtam. addigis voltunk evezni, ovis rendezvényen, bicajozni, (életveszély volt, tuti öregedtem közben tíz évet, Hédi első nagyszabású bicajtúrája kishíján a velenceitóban végződött, szerencsére nem a tó és a dombtető között húzódó építési terület, hanem az apja fogta meg, de az én szívem százszor megállt azalatt a két óra alatt..)
aztán volt Gym-party, számos majális, ugrálóvárazás, arcfestés, szóval minden amit egy hatéves csak kívánhat.

hát, ha azt mondom, időnként finoman szólva is elkanyarodom a blogírástól, igencsak óvatosan fogalmazok.. Az igazság ugyebár az, hogy a munkahelyen nincs erre idő sem, alkalom sem, hangulat sem. Az esték pedig vagy gondos edzéssel telnek, vagy Hédivel, mert Apa végez gondos edzést.. aztán van a kötelező egyórás anyanemtudokelaludni progi, éshát bizony öreg este nem szokott kedvem lenni gép elé ülni, mikoris az egész napomat ott töltöttem.

Szóval sokmindenről lemaradtam itt, volt azóta hideg-meleg, szokásos betegségek, szinte szüntelenül, mindannyian nyakig benne voltunk, hetekig, újra és újra, ez nem volt túl kellemes.. Volt iskolamizéria, végülis úgy döntöttöünk, beiratjuk a helyi suliba és reméljük, ez lesz a legokosabb megoldás. Hogy hogy fogjuk minden nap 4-kor felvenni, az egyelőre rejtély, de remélem, erre is találunk majd valami megoldást.

Hétfőn beiratkozunk, remélem, a jószerencse  mellénk áll és egy klassz tanítónéni jut majd neki, pontosabban kettő, ugyebár.. Nem bánnék egy tanítóbácsit sem, dehát ez nem kívánságműsor, ugyebár.
Hát most nagy izgalmakkal nézünk az iskolaindulás elé, már mindennapos téma, hogy milyen iskolatáskát szeretne, és ki melyik suliba megy majd, ki kinek lesz az osztálytársa, satöbbi, satöbbi. Tervezgetjük a nyarat is, elvileg a korisokkal lesz napközistábor, az nagyon klassz lenne a kis barátnők miatt is, meg a tábor miatt is, meg a kori miatt is, az önállósodás miatt is, de majd meglátjuk, mi sül ki belőle:o)
Szóval ezek vannak most napirenden, készülünk a sutyira, sokat bicajozunk, most, hogy végre világosban járunk haza, ahogy hazaérünk, szoknyára csomót kötni, mert nincs idő átöltözni ugyebár, és irány ki a cangával, kutyával. nagyon édes, ahogy lelkesedik, nézd anya, milyen lassan tudok menni! nézd, milyen gyorsan! láttad, milyen élesen kanyarodok?? szóval nagyon kis lelkes és ügyes, próbálom kapacitálni a tornán is, hogy szálljon be, néha van pár perc, mikor nekiáll, dehát nehéz motiválni, miközben magamat is kell, ugyebár.. jó lenne már indítanának végre egy gyerekcsapatot..
Hát ezeket csináljuk mostanában, dióhéjban, amikor éppen nincs influenza, tüdőgyulladás, torokgyulladás, vakbélgyanú, hogy csak a legutóbbi "mókákat" említsem..