2009. július 27., hétfő
Szombaton részt vettünk a filharmonikusok martonvásári Beethoven hangversenyén. Jobb megoldás híján Hédi is megtekinthette az előadást:o)
Szép ünneplőt öltöttünk, a felnőttek nemgyőzték mutogatni, jajjj, de aranyos abban a hosszú ruhájában:o))) de persze a többezres tömegben kettő gyerek volt rajta kívül..
Meg is volt szegény fenyítve, hogy itt néma csendben kell ám lenni! hát, az első egy órában néma csendben is volt, csakl egyszer szólalt meg, de az tartalmasra sikerült:
Apa, ha itt csendben kell lenni, akkor a néni miért énekel??
a második részre (Sors szimfóniája) már elfogyott a fonott kalács, ami a táskámból került elő, és ennek megfelelően Hédi türelme is.. így én kimenekítettem a sorok közül, és játszottunk a tóparton míg az Apa végignézte az előadást.
Mindenesetre igazán büszkeséggel töltött el, íme a hároméves, aki a Nemzeti Filharmonikusok előadását végigülte:o) (szinte..)
Hédi tegnap megkérdezte:
Anya, a tej vízből és lisztből, vagy vízből és cukorból készül??
2009. július 23., csütörtök
Hédit megkérdeztem, szerinted mik a legnagyobb kincsek??
szűkre húzott szemekkel gondolkozott, majd jól elnyújtva kibökte: pééééénz, araaaaaany, üveddolyóóóó
úgyhogy gyorsan elolvastuk, mi mindent hoztak az angyalok az embereknek a mesében: jóságot, szeretetet, és békességet.
Azóta is sokat beszélünk erről a meséről. Hédi pedig szentül állítja, hogy neki ezek a kincsek mind megvannak, ezekből ő is kapott:o)) a kis drága.. mégsincs akkora gáz mint elsőre hittem.. Üveddolyó:o)
Hédi egyik este a kádban az oviról beszélt.
Anya, a Mariann óvónénit én nagyon szeretem. .
De ő is szeret ám engem!!!
igen? és ezt honnan tudod??
Anya! Az ilyet tudni kell, és kész!
mindezt persze egyszerre megdöbbent és rendreutasító hangnemben.. hát anya az ilyen, aki még ezt sem tudja???
Szóval mondtam Lajos papának, hogy a Csigabiga az nagyon cool, menjünk feltétlenül, ha mód van rá. (azt hitte, nem emlékszem rá a gyerekkoromból, hát már hogyne tenném..)
Naszóval összeszedtük magunkat Balázsékkal, Andus, Laura, Ádám, Hédi, Apa, meg persze én is, meghívtuk Duzsuékat, és már indultunk is. Az egész fénypontja az volt, hogy Ádám kivételével (neki elnézzük, hat hónaposan tényleg minden elvárást túlteljesített a kis türelmével) szóval rajta kívül mindhárom gyerek 3 és 4 év között különböző segédeszközökkel volt vízben a Balcsi közepén. Laura, a legnagyobb, egyben a legvagányabb is volt, szimplán karúszóval úszkált Balázs és a hajó körül. (ők járnak usziba is, úgyhogy azt hiszem Laura jobban szokva van a vízhez). Hédi kapott a kapitánytól egy szuper kis ruhát, mentőmellény úszógatyesz egyben, mintegy 15 percig tartott felpasszírozni rá, de megérte. Különbenis a profik sem gyorsabbak az úszódressz felvételében , ha nem tévedek:o). Mire ráadtam már minden gyerek egyszer elfáradt a vízben, de sebaj, így legalább biztos nem süllyedt el.. azért kapott egy úszógumit is, hogy biztosan akadályozva legyen a szabad mozgásban..
Vince pedig kipróbálhatta vadiúj gumicsónakját, természetesen szintén úszógumival kiegészítve. A csónak végül a felnőtteknek jobb szolgálatot tett, Vince állandóan ki próbált szállni belőle, ami a Balcsi közepén nem a legegyszerűbb művelet, úgyhogy végül megkönyörült rajta Balázs és kiszabadította, így már ő is szelhette a habokat.
Később Hédi simán úszógumival is úszott, méghozzá engem követve körbeúszta a hajót, hát én roppant büszke voltam rá:o)
Az egészet egy fincsi kemencében sült vacsival zártuk, egy szó mint száz remekül sikerült ez a kirándulás is.
A rózsaszín vizibicaj jutott, megegyeztünk hogy a 3 felnőtt, két gyerek felállás a legjobb. Andus a platón utazott a kislányokkal az első pár percben, Robi meg én tekertünk.. persze a lányok -legfőképpen Hédi- nem bírták türelemmel az utazást, már nagyon csúszdázni akartak. Hát aki ült már háromévessel csúszdás vizibicajon, és csak fele olyan parás, mint én, az átérezheti a rettegésemet.. a vizibicaj vizes teteje eleve csúszik.. a csúszdára felmászott gyerek fent nem tud megkapaszkodni, a vizibicaj továbbrais vizes, tehát csúszik, a Balaton hullámzik, tehát a jármű nemcsak csúszik, de mozog is, mindez simán két méterrel a víz felett... Hát ha Tobi maestro (a fodrászunk) eddig tagadta is az ősz hajszálaimat (pedig én tudom, hogy vannak, nekem is van szemem..) hát a következő vizitemkor tuti be fogja látni, hogy bizony megszaporodtak, nincs mit szépíteni a dolgon. Namindegy, számomra keservesen lassan eltelt az egy óra, és mindenki egészségesen távozott a vizibicajról (erre az idén többször nem engedem rávenni magam) Szerencsére a gyerekek rettentően élvezték, mint ahogy arra számítottunk is, csak rólam bizonyosodott be ismét, hogy kissé több veszélyforrást vélek felfedezni a gyerek körül minden másodpercben, mint amennyi valóban leselkedik rá.. A képeken felfedezhetően idegbajos vagyok, ezért Héditől utólag is elnézést kérek, ha majd egy szép napon nézegeti őket és az anyja láthatólag morcos fejet vág:o)
2009. július 10., péntek
A mai híradóból megtudhattuk, hogy M. Phelps újabb világcsúcsot úszott, ezúttal 100 m pillangó, ha jól emlékszem. A bejátszás közepén ugyanis berobbant Kuksi (addig a szobájában hallgatta a Nena CDjét és babázott), elmondása szerint csak azért, hogy egy puha puszit adjon nekem, majd visszamenjen. Elakadt azonban a pusziadásban, mert vetett egy pillantást a képernyőre, aholis éppen a cáparuhás Phelps volt látható:
Anya! Azon a bácsin melltartó van! nagyon vicces.
2009. július 8., szerda
olyan édes volt, mondtam neki, hogy kész a csúszda. Mire óvatosan megkérdezte:
anya, és oda van fúrva??
igen..
szupeeeeeeer!:o) kiabált, ugrált örömében és innentől már mert örülni.
aztán hazaértünk, és itt kicsit vissza kell kanyarodnom időben, ugyanis Hédinek régi szíve vágya egy mikrofon.. nem tudjuk miért, de hónapok óta kéri, hogy ő nagyon szeretne egyet:o)
Na, egyszer már nagyon megígértük, el is mentünk venni egyet, de egyszerűen annyira ócska kacatok voltak csak, hogy csalódottan, üres kézzel jöttünk el a játékboltból. (egy háromésféléves társaságában, sírás nélkül, ez nagy szó..) Azóta nem hagyott nyugodni a lelkiismeretem, hát elmentem a lányokkal a múltkor és megvettem neki egy igen komplex darabot, CD lejátszó, hozzá két mikrofon. cool. külön ügyeltem, hogy semmiképpen ne kizárólag 26 bébielemről legyen működőképes. rá is van írva ékes angol nyelven hogy hálózatra csatlakoztatható.. Mondom kitűnő, kifizettem, már hoztuk is hazafele. Szerencsére eszembe jutott hogy belenézzek a dobozba, gyanúsan nem látszott benne semmiféle vezeték..
hát láss csodát, nincs is, csupán egy kis bemenet, ahova bedughatsz egy külön megvásárolt vezetéket.. köszi.. áldottam az okos eszemet hogy megnéztem, szépen eldugtam a garázsban és várta, hogy egyszer apa intézzen egy megfelelő vezetéket. Közben Hédi elutazott, én meg már azon kezdtem gondolkozni, hogy hátha mégiscsak elhúzhatnánk novemberig, Hédi szülinapjáig ezt a dolgot..
Ekkor azonban befordultunk Hédivel a garázsba, ahol egy amolyan igazi garázsba illő káosz uralkodik, minden létező kacat megtalálható.. Hédikém még az autóban ülve torkaszakadtából felkiált.. anyaaaaa, miazapiros???? mondom, milyen piros??? Anya, aaaaaaaaaaaaaaz. oooooott. vegyél ki és megmutatom..
és már futott is mászott volna fel a polcra a kis lejátszóért. Úgy tűnik, az Apának egyszer sürgősen nejlonszatyorra volt szüksége, és hát nem gondolt mindenre...:o))) Szemfüles Hédinek pedig több se kellett, pedig esküszöm, nem volt olyan gyerekmagasságban sem, dehát ekkormár nem volt mit szépíteni a dolgon.
Na, mondtam neki, hogy még nem működik, (vezetéket még nem vettünk, bébielemet meg nem tartunk otthon..) ő pedig boldogságtól ragyogva vette birtokba, kinyitotta, becsukta, itt majd bekapcsolom, ott majd ki, de anya, mindenképpen hozzatok holnap vezetéket.
el is érkezett a holnap, itt pedig visszakanyarodhatunk a tegnapi naphoz, mikoris este fél nyolc és fél tíz között apa meg anya a kertben füvet nyírtak, sövényt vágtak, gazoltak, Hédi pedig miután elfogyasztott három cső kukoricát, elkezdett csúszdázni, felmászni, lecsúszni, majd mindezt ezerszer egymás után előlről. Tíz körül kerültünk a nagy munka után fürdésre, (persze már csúszdázás közben hangosan kiabált, hogy szupeeeeer! Későn lefeküdniiiiiiiii! Szupeeeeeer!
Majd eszébe jutott az a bizonyos vezeték, amit ő még nem tudott:o) és hallottam hogy motyog a csúszdán hogy anya, de vett az apa vezetéket??? de aztán csúszdázás közben kiment a fejéből, hogy ezt a kérdést valóban fel is tegye..:o)
Amíg fürdött, apa beüzemelte az eszközt, Hédi pedig könnybe lábadó szemmel tapsikolt örömében, íme, imái meghallgatásra találtak, és tessék, működik a csodaszerszám:O)
Kis csalódást okozott nekünk mikor mondtuk, hogy és íme, mikrofon is van, énekelt bele egy kutya meg a nyulat, majd azt mondta, a mikrofont tegyük vissza, és hallgassuk a mesecd-t.
hab volt a tortán, hogy úúúúúúúgy szeretne (csak ma) a szobánkban aludni (csak ma, persze, értsd már kb háromszor aludt a saját szobájában:o))) na, nem volt kedvem átszállítani az ágyát, kapott egy szivacsot mellém, letettük a kismagnót, és még kb egy óráig hallgatott mesét rajta.
hát mit mondjak, nem volt olcsó a műszer, de Hédi igen ritkán kap játékokat, és hát ez a boldogság megérte volna a sokszorosát is. Szóval azt hiszem, jobban még soha nem sikerült napja a lányunknak:o)
2009. július 5., vasárnap
Mindez tavaly, kétévesen kezdődött, azóta a Nagymamák tűkön ülve várják a kisunokájukat. Mivel Robi szülei már nyugdíjasok, oda gyakrabban tud menni Hédi évközben, az én anyukám viszont még dolgozik, így neki maradnak az iskolaszünetek (igen,igen, tanítónéni..
Én még egy kicsit rendezkedek itthon, aztán indulok Felsőpeténybe, hogy jól meglepődhessek, mennyit is nőtt megint Hédi 10 nap alatt.. egy kisebb örökkévalóság:o) De ő remekül érezte magát, és hát mindig arra gondolok, hogy most szeret nagymamáknál időzni, meg arra, hogy én is szerettem a mamáimnál lenni kiskoromban..
