2009. június 26., péntek
Hédi lelkes látogatója az Ikeának. Imádja a hotdogot naés a fagylaltgépet, néha csak ezekért kéri hogy menjünk be oda. Kb kétéves kora óta pedig rendszeresen szeretne bemenni a játszóházba is, de eddig mindig sikerült azzal leszerelni, hogy oda csak a gyerekek mehetnek be, a szülők nem.. Múlt héten viszont bent voltunk a városban, és Hédi kiénekelte magának hogy hazafele menjünk be hotdog-ügyben.. Meg is tettük, majd a második hotdog után közölte, hogy akkor ő most bemegy a játszóba. Hát mondom, hogy nélkülünk be akarsz menni?? Ideeeen... persze teltház van, de épp kijön egy kisfiú, mire kitöltöm a papírokat Hédi már a kilences mellényben pompázik. Én megkapom a 9-es pecsétet, már mehet is, mondanám neki, hogy íme, ez itt az óvónéni, ha bármi van, neki kell szólni, de a gyerek már nekem hátatfordítva rohan a régen áhított labdáscsúszdára. Apával ijedten nézzük egymást, mondom, nincs mit tenni, spuri a dolgunkra, ne aggályoskodjunk itt, ha valami van hát majd szólnak. Ő azért még aggódva földig hajolva leselkedik a lépcsőről is, de végül végigrohanunk mintegy húsz perces rekordidő alatt az áruházon.. Ebben bennefoglaltatik az a három perc is, amíg a raktárból kukucskálva nézzük egy másik gyerek szülei mellett meghúzódva, mi is történik bent..
Minden hangosbemondó-bekapcsolásra heves szívdobogás jött rám, hála Istennek nem volt semmi, sőt, ezúttal Hedviggel kezdődő rendszámú autót sem kellett bemondaniuk..
Gyorsan végeztünk, mentünk Mókusért, aki már bentről hevesen gesztikulálva magyarázott és eközben rázta a fejét, amiből feltételeztem, hogy nem akar kijönni, majd odaszaladt, közölte, hogy neki van egy játszópajtása, akivel még játszani óhajt, így történt hogy még egy kávét is ittunk. Végül izzadságban úszva, szomjasan, izgatottan jött elő, és csak magyarázott, mi minden történt. Többek között, hogy őt egy nagyfiú megütötte labdával.. és, mit csináltál erre? semmit.. arrébb mentem, nem játszottam vele... :o))) Okoskám ő, hiába na.
Mióta ez a kis kiruccanásunk volt, azóta pedig már álmodott is az Ikeáról, de arról majd külön írok.
