2012. május 15., kedd

Anyák napja

Mint minden évben, az idén is nagyon bájos műsort rittyentettek az oviban a gyerekek és persze az óvónénik. Édesek amilyen kis ünnepélyesek tudnak lenni. Mivel Hédi minden tavasszal nagy hajnövesztésben van, általában minden fényképezkedéskor és ünnepélyen kócosan a szemébe lóg a haja. Most gondosan a lelkére kötöttem, hogy szíveskedjen megkérni az óvónénit, hogy legyen kedves megfésülni őt, hamár a legszebb ruhájét veszi fel. mire közölte, hogy Anya, mi magunk szoktunk megfésülködni!! (ja, így már mindent értek:o) lényeg a lényeg: úgy meg volt frizurázva, hogy ihaj csuhaj! csak úgy simult a haja a kis buksijára pont ahogy mutattam neki. Ilyenkor nagy ünnepélyességgel csendben kiszivárognak a teremből, a kint várakozó anyukák között felkutatják a sajátjukat, a helyükre vezetik őket, és az édesanyák megáldását követően már kezdődik is a pompás előadásuk. Az ajándék volt egy gyöngyből fűzött karkötő, és egy rajz, amire saját magukat rajzolták, hát mindkettő gyönyörű! És ráadásként másnap, ahelyett hogy az udvarra mentek volna játszani, Kamillával ajándékokat készítettek. Volt vágás, ragasztás, borítékolás, csillogózás, ami csak kellhet. És az eredmény: engem is lerajzolt. Íme: az egészalakos ő maga, a kicsi én vagyok. szerintem mindkettő tökéletes:o)

reggel készülődünk, sietünk, mint mindig, kenem magam, mint mindig.. egyszercsak tátva maradt szájjal bámul:
Anya! még rúzst is kensz???
Te igazán elegáns vagy!!!!

előző reggel:
Anya!! már úgy örültem, hogy szoknyában mész! most mégis átvetted??? már megint farmer????

éjszakai vándor

Hédi mostanában minden éjjel átvándorol hozzánk, méghozzá elég korán, kb akkor mikor mi is épp lefeküdtünk, esetleg pont elnyomott az álom (ez a legrosszabb időpont, olyankor felébresztve lenni...brrrr) szóval mostanában minden éjjel átjön, e célból eleve eggyel több a takaró az ágyunkban, átjön, befészkel, ő jól alszik, mi vacakul.
Általában cipel magával egy kispárnát vagy egy plüssjószágot, nem szokott üres kézzel jönni.
Tegnap mégis úgy jött, mondom neki, Hédi, hoztál magaddal valami állatot? azt mondja csukott szemmel: nem. te vagy az én állatom.
erre két másodperc múlva Robi feléről: jól hallom?!?!

2012. május 2., szerda

Ódesokmindent csináltunk..
tegnap este ki kellett vonnom magam a folytatás alól, mert már nem bírtam. addigis voltunk evezni, ovis rendezvényen, bicajozni, (életveszély volt, tuti öregedtem közben tíz évet, Hédi első nagyszabású bicajtúrája kishíján a velenceitóban végződött, szerencsére nem a tó és a dombtető között húzódó építési terület, hanem az apja fogta meg, de az én szívem százszor megállt azalatt a két óra alatt..)
aztán volt Gym-party, számos majális, ugrálóvárazás, arcfestés, szóval minden amit egy hatéves csak kívánhat.





;;