Kuksi

Mint minden évben, az idén is nagyon bájos műsort rittyentettek az oviban a gyerekek és persze az óvónénik. Édesek amilyen kis ünnepélyesek tudnak lenni. Mivel Hédi minden tavasszal nagy hajnövesztésben van, általában minden fényképezkedéskor és ünnepélyen kócosan a szemébe lóg a haja. Most gondosan a lelkére kötöttem, hogy szíveskedjen megkérni az óvónénit, hogy legyen kedves megfésülni őt, hamár a legszebb ruhájét veszi fel. mire közölte, hogy Anya, mi magunk szoktunk megfésülködni!! (ja, így már mindent értek:o) lényeg a lényeg: úgy meg volt frizurázva, hogy ihaj csuhaj! csak úgy simult a haja a kis buksijára pont ahogy mutattam neki. Ilyenkor nagy ünnepélyességgel csendben kiszivárognak a teremből, a kint várakozó anyukák között felkutatják a sajátjukat, a helyükre vezetik őket, és az édesanyák megáldását követően már kezdődik is a pompás előadásuk. Az ajándék volt egy gyöngyből fűzött karkötő, és egy rajz, amire saját magukat rajzolták, hát mindkettő gyönyörű! És ráadásként másnap, ahelyett hogy az udvarra mentek volna játszani, Kamillával ajándékokat készítettek. Volt vágás, ragasztás, borítékolás, csillogózás, ami csak kellhet. És az eredmény: engem is lerajzolt. Íme: az egészalakos ő maga, a kicsi én vagyok. szerintem mindkettő tökéletes:o)