Kuksi

Hát a múltkori éterbe veszett bejegyzésem óta kissé kedvemet vesztettem, de gyorsan feljegyzek két ma reggeli témát, mielőtt kimennek az okos fejemből..

előszöris két hét után tegnap ment először oviba, (ma hajnalban már ment is a köhögés, juhéj.) nade új fegyverünk van: physiomer orröblítő oldat. a feladat az lenne, hogy egyik orrjáraton befújom, a másikon kifolyik és hozza magával a váladékot.
fújjuk, prüszköl, köp, folyik, azt mondja, Anya, dehát hogyan folyna ki a másik lyukon, ha ott van egy akadály??? mutat a kis töpszli orrára... istenem de édes volt...

aztán reggel megfőzöm gyorsan a kamillateáját, majd hideg vízbe állítom. aztán mire odajutunk, hogy megigya, persze már hideg. akkor melegítem a mikróban. anya, mitól lesz a hidegből meleg??
mondom, a mikrohullámok segítségével. Anya, és minden mikro hullámos?

Ó jaj!! Tudtam hogy sok idő telt el, mióta billentyűzetet ragadtam... nade ennyi!?!?
Azt hiszem, kellett volna amolyan nyári szünetet tartanom, majd utána szigorúan visszatérni a beszámoláshoz, de mivel ezt nem tettem, valahogy mindig elmaradtam és elmaradtam, és mint tudjuk, minél hosszabb az elmaradás, annál nehezebb az újrakezdés.
Ráadásul a számitógép igazi kizárólagos munkaeszközzé avanzsált - már-már hőn utált eszköz, de legalábbis a (nagy mértékben minimalizálódott) szabadidőmben semmi de semmi kedvem előtte ülni..

Igy történt ez a szomorú eset, de azért van ám miről beszámolni! Voltunk ugyebár Horvátországban nyaralni, és bár mint minden létező gyerekes utazásunk, ez is betegségbe torkollt, ráadásul az úticélt sem választottuk ki nagyon jól, ez a Novalja meglehetősen egy kommersz turistaközpont, bizony azért nagyon nagyon szép hetünk volt. azt hiszem közös életünk egyik legjobb hete, Hédi iszonyatosan élvezte, hogy minden kizárólag őróla szólt.. egész nap strandoltunk, este könnyű vacsi után siettünk a játszótérre.

És ha mindez nem lett volna elég, utána Hédi és én elmentünk Angliába, meglátogattuk Lauráékat. Egy gond volt csak, egy teljes hétre "külön válni" apától nem volt okos dolog, kissé hosszú volt igy külön, de persze a gyerekek társasága nameg az Andus/Balázs társaságában töltött napok és esték kárpótoltak minket mindenért. Még a menetrendszerű betegségért is, amiről tudjuk, hogy nincs elutazás nélküle. ( a változatosság kedvéért nem légúti jellegűek voltak a panaszok...:o)
Mondta is múltkor a kiscicám, hogy anya, nagyon fáj a pocim... utoljára akkor volt ilyen érzésem, mikor a Lauráéknál voltunk..

Aztán véget ért az augusztus is, és megkezdődött az óvodai év. Hédikém immár "nagycsoportos", vagyis középsős, de ő szigorúan nagy-nak tekinti. És láss csodát, élvezi az ovit. legalábbis nagyon apró fennakadásoktól eltekintve. Az ősz rendkivül eseménydúsan telt, szept.okt-ben minden héten volt ovis program. kirándultak Szentendrén a skanzenben (skanzerv:o)) volt már 2 bábszinház, egészséghét, sütisütés, családi nap szalonnasütéssel, csalamádékészités, őszi levélgyűjtés a parkban, bicajkirándulás és még csomó minden. És megáll a szivem, mikor meséli, hogy Anya, én az almát reszeltem! és a répát pucoltam!! kérdeztem is tőle, nem lehetett volna mondjuk tésztát nyújtani??? De.. de az az asztal betelt, ezért mentem almát reszelni:o))
Ráadásul igazi barátai vannak mostanra, Panni és Anna a két legfontosabb, de sokmindenkivel szeret együtt játszani, aminek nagyon örülök.
Sajnos kialakult viszont valami aminek egyáltalán nem: állandóan a mandzsettáját rágja.. minden ruhája szörnyen néz ki, ráadásul olyan rossz érzés is.. valami miatt talán szorong szegény folyton?? vagy csak túl aggodalmaskodó vagyok? Végülis én már nagyobb lehettem mikor a narancssárga elefántom sapkáján a bojtot konkrétan tövig szopogattam..

Hát, ezek történtek dióhéjban.. Hédi sokat nőtt, 110 centi. sokat okosodott, (imád logopédiázni, önként és dalolva számol, összead, kivon, szoroz) ja, és elolvasta az első szót. Na mi volt az?? (jó persze a neveinken kivül, azokat régóta tudja irni-olvasni..).. hát egyik hétvégi délelőtt bunkit épit magának a nappaliban, mikor hirtelen diadalittasan felkiált:
Anya!!!! a plédre az van irva, hogy IKEA!!! ide, nézd!!! az van irva, hogy IKEA!!!! azt a boldogságot:o)

Hédikém beteg, erről is írok majd, de ma nagyon kis drága volt. én ugye táppénzen vagyok, de azért ezt-azt elintézek, ha Hédi és az ő állapota engedi. Délelőtt még könnyebb vele, akkor ma is gép előtt ültem, ő mesét nézett. egyszercsak bejön, felém fordul, mélyen a szemembe néz, és azt mondja:
Anya, mit szeretnél a legeslegjobban csinálni velem??
:o))) mondtam neki, hogy megpuszilni, de hárított:
úgy értem, milyen játékot szeretnél a legjobban játszani? Építőkockázni?
:o) kis drága

Apa, tudod, mi volt az ebéd?? Rántott cukkini! Robi megdöbbenve néz rá: anya csinált neked rántott cukkinit??
Hédi: igenigen. az anya kapott as Livitől cukkinit, és megrántotta nekem!!

Tegnap néztük Hédivel a foci VB bronzmeccset, na persze nem ő volt a fő közönség, de odaült hozzánk egy ideig és nézte. közben tette fel az okos kis kérdéseit, miért vannak a játékosok két különböző ruhában? Miért másmilyen a kapus ruhája? ki a fekete ruhás bácsi? és miért ad sárga lapot? És hány sárga után jár piros?
Apa magyaráz:
a második sárga lényegében piros. (mármint kiállítással jár)
Hédi:
akkor annak a másik fele piros??
:o)

Hédivel megbeszéltük, hogy holnap visz dinnyét az oviba. Komment Héditől:

- Anya, akkor vegyük meg holnap reggel az oviba menet!
- Az nem jó Hédi, olyankor mindig sietnünk kell, inkább megveszem én hazafele, és holnap elvisszük.
- Anya!!! Dehát értem is sietned kell!!!

:o))) silly me, hát persze.

Hédikém is megérkezett Petényből. Minden a megszokott rendben ment, bár van egy-két furcsaság, na mondjuk ezek nem Peténnyel, hanem Hédivel függenek össze, de ott is mentek ezek a sztorik.
A legrosszabb, hogy úgy tesz, mint aki ott sincs. Nem köszön. nem válaszol senkinek. csak elrejtőzik. Azok elől is, akiket ismer. egy ideig gondoltam, nem kell belőle ügyet csinálni, majd elhagyja idővel. de mindenki ügyet csinál. a Dadus néni, az ismerősök, a rokonok, szóval ezt senki sem hagyja szó nélkül. Akkor persze sokkal rosszabb lesz. Tegnap már én bőszültem fel rá, erre zokogva menekült az Apához. (főleg nem jellemző!!) Szóval valami nem kóser. Hogy lehetne ezt elmulasztani???
azt hiszem, utána kell néznünk a szakirodalomban.
Visszatértek az álmatlan éjszakák is, mert miután megcsináltam neki a bunkiban a helyet, hogy ő ott fog aludni, éjfélkor Robi félig sírva találta a szobájában a földön ülve, majd áthozta, és ő már aludt is, én pedig a következő ca. 3 órában nem, mert folyton keresztbe feküdt valamely irányban vagy kitakarózott, vagy kompletten megfordult. Ó de frissen ébredtünk mindhárman! és persze kipihenve..

Nem tudom, feljegyeztem-e a mostanában való hanyag blogolásom közepette, hogy Csoki és Pötty után beszereztem egy harmadik macskát. Igazi kis ördögfióka, aprít ezerrel. Minden jól is ment vagy 5 hétig, és erre tessék, tegnap arra megyek haza, hogy nem jön elő, mint eddig mindig. Reménykedtem, hogy esetleg valahol befogták, de reggelre meglátják, hogy teljesen önkényesen pisil oda ahol éppen eszébe jut, iszonyúan harap és karmol, és kiengedik, és akkor hazatér, de reggelre sem jött meg. Sőt, Robi már otthon van, és még mindig nem. Hát ha a szomszéd kutya lelkén szárad, én esküszöm kinyuvasztom azt a dögöt. fél év alatt három macskám lett oda!!! én, a gondos gazda, aki rohan a macskával az állatorvoshoz ahogy annak a bajusza lekonyul, nehogy valami baja essen annak a szegény kicsi állatnak:o((( és tessék..

Hogy hogy kerül mindez a Kuksiblogba? Jó kérdés.. végülis mindig azzal takarózom, hogy a gyereknek kell állat. Vagyis a gyerek felé el kell hogy számoljak.. de igazából persze mindet magamnak szerzem be..

Hédi nyaral Györgyi Mamáéknál. Mondanom sem kell, hogy éppen kitört az iskolaszünet, máris spuri volt Petény irányába.. Robinál is meg nálam is sok a munka, így nem kell kiszámolni az életünk árán is, hogy ki hányra ér haza..

Vasárnap este vittük ki, minden jól ment, de hirtelen akkora villámcsapás történt, hogy elment az áram, én ijedtemben sikoltottam, Hédikém meg annyira megijedt, hogy mér sírni is elfelejtett.
Na ahogy magamhoz tértem, rögtön visszajött az áram is, gyorsan odamentem Hédihez, és elmagyaráztam, hogy semmi para, mellettünk a templomon meg a magas szomszéd házon is van villámhárító, az magához csalja a villámot és szépen a földbe vezeti, nekünk nem lesz semmi bajunk.
Néz rám rémülten:
Anya, és ezen a házon nincs olyan VILLÁMCSÁBÍTÓ???

Tegnap este készültünk zuhanyozni, kivételesen velem, mert én jobban szeretem fürdetni, a zuhanyt az apával szokták művelni.
de most velem volt, volt is nagy öröm, bújt az ölembe vetkőzés közben, hogy anya, te sosem zuhanyoztatsz, nagyon jó...
majd csimpaszkodik, csimpaszkodik, végül a fülembe súgja:
Anya, te vagy az én legeslegdrágább kincsem.
:o)) és még hozzáfűzi gyorsan: meg az apa. kérdés nélkül:o) nagyon édes volt.
Aztán még megkérdeztem, milyen kincseid vannak még, ha mi vagyunk a legdrágábbak?

Üveggolyók!!! meg a Sára, a barátnőm.
kis drága

Új kedvenc meséje a Csingiling. amikor lázas volt, kb 8-szor nézte meg reggeltől estig. Amin meglepődöm, az nem ez, mert a mese amúgy rendben van. nem félelmetes, szép szereplők, kedves sztori, szóval minden okés. amin meg vagyok lepve, az az, hogy ebben a mesében csak tündérek szerepelnek, egyik szebb, mint a másik. Hédi mit játszik minden egyes nap, kicsoda ő a mesében? Csingiling?? nem. másik tündér, akiknek a nevét nem tudom?? nem.
Ő kérem LÁNG. a szentjános-bogár, kinek világít a feneke. beszélni nem tud. ezért Hédi állandóan csak izgatottan furcsa hangokat hallat, valamint a kis popsiját mutogatja, hogy világííííít??? de nem beszél, mikor ő Láng. Mondom neki, kicsi Láng, gyere ide. na, ekkor beszél. ANYA!!!! NEM KICSILÁNG VAGYOK!!! LÁNG!!! Persze Láng természeténél fogva kicsi, de ő erről nem vesz tudomást.

nem furcsa? Hogy ő nem a bájos és varázsolni tudó tündéreket játssza, hanem a bogarat? Persze nincs ezzel semmi baj, csak meg vagyok rajta lepve, na.

Nem tudom, ez a jó hír minek köszönhető, de az elmúlt napokban Hédi határozottan kevesebbet hisztizik. Vajon ez így marad? Nagyon remélem. Végre nem vernyog annyit. Persze még mindig lefutunk sok felesleges kört, de valahogy a hangulata vidámabb. Talán itt a tavasz?? nem tudom, de nagyon örülök ennek a változásnak, nagy felüdülés ez az egész család számára.

Noshát tudtam én, hogy régen jelentkeztem be ide, de valahogy mindig féltem folytatni..
Amíg az ember minden nap, vagy minden héten feljegyzi a fontos dolgokat, addig ugye benne van a lendületben.. nade kb hat hét kihagyás... felér egy újrakezdéssel. Azzal a nehezítő-tényezővel, hogy az újrakezdéskor ismét fel kell venni a fonalat, míg egy sima kezdéskor egyszerűen csak belevágunk, lesz ami lesz.

A fonalat persze nemigen lehet ugyanott felvenni.. ezért most is csak belevágok. Ennyi könnyítést megérdemlek:o)
Mi minden történt? Voltak nagyon vidám és nagyon rossz napok.. Itt voltak Balázsék Húsvétkor, ez volt a legjobb ami történt ez alatt az idő alatt. Mindannyian örültünk és jó volt együtt lenni, de ahogy a gyerekek együtt játszottak, az fantasztikus volt:o) El is határoztuk a következő közös kimozdulásokat, úgy mint nyaralás, síelés, stb. Ezeket persze kb. minden évben eltervezgetjük, majd a tervek meghiúsulnak, de mi lenne, ha nem is terveznénk??
Most pl. rögtön meg is ígértem, kiveszek szabit, és pünkösdkor kimegyünk Hédivel, csak együtt lenni. persze nem tudok szabira jönni.. úgyhogy nem megyünk. talán az augusztust tényleg összeszervezzük. Olyan jó lenne..

Aztán Hédi kétszer beteg volt azóta. Nagyon készült az oviban az anyák napjára, (én is) de nem tudtunk elmenni, mert lázas volt és mandulagyulladása lett:o(( Nemcsak ide nem jutottunk el, Robi tervezett egy családi hétvégét a Kolpingban, ahová már évek óta vágyódunk (éljen az üdülési csekk:o), Hédi iszonyúan várta, utolsó pénteken megvettem neki az idei fürdőbugyit, viziszandált, ami kell, és hogy várnak az oviban??? 38 fokos lázzal. Szegény nem is azért sírt mert beteg volt, hanem mert nem mehettünk fürdőzni hétvégén. Aztán a helyzet tovább fokozódott, voltunk az ügyeleten, antibiotikum, ha nem javul, kórház.. hát, én nem tudom, kik ezek az orvosok, akik a vidéki konténer-rendelőkben ügyeletet látnak el, de egy biztos, ennél már százszor betegebb is volt Hédi, és akkor sem vittem kórházba.. Úgyhogy megesküdtem az orvosnak hogy rohanunk a kórházba szükség esetén (persze valódi szükség esetén mentünk is volna, de pl kristálytisztán hallottuk, hogy az előttünk lévő kislány anyjának ugyanezt mondta.., a kislány ezalatt láthatólag makkegészségesen várt a váróban velünk, majd kb 20 perc után köhintett egyet..talán csak nem akarta vasárnap újra megnézni a gyerekeket, gondolta, a kórházból biztos nem hozzák őket vissza..) hát így esett hogy Hédi ismét egy hét augmentint szedett, ja igen, ekkor lett nekem arcüreggyulladásom, az is klassz volt, szóval valahogy nem vagyunk a teljesítőképességünk csúcsán, na.

Mindenesetre azóta visszatért az egészség, bár kissé aggódom, mert ma megint volt az oviban Kamillának lázmérés, az ovis Sára meg kifújt reggel három zsebkendőnyi anyagot az átöltözés alatt, hát komolyan mondom, így hordja az ember oviba a gyereket.. Én vért izzadok hogy semmiféle betegséggel ne menjen, mindenki más meg addig viszi, amíg az óvónénik ki nem szúrják, hogy talán lázas is.. ezért pofozni tudnék. nade nem ez most a téma.

Szóval ezek történtek mostanában, sajnos értek bennünket veszteségek is, mert Csoki elveszett, majd néhány hét múlva Pötty elpusztult. Csokit nagyon fájlalom, mindig nézegetem az utcán, nem találkozom-e vele valahol, de Pötty főleg megviselt. Hédi azt gondolja, elkóricáltak, és mindennap emlegeti őket. és hiányolja, és várja.
Holnap pedig ha minden terv szerint halad, meghozom az utánpótlást a kolléganőm nővérétől. Kíváncsi leszek. Remélem, minden jól megy majd, megszokik és meg is tudjuk majd őrizni..
Persze olyan jellemző, nem ismerek még egy embert, aki a macskáját annyit vitte volna állatorvoshoz, mint én azt a kettőt. köhögés, oltás, ivartalanítás, volt minden. Hát, talán nem kell ennyire félteni őket, végülis a macskaélet nem habostorta. de akkor mi a helyes? bent tartani a házban? és soha ki nem engedni?? nem hiszem. mások macskái bezzeg élnek és virulnak. na nem mintha azoktól sajnálnám az életet.. de Pötty és Csoki nagyon hiányoznak nekünk. már ami a lányokat illeti. Robi meg beletörődik, hogy ahol én lakom, ott állat is van. szegénynek nagyon erőt kell vennie magán.. de persze szemet húny a lányok kedvéért.

Hédi mostanában kissé nehezen kezelhető. Múlt pénteken is nagy hisztéria zajlott. kezdi reggel (még az ágyban, valami mondvacsinált dologgal, mint pl miért nem engedtek nappali ruhában aludni, mert én utáááálok öltözni..) és ez így megy estig. ötpercenként sír vagy visít valamiért. Este feküdtünk le, hálózsák, mese, nap megtárgyalása, összecsimpaszkodás.. végül ismét szóba hozom, hogy mi őt nagyon szeretjük, és nekünk az a legfontosabb, hogy ő örüljön, vidám legyen, stb. végül kis fejmosásként hozzáteszem, minket elkeserít, ha nem mondja el, mi baja, csak vonyít egész nap. mondom neki:
Hédi, ne szomorítsd el a szüleidet ilyen viselkedéssel, jó?
totál rám van csimpaszkodva az ágyban, keze-lába körémtekerve, feje befúrva az enyém alá, halkan nyuszogja:
igen anya... majd felerősödik: de anya, az élet az ilyen! A gyereknevelés nehéz!!
????? és te ezt hol hallottad???
Anya, hát kitaláltam!

:o) kis okoskám. ennek nem tudtam ellent mondani.

Hédi elég kis hisztérika.. vagy hisztizik, vagy aggódik legtöbbször, mindkettővel eléggé ki tud borítani.
Az aggódás úgy értendő, hogy pl de anya, mi lesz ebéd után??? mit csinálunk??? mi lesz ha nem jön el vki??? stbstbstb. mire az ebéd végére érek már százszor kimerülök az ilyen dolgain. Tipikus példája volt ennek a síelés. eljött az egér, név szerint Lili. Hédi iszonyúan örül. a második másodpercben pedig már csak arról beszél, de mi lesz, ha elmegy??? mi lesz, ha nem ebédel a gyerekekkel? de nem akarom, h elmenjen.. és így tovább. ezáltal persze az a kevés idő is, amit ott tölt az az egér, nem olyan örömteli, inkább csak aggodalom neki. engem meg ez úgy bánt..
nade mindegy, most nem erről akartam írni.

Hédikém elég sok utasítást kap tőlünk, mi tagadás.
pl. sokat kell innia. mert ha nem diktálom bele az italt, akkor egész nap egyszer iszik, este, fogmosás után, lefekvés előtt. addig össz, kb egy decit. Ezért kvázi "erőszakkal" itatom. vagyis alkalmanként adok neki inni és meg is mondom, hogy ezt meg kell innod. Egyik este kijött a konyhába, és közölte, hogy
anya! nekem az egész napom csak abból áll, hogy parancsolgatsz nekem!
hoppá... még a végén írásos fegyelmiben részesít..

Luca tegnapelőtt 2 éves lett. Hihetetlen, mennyire édes. Mondtam, hogy jöjjön el velem, és még majdnem rá is állt:o) a kis gyanútlanka. De annyira szép és annyira csalafinta kislány, hogy nna.
Hédi is nagyon szereti, és annak ellenére, hogy azért Vince az ő spanja, Lucával is nagyon aranyosan játszanak együtt, már amennyire ez ebben a korban lehetséges.

Naszóval tegbap köszöntöttük Lucát a szülinapja alkalmából, nagyon aranyosak voltak a gyerekek. Vince próbált valamit kezdeni Hédivel, én csak a párbeszédre lettem figyelmes:
Vince mondott valamit, mire Hédi:
ááááááá, neeeeem. az túl durva játék...
játsszunk inkább királynőset.
V: dehát én FIÚ vagyok!!!! nem tudok királynőset játszani!!!

később:
Duzsu kérdezi Hédit, neked ki a barátod az oviban? Gyorsan ki is javítja: vagyis a barátnőd...?
H: a h. Sára
Vince is hozzászól: éééééés? Mit szoktatok játszani??? síneztek, vagy vonatoztok, vagy legóztok??

Hédi megdöbbenve néz rá: PÓNIZUNK!!!!

egyértelmű:o)

Hédikém véget nem érő utazásai között ezúttal Felsőpetényben kötött ki. Nagyon szeret Peténybe menni, imád az udvaron hintázni, meg Pista profi kisházat készített neki, Ében is vele mehet, ennek is nagyon örül, ma pedig ultradurva öröm történt: közeleg a húsvét, szereztek hát három (!) kisnyuszit. Szegénykék oly kicsik, hogy Hédi még kézbe is tudja venni őket. És hát örül. Persze nyilván ezek is hasonlóan végzik, mint a tavalyiak, amelyek közül is egy megszökött, a másik kettő meg ha nem tévedek vissza lettek ajándékozva valahová, nadehát ez a húsvétinyúl-sors, ugyebár. Hédi viszont iszonyúan örül nekik. Majd jól lefotózzuk őket.

nagyszabású léböjtbe kezdtem. Hédi persze naponta húszszor megkérdezi, miért nem eszik az anya??? de mindegy.
viszont a 3. napon járok, és már kétszer tudtam alig-alig leszerelni, hogy ő bizony feltétlenül sütni akar.
Hiába próbálom neki magyarázni, hogy a jövő héten annyit sütök, amennyit csak akar, de értse meg, nem jó az, ha meggyúrom, kisütöm, illatozik, majd végül nem ehetek egy falatot sem!
válasz:

nem baj, anyaaaaa. majd megesszük mi az apával!
köszi.. micsoda segítőkészség:o)

Egyik kedvenc festményem a képen látható Teknős:o) készült 2010 februárban. mellette látható egy partra vetődött vitorlás, valamint egy eperföld, az alkotó elmondása szerint.

4 hét masszív hó után a sítanulásunk sárba fulladz rögtön első nap:o(((
Teljes felkészültségben voltunk már, mikor az oktató felhívott, hogy közölje, hogy akkora a sár náluk hogy be sem lehet menni autóval..
ha rá bízzuk, inkább menjünk máskor, mert fontos, hogy az első élmény pozitív legyen. márpedig esőben, ködben, sárban erre kevés volt az esély..
így történt hogy Kuksi sítanulása egy hetet csúszott. Imádkozom a szép időért ezen a pénteken.
És majd beszámolok.