Kuksi

Hédiék kedden az állatkertbe kirándultak. Gyönyörű idő volt, előző nap gondosan elmentünk együtt boltba elemózsiát venni, másnap reggel a Gruffalos hátizsákot színültig pakoltuk, ittuk a reggeli italunkat, reggeliztünk, egyszercsak közli: Anya, nekem nagyon szuper napom lesz ma. Annyira sajnálom, hogy neked ugyanolyan rossz napod lesz, mint minden nap. Ugye??
:o)) mondom neki, annyira azért nem életveszély:o)

Kezdődött az egész azon a bizonyos szeptemberi első hétvégén, mikor leellenőriztük Crikvenicánál, hogy megvan-e még a tenger. A házibácsink nagy örömmel adta tudtunkra, hogy milyen nagyon jókor jöttünk, mert éppen halászfesztivál zajlik, feltétlenül nézzük meg. Így is tettünk szombat este, ki voltak települve a partra az éttermek, és matrózpólóban sütötték a halat, nameg a mindenféle egyebeket. Hédi egy jókora rák láttán:
Anya!!!! micsinálnak azzal a rákkal???? nem ehetik meg!!! az is Isten teremtménye!!!
és ezóta nyers hús nem kerülhet a szeme elé. Múlt szombaton kacsacombot sütöttem, meglátja a pulton feküdni: Anya!!! szegény kicsi kacsák!!! Aki ezeket megölte és a boltba vitte, bűnt követett el!! És mi nem ehetjük meg! (igen, ő is.. a teremtmény..) És mi lesz, ha ezek (két comb feküdt a pulton) voltak az utolsó kiskacsák a Földön! és soha többé nem lesz kis sárga, pihés kiskacsa??? Akkor milesz?ANYA????
hát nekiálltam, hogy tenyésztenek ám állatokat erre a célra, és garantáltan nem ez volt az utolsó két kacsacomb a földön, de halovány próbálkozásnak bizonyult.. mint ahogy zöldséget is termesztenek.. de anya! a sárgarépát, azt meg lehet enni, mert az sosem élt!! (újabb halovány próba.. a növények is élnek..) DENEMÚGYMINTAZÁLLATOK!!!!!
ezzel lezárta az ügyet. Azóta a legyet sem lehet lecsapni, ő elijeszti és megmenti az életét. Mert hát igen.. ő is ugyebár.. Isten teremtménye.
OHMYGOD. mondhatom.

Ma kameramann is kisérte a kirándulókat.
a zászlóért rengeteget keresgettem, végül Erikától kaptuk kölcsön, szuper darab, apró malőr, hogy egy hátulról az út szélén gyanútlanul gyalogló bácsit gyakorlatilag majdnem agyonvágott vele akaratlanul és persze észrevétlenül... (mármint Hédi nem vette észre, a bácsinál én exkuzáltam magunkat, mint a sor végén kullogó) ugyanis a kissé imbolygó bicajon a hosszú zászló valóságos fegyvernek bizonyult, első próba után bármily hasznos a láthatóságban és persze bájos is, sajnos ki kellett iktatni.

Mindenesetre láthatólag nagyon élvezte, ma már ügyesebb a start-stop is, nemcsak a tekerés megy. ma elfáradt a végére, de lényegében a hely összes gyerekek számára biztonságosan járható utcáját megjártuk oda-vissza, úgyhogy nem lehet panasz, majd erősödik szépen.

Nem hittem, hogy ezt még valaha leirom, egy éve nyűglődünk a bicajozással, és ma megtörtént a csoda:
Újabb nagy csatározás árán kiment az apával bicajozni. majd egy idő után rohan be hozzám a hálóba, haja csatak izzadt, kócos a bukósityaktól, TUDOKKÉTKEREKŰBICAJOZNI!!!!!!
soha többet nem ülök fel a futóbicajra!!!
Mondom, épp a Kuksiblogot irom, ezt feltesszük. És akkor mindenki látja majd? hát, csak akik meg szokták nézni. És a Kati mama meg a Györgyi mama? ők is. Azért hivjuk is fel őket!! És igy is lett. volt nagy öröm:o)

Apa olvasatában ugyanez három perccel később:
Huhhhh, azért volt pár gázos helyzet, te szivinfarktust kaptál volna. (ezt persze látatlanban is tudtam)

Éljen hát a nap, amikor Hédi először annyira egyedül bicajozott, hogy az Apa maga is cangával kisérte.
JUHÉÉÉÉJ.

hát ez egy furcsa dolog. az óvodában állandó az ide-oda barátkozás. van egy új barátom. de a másik már nem az, mert csúnyán szólt hozzám, és megbántott..
Amúgy gondolom, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga, de azért próbálom néha ösztönözni, hogy ne váltogasson percenként barátokat. és akkor itt az eddigi legextrémebb, zajlik tegnap este későn, pizsamában, a fürdőszobában az ölemben ülve.

Anya, a Kamilla már nem a barátunk.
?????
igen anya, mert ő joghurtot evett a kiflihez.
Mi pedig nem.

anyám, de bazi nehéz dolog óvodában barátnak lenni. ez normáááááááális?
Mondtam is neki, hogy ez bizony gond, mert ezekszerint Duzsutól meg Ercsótól is meg kell válnom, nincs mit tenni. nézett is kerek szemekkel:o) Bocs csajok.

Azt mondja egyik este Hédi a tükör előtt nézegetve minket:
anya, szerinted te sárga vagy, vagy fehér?
mert én bőrszinű vagyok.
de a kezeim pirosak már reggel óta.
miért pirosak a kezeid??
a méregtől, anya. nagyon mérges vagyok a betegségedre.

ó kisszivem. mérgeskedni nem kell..

múlt vasárnap szentül elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, családom körében elmegyünk egy családi edzésre. Vasárnap délután négykor ugyanis olyan edzés van, amin a gyerekek is részt tudnak venni, én pedig úgy döntöttem, hogy itt az ideje, hogy Hédi is mozogjon. Kapta hát a bicajosgatyáját, a Laurától örökölt hipervagány barna tornacsukáját, és jött velünk edzeni. a vasárnapi edzés más mint a többi, itt az edzés első szakasza kimarad, és "csak" maga a WOD van, vagyis a napi edzés. közösen bemelegitettünk, majd Gézu elmagyarázta az egyes állomások feladatait, és mindenhova adott Hédinek egy könnyebb dolgot. mindenhol egy percig dolgoztunk, 3 kör, 5 állomás, Hédi pedig volt a mi kis párosunknak (sokszor páros WOD ok vannak, én ezeket nagyon birom) a kis oldalkocsija, mindig mellettünk csinált egy lightosabb verziót.
Hát van még egykét javitani való, szó sem róla, de szuper volt!!!! (apró malőr h én már ekkoris szarul voltam, azóta már azt is tudom, miért, most pár hét kimarad az edzésből - arcüreggyulladással nem olyan fain.)

Egy szó mint száz, elengedhetetlen lesz követelni a crossfit kids edzést, tuti csak az idejárók gyerekeivel tele lenne.
Ja, és Vera, aki kérdezted, mi ez, ami máshol nincs, hát ime:
https://www.facebook.com/#!/testakademia ill. http://bulldognaplo.blog.hu/
és amit itt művelni próbálunk, arról számos erősen motiváló film kering a neten, JDB figyelmébe is ajánlom:o))

nehezen választok, de a mai kedvencem:
http://www.youtube.com/watch?v=zmBZZ9pkj0Q

csak ajánlani tudom, a mi családunk függő:o)

Igen, természetesen Robi is nyomul. Ja, és Livit is megfertőztük. Sztem aki egyszer kipróbálja, annak bejön. És bocs a nagymamáktól, hogy egy egész bejegyzést szántam neki, de ez mostanában nagy részét tölti ki a kevés szabadidőnknek..