2011. szeptember 30., péntek
Kezdődött az egész azon a bizonyos szeptemberi első hétvégén, mikor leellenőriztük Crikvenicánál, hogy megvan-e még a tenger. A házibácsink nagy örömmel adta tudtunkra, hogy milyen nagyon jókor jöttünk, mert éppen halászfesztivál zajlik, feltétlenül nézzük meg. Így is tettünk szombat este, ki voltak települve a partra az éttermek, és matrózpólóban sütötték a halat, nameg a mindenféle egyebeket. Hédi egy jókora rák láttán:
Anya!!!! micsinálnak azzal a rákkal???? nem ehetik meg!!! az is Isten teremtménye!!!
és ezóta nyers hús nem kerülhet a szeme elé. Múlt szombaton kacsacombot sütöttem, meglátja a pulton feküdni: Anya!!! szegény kicsi kacsák!!! Aki ezeket megölte és a boltba vitte, bűnt követett el!! És mi nem ehetjük meg! (igen, ő is.. a teremtmény..) És mi lesz, ha ezek (két comb feküdt a pulton) voltak az utolsó kiskacsák a Földön! és soha többé nem lesz kis sárga, pihés kiskacsa??? Akkor milesz?ANYA????
hát nekiálltam, hogy tenyésztenek ám állatokat erre a célra, és garantáltan nem ez volt az utolsó két kacsacomb a földön, de halovány próbálkozásnak bizonyult.. mint ahogy zöldséget is termesztenek.. de anya! a sárgarépát, azt meg lehet enni, mert az sosem élt!! (újabb halovány próba.. a növények is élnek..) DENEMÚGYMINTAZÁLLATOK!!!!!
ezzel lezárta az ügyet. Azóta a legyet sem lehet lecsapni, ő elijeszti és megmenti az életét. Mert hát igen.. ő is ugyebár.. Isten teremtménye.
OHMYGOD. mondhatom.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése