Kuksi

Tegnap Hédi az ovival a helyi Kutató Intézetben járt, nem kell mondanom, hogy nem sok infót hozott magával haza, annál több gyönyörű gesztenyét. be kell viszont vallanom, hogy a világon semmi de semmi indulásom nem volt gesztenyefigurákat döfködni, (jött az este, fájt az arcom, nyűgös voltam, viszont a levegőn még csak annyit voltam, mig kocsival megjártam az orvos-gyógyszertár-óvoda háromszöget) na, gondoltam magamban, (majd jól ki is mondtam) szépen kimegyünk a szántóföldre, keresünk egy jókora csúzlinak való ágat, aztán szúrkodja a gesztenyét, aki akarja, mi csúzlizni fogunk.

egy tiz perces séta keretében nagy meglepetésemre sikerült is beszerezni a megfelelő darabot, (mely ekkor még nagyobb volt, mint a tulajdonosa), s mire hazaértünk, apa már kulcs hiányában várt is minket az ajtónál. Mire átöltözött, mi már fel is gumiztuk az óriáscsúzlit, kivittünk a játszó lépcsőjére három tojástartóból rögtönzött céltáblát, majd neki is láttunk a lövésnek. hát nem volt olyan könnyű, mint gondoltam, de Robi csak a fejét csóválta: fűrészről nem hallottatok még???

ó mondom, gyakorolni igy is lehet, holnap annyit fűrészeled, amennyit akarod.

Majd nekem öt perc múlva elfogyott a türelmem, ő viszont finoman szólva is tökéletesitette az eszközt. a végeredmény pedig magáért beszél, és sajnos a képeket még mindig kizárólag a szöveg tetejére vagyok képes betenni, pedig ide terveztem - bocs.