2011. november 22., kedd
Köszönet Duzsunak a képekért. Isteni szerencse hogy maradtatok, igy valaki legalább dokumentálta is az eseményeket.
Szóval közös meseolvasást követett egy nagyszabású táncelőadás, ahol a hölgyek és az úr előadták ki, mit tud:
előszöris a közönség sorai:
tadaaaam, most siker:
Sára és Partnere:
2011. november 14., hétfő
Szombaton megrendezésre került az első igazi gyerekzsúrunk. 10 óvodás (plusz Juli:o), akiknek a fele ovis bandatag, másik fele a JD és a Kovács gyerekek. Kicsit féltem előre (najó, rettegtem), ugyanis a gyerekek egy részét én magam is lppcsakhogy névről ismerem, plusz ezúttal majdnem szülők nélkül zajlott a party, csak a szűk baráti kör maradt, Livi és Duzsuék. Ők főleg magukra voltak hagyva, míg Robi és én teljes erőbedobással próbáltuk elfoglalni a gyereksereget.. büszkén jelentem, hogy sikerrel!
Azt hiszem, mindketten egész kreatívan ismertük fel a pillanatokat, mikor kell a másikat kicsit felszabadítani, a gyerekek pedig határozottan élvezték a napot. apró malőr, hogy pl míg én a tortát szolgáltam fel, Robi zongorázott, nem tudom, esetleg Duzsuék készítettek-e fotót, de remélem:o)
voltak nagyon vicces pillanatok, Hédi pedig azt hiszem, nagyon nagyon jól érezte magát, csakúgy, mint az összes vendéggyerkőc. (a felnőttek egymást szórakoztatták, őrájuk semmi energiánk nem maradt, bocs:o)
képeket este megpróbálom feltenni, bár arra elég kevés figyelem és energia maradtm úgyhogy a minőség kissé silány, de azért a hangulat árjön:o)
2011. november 11., péntek
Tegnap Hédi 6 éves lett. Vittünk az oviba csokitortát, gyertyákat, kapott két szép mesekönyvet, egy pihe-puha pizsit, két harisnyát (újabb, csisszre épphogycsak felvehető darabok - képtelen vagyok rávaló harisnyagatyeszeket venni, úgy tűnik, nagyobb, mint ahogy én látom..), mindez persze csak a "ráadás" a korcsolya után, amit már hetekkel ezelőtt, előre megkapott.. szóval tartalmas egy nap volt. Az ovis köszöntés rettentő bájos, a gyerekek énekelnek közösen az ünnepeltnek, ő elfújja a gyertyákat, eközben kíván persze, amit gondosan magában tart, nehogy ne teljesüljön (tudjak repülni.. nem rossz kívánság mi?) aztán az ünneplő tömegből a jókívánságaikat átadni kívánó gyerekek jelentkezhetnek, az ünnepelt pedig szépen felszólítja őket, és ők sok ajándékot meg hasonlókat kívánnak egymásnak. Végül két csoportnyira aprítják a tortát (gondolom, mindenki mokkacukor méretűre vágott darabot kap, de nagyon kedves szerintem, hogy mindkét csoport részt vesz az ünneplés ezen részében) és jól elfogyasztják.
Este még a biztonság kedvéért Hédi ragaszkodott egy éttermi pizzázáshoz (mondjuk itthon is nagyon jót szoktunk sütni, de az smafu ugyebár: Anya!! a te szülinapodon, ha akarod, itthon maradhatunk, de most az enyém van, és én szeretnék elmenni pizzát enni.. hát, mi lesz ha 16 lesz???) holnap pedig közeledik a nagyszabású zsúr, ahol bizony senki, de senki, kizárólag NAGYKORÚ GYEREKEK vehetnek részt, vagyis ti. 3 év felettiek. Hát, tűkön ülve várjuk a holnapi, első valódi gyerekzsúrunkat, amikoris nem igazából a felnőttek jönnek össze egy klassz evés-ivásra, melynek keretén belül a gyerkőc is felköszöntésre kerül, hanem bizony valóban 10, kisebb-nagyobb óvodás fog nálunk bandázni, méghozzá nagyrészt szülők nélkül. Huhh, én biztos kétszer fogok örülni, ami azt illeti:o))
2010. november 15., hétfő
Szerdán Hédi megkapta a kutyát, akibe anya beleszeretett a Tescoban, mert ugyebár nem nőhet fel egy rendes gyerek egy plüssállat nélkül, ami minimum akkora, mint a gazdája, vagy esetleg egy kicsivel nagyobb. Szereti is nagyon, csak az az aggályom igazolódott be, hogy hozzábújik éjjel és jól ráizzad, nadehát minden nem lehet tökéletes, falvédő meg ily módon nem szükséges.
Nade vissza az eseményhez, hát mi tagadás, már egész héten köhögött, el is határoztam, hogy gondos anya módjára ha törik, ha szakad, én most már elviszem orvoshoz. pénteken du. a munkában szék berúg, irány a spar, ahol űzött vad módjára bevásároltam a kb. 10 fős ebédre, két fogás, plusz "almáspitetorta" - könnyű, gyors, finom, és tojásmentes, vagyis Sára is ehet belőle.
Csisszre ötkor leparkoltam az ovi előtt, utolsóként, mint mindig. Gyerek a kocsiba, irány Ercsi, orvos. Semmi gáz, de csúnya a köhögés, különösen éjjel, kérném meghallgatni.. láz? ááá, sosem lázas ez a gyerek.. búcsúzáskor váltunk még kéthárom szót az orvossal, mondom, most talán annyira nem zuhan bele, mint korábban szokott .. még valamit morgott is a bajsza alatt, hogy na, majd nyugtával a napot, vagy hasonló.. hazajövünk, Hédi leült este mesét nézni, én pakoltam a bevásárlást, intéztem a dolgomat, és észre sem vettem, hogy az elejétől a végéig csendben megnéz fekve egy mesét, nem ugrál a kanapén, nem eszik közben, naés persze nem csacsog megállás nélkül.
kb negyedóra alatt ment fel a láza 38,5-re, és péntek estétől mostanáig (hétfő) nemigen volt 38-39 alatt. az én sosem lázas lányom. szegény igencsak odavan, az éjszakái különösen ijesztőek. nem használ semmi, csak ugat szegény órákon keresztül.. levegő be, két köhögés kifele, és ez kb 11-től háromig. közben ivás,, pisi, szívjuk ki az orrmat, nem tudok aludni, fáj a hasam, hányingerem van, stbstbstb. Két éjjel is kivitette magát hogy hányni fog, majd a wcre érve sírva állt meg előtte, hogy anya, szerinted előbb pisiljek vagy hányjak?? hát nem ez volt életünk legszebb hete, az már biztos. Vendégsereget lemondtam, nem győzött ezért sem sírni, de legalább a felnőttek eljöttek, és örült Györgyi mamáéknak, du. meg Ercsónak. azóta Csingiling ruhában pompázik egész nap, dehát miért is ne tenné, legalább kihasználja az ajándékát..
Ma megyünk vissza az orvoshoz, kiváncsi vagyok, mi lesz a diagnózis. szegény kicsi mókusom.
így viszont várja a következő hétvégét, zsúr ügyben. tűkön ülve persze, ahogy az hozzá illik.
Ja, és feltaláltam a spanyol viaszt, nagyon büszke vagyok rá. Inhalál salvus vizet paxirasollal, de gondoltam kellene a hagyományos kamillát is nyomatni, bár ez persze szegénynek a háta közepére hiányzik, egész nap vagy gyógyszert vesz be, vagy inhalál, vagy lázat mérünk, vagy hány.. hát gondoltam, felállítom a kis játéksátrát, letakarom a kijáratokat, beteszem a kamillásfazekat, ő meg ott rajzolt mellette, és még örült is, hogy milyen szupi tábor. most is ott alszik, a kamillás fazék mellett:o) persze sasolom, nehogy belefeküdjön, stb, de minden okés. hiába na, az ember minden hülyeséget kitalál, hogyan adja el a gyereknek a sok gyógykezelést..
