2010. november 15., hétfő

Füstbement terv

Múlt héten elérkezett Hédikém 5. szülinapja. Volt nagy izgalom, persze már hetekkel előbb, csokitorta az oviban, I am 5 feliratú T-shirt (köszönjük, Laura), micimackós marcipán, és nagy-nagy várakozás a hétvégi baráti összejövetelre.
Szerdán Hédi megkapta a kutyát, akibe anya beleszeretett a Tescoban, mert ugyebár nem nőhet fel egy rendes gyerek egy plüssállat nélkül, ami minimum akkora, mint a gazdája, vagy esetleg egy kicsivel nagyobb. Szereti is nagyon, csak az az aggályom igazolódott be, hogy hozzábújik éjjel és jól ráizzad, nadehát minden nem lehet tökéletes, falvédő meg ily módon nem szükséges.
Nade vissza az eseményhez, hát mi tagadás, már egész héten köhögött, el is határoztam, hogy gondos anya módjára ha törik, ha szakad, én most már elviszem orvoshoz. pénteken du. a munkában szék berúg, irány a spar, ahol űzött vad módjára bevásároltam a kb. 10 fős ebédre, két fogás, plusz "almáspitetorta" - könnyű, gyors, finom, és tojásmentes, vagyis Sára is ehet belőle.
Csisszre ötkor leparkoltam az ovi előtt, utolsóként, mint mindig. Gyerek a kocsiba, irány Ercsi, orvos. Semmi gáz, de csúnya a köhögés, különösen éjjel, kérném meghallgatni.. láz? ááá, sosem lázas ez a gyerek.. búcsúzáskor váltunk még kéthárom szót az orvossal, mondom, most talán annyira nem zuhan bele, mint korábban szokott .. még valamit morgott is a bajsza alatt, hogy na, majd nyugtával a napot, vagy hasonló.. hazajövünk, Hédi leült este mesét nézni, én pakoltam a bevásárlást, intéztem a dolgomat, és észre sem vettem, hogy az elejétől a végéig csendben megnéz fekve egy mesét, nem ugrál a kanapén, nem eszik közben, naés persze nem csacsog megállás nélkül.
kb negyedóra alatt ment fel a láza 38,5-re, és péntek estétől mostanáig (hétfő) nemigen volt 38-39 alatt. az én sosem lázas lányom. szegény igencsak odavan, az éjszakái különösen ijesztőek. nem használ semmi, csak ugat szegény órákon keresztül.. levegő be, két köhögés kifele, és ez kb 11-től háromig. közben ivás,, pisi, szívjuk ki az orrmat, nem tudok aludni, fáj a hasam, hányingerem van, stbstbstb. Két éjjel is kivitette magát hogy hányni fog, majd a wcre érve sírva állt meg előtte, hogy anya, szerinted előbb pisiljek vagy hányjak?? hát nem ez volt életünk legszebb hete, az már biztos. Vendégsereget lemondtam, nem győzött ezért sem sírni, de legalább a felnőttek eljöttek, és örült Györgyi mamáéknak, du. meg Ercsónak. azóta Csingiling ruhában pompázik egész nap, dehát miért is ne tenné, legalább kihasználja az ajándékát..
Ma megyünk vissza az orvoshoz, kiváncsi vagyok, mi lesz a diagnózis. szegény kicsi mókusom.
így viszont várja a következő hétvégét, zsúr ügyben. tűkön ülve persze, ahogy az hozzá illik.
Ja, és feltaláltam a spanyol viaszt, nagyon büszke vagyok rá. Inhalál salvus vizet paxirasollal, de gondoltam kellene a hagyományos kamillát is nyomatni, bár ez persze szegénynek a háta közepére hiányzik, egész nap vagy gyógyszert vesz be, vagy inhalál, vagy lázat mérünk, vagy hány.. hát gondoltam, felállítom a kis játéksátrát, letakarom a kijáratokat, beteszem a kamillásfazekat, ő meg ott rajzolt mellette, és még örült is, hogy milyen szupi tábor. most is ott alszik, a kamillás fazék mellett:o) persze sasolom, nehogy belefeküdjön, stb, de minden okés. hiába na, az ember minden hülyeséget kitalál, hogyan adja el a gyereknek a sok gyógykezelést..

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése