Kuksi

Hédi eddig kétszer kapott középfülgyulladást. Mindkét esetben éppen Ausztriában voltunk síelni. Kórházi ügyelet, antibiotikum, láz, meg ami még kell. Ezúttal az ottani orvosok szerint egy kruppos roham is tetézte örömünket.. hát a kruppot én kötve hiszem, de olyan is volt, hogy rányitottuk az ablakot és jobban lett, meg ami a legfeltűnőbb volt, hogy ahogy megváltozott az időjárás, a durván görcsös köhögés szinte teljesen elmúlt, a helyébe a kissé felszakadós, ritka köhögés lépett. Nade eddigre már az első antibiotikumokat is beszedte, úgyhogy az is segíthetett, nem tudom.

Nade a lényeg, hogy mókusunk igen élvezte amúgy a nyaralást, mint ahogyan a betegségtől eltekintve mi magunk is:o) Igazi gyerekparadicsomra találtunk, és még olcsó is volt, legalábbis ahhoz a szolgáltatáshoz képest mindenképpen, amit a gyerekek kaptak. a sípályákon egyszer nem sok, annyiszor nem álltunk sorba, szuper pályák voltak, a síelők meg csak lézengtek. fincsi volt a Bombardino, mint mindig, de itt kivételesen még a Glühwein is. (ami az én nagy sípályakedvencem, de kevés helyen csinálják finoman) Robi igazi olasz kulináris hetet tartott nekünk csajoknak, minden este másmilyen pastát szolgált fel. (És én még egy pár hétig tudnám gond nélkül folytatni a pasta-diétát..) Hédi kapott teljes sífelszerelést ingyen használatra, csak egy maszkot vettünk neki meg szemüveget, mivel a március ellenére -10 körül volt ált. a nappali hőmérséklet.

Szóval minden szuper volt, alig várom, hogy visszatérjünk.

íme, itt voltunk:

ja, és Hédi a betegségtől függetlenül két nap szünet után azért lecsúszott egyszer a síversenyen, minden kaput bevett, és végül büszkén vette át az aranyérmét Lilitől, az egértől. (Erről fotók később, Ercsó gépén várakoznak)

a képekből izelítő, többi az általam hőn utált Picasan.

És íme, megvolt az első sílecke.

Egy óra helyett fél óra sikerült, így is volt egy csomó pityergés, a hátán folyt a víz fél óra után, és már más sem volt, csak hogy ő fáááájaaaaadt.

És különben is egyedül akar síelni, nem tanárral..

Viszont nagyon ügyesen csúszott:o) Nem kellett még semmi extrát csinálnia, csak elindították kb 10-12 méterre a pálya aljától, ő pedig lecsúszott, de egyszersem esett ám el. Szállította a kis plüssállatokat:o)
Úgy kezdte, hogy nem akarta csinálni a bemelegítést. Kérdezte tőle a tanár:

mi a baj, Hédi?

nincs bátorságom...

akkor nyújtsd fel a manót gyáván, úgy tudod??

De ő persze úgy sem akarta..

Szerintem bele fog jönni, mondjuk véglegesen ott bukott el a dolog, amikor már nagyon görbült a szája, és az oktató mondta, hogy akkor csússzon oda anyáékhoz. na attól kezdve nem hagyta abba a pityergést:o) Mindez a képeken nem látszik, és az akarás továbbra is megvan, ezért én összességében tíz pontra értékelem az első síórát!

Ráadásul tényleg négy hete még a futástól is óvjuk, a köhögés miatt ugyebár. ahhoz képest nem rossz!

Ja, és nagyon várta már, meg még azért is aggódott, hogy de mi lesz, ha éppen nem lesz itthon??

És ugyanolyan kis szürke(szebb időkben fehér)-piros dachstein bakancsot kapott, mint amilyenben mi tanultunk annak idején:o))