Kuksi

Hédikém a "ruhát" szoknyaruhának hívja. (teljesen logikus elnevezés, mert végülis ruha sokminden lehet, de a szoknyaruha már egyértelműbb) Óriási lelkesedéssel öltözködik, és hiába érkezik meg hamarosan a tél, Kuksikám kizárólag szoknyaruhát hajlandó viselni.Sajnos most a hétre nem vittem neki csak egy nyári darabot, gondoltam majd megelégedik azzal, hogy azt felhúzza nadrág fölé. Hát nem elégedett meg ezzel. mi több, sikerült meggyőznie Györgyimamát, hogy menjenek el Vácra szoknyaruhát venni. ígyaztán Györgyimama és Kuksi felültek a váci buszra egy napos reggelen, és szépen elutaztak Vácra szoknyaruhát beszerző körútra..

Történt mindez asszem tegnapelőtt. Ma üzent Györgyimama, hogy ismét utaznak Vácra. Szoknyaruhát venni. Mert a múltkor csak egyet kaptak. És az én kislányom kedvesen elmagyarázta neki, hogy de ő kettőt szeretett volna. Mire Gy. M. beadta a derekát. Megáll az ész:o)

Megkezdődött az óvodában az őszi szünet. Hédi már nagyon várta, hogy mehessen Györgyimamáékhoz Peténybe. Múlt héten ráadásul beteg volt, úgyhogy csak pénteken ment oviba, akkor el is mesélte részletesen kedvenc óvónénijének, Mariannak, hogy ő megy ám a Mamához, Felsőpeténybe:o)) csütörtökön ovi után hazajöttünk, összepakoltuk a kis csomagját (Hála Istennek Györgyi mamáéknál vannak ottani játékaink, így nem kell a komplett háztartás, csak a ruhákat szórtuk be egy bőröndbe és már indultunk is). Hédi mondta, hogy Ében hadd kísérjen el bennünket, hát, mondtam, hogy végülis nincs akadálya, mert Ében nagyon szeret utazni, és amúgyis nagyon keveset van velünk, főleg most hogy vége van a nyárnak, ígyaztán Ében is velünk utazott. Györgyimama pedig felajánlotta Hédinek, hogy akár ott is maradhat Ében, amíg Hédi is ott van. Hát volt nagy öröm, úgyhogy apával hozzájárultunk a tranzakcióhoz. Különös tekintettel arra a körülményre, hogy Hédi már nagyon várta hogy találkozzon a mamáéknál a húsvéti nyulakkal, akik időközben az ő tudtán kívül visszakerültek a beszerzési forráshoz. Első nap azért aggódtunk, hogy a mi neveletlen Houdinink nem fogja-e szabadlábra helyezni magát, de mondtam Robinak, hogy én hiszek Pistának, hogy a kerítésük bombabiztos. Ez pedig be is bizonyosodott. Hát kíváncsi leszek, a hét végére mi lesz Györgyimamáék véleménye a dologról, mert azért Ében kissé aktívabb mint az ő kis Benjikutyájuk. Ettől eltekintve tiszta főnyeremény az ügy, a legnagyobb nyertes Pötty, a macska, aki most háborítatlanul veszi birtokba az egész kertet:o)

Ma van Hédi névnapja. Nagyon várta már:o) Már reggel ezzel ébredt. Reggeli után meg is kapta az ajándékait, konkrétan két tégely gyurmát, olyan Play Doh, vagy mi is a márkaneve. Hiába kerestem gyerekkorunk klasszik szürke-barna gyurmáját, azt csak a Nyomellnél lehet kapni, de mikor utoljára ott jártam, elmulasztottam a beszerzését. Namindegy, nagyon kellemeset csalódtam, mert bár az ára persze jó borsos volt, teljesen szuper a cuccos. Remekül kezelhető, fincsi illata van, és szépek a színek, főleg mikor a gyerek kibontja, és még nincs összekeverve..

Aztán hamarosan összekeverte, de egész sokáig gyurmázgatott vele, tök jó volt látni hogy így örül neki. (Gondolom, a macskánk sem bánja a dolgot..)

Ebédre volt aztán ünnepi menü: Lazac spenótos tejszínes pennével, na és Hédi szíve vágya: málnás "torta". Igazából lekenyereztem egy szimpla piskótával (ebben segített, nagyon élvezte) amit megkentünk málnából és ilyen krémes túróból álló krémmel, igazából fincsi lett, nem amolyan zselés állagú cukrászsüti, dehát igaz ami igaz, nem vagyok éppenséggel egy tortasütő mester. Mondjuk a piskóta okés volt, meg a krém is fincsi volt, a tetejét megpakoltuk málnaszemekkel, szóval elégedett vagyok a végeredménnyel, de a torta az ugyebár olyan sokrétegű az én fejemben - hát ugyan sütni nagyon szeretek, de valahogy sosem az ilyen krémes csodáknak állok neki. Namindegy, a célszemély kb 3 szeletet fogyasztott ebéd után (meg mi is fejenként kettőt) úgyhogy végülis a Hédivel sütött málnás torta sikert aratott.

Megjött az igazán hideg idő. Az egész család csupa nátha és köhögés.. Szegény Ében húzta a legrövidebbet, merthát most hogy mindenki náthás és köhög, bizony nem a kutyaséta az első és legfontosabb programunk..

Szegény kutya eközben az udvaron körülveszi magát mindenféle dologgal, ami tőlünk származik. Kint felejtett papucsok, szél által feldöntött napernyő, használaton kívüli hosszabbító kerül elő.. és a kedvencem: úgy látszik, Robi kint hagyta valahol a kutya egyik pórázát. Ezt Ében valahogy felakasztotta a bokorra, és most a fogantyúját húzogatja. Mint aki a bokrot viszi sétálni:o)) Igazán nagyon vicces. Azt hiszem lesz ő még bejáratos néha a lakásba, merthát láthatólag emberhiányban szenved. És remélhetőleg Robi megjön ma világosban, és egy kicsit el tudom még vinni őkelmét a jeges szélben szaladni egy nagyot. Elvégre mégiscsak ez a szórakozása neki..

Addigis a lehető legközelebb üldögél az udvaron az emberi dolgokhoz.. majd csinálok róla egykét képet.

Vasárnap hosszú készülődés után elmentem az első gyerekruha-börzére, gondolván, hogy lassan meg kéne szabadulni a zsákszám feltornyosult gyerekruhától. Hát, nem tudom, hogy a döntés volt-e rossz, vagy a börze volt nem megfelelő, de nem vagyok túl elégedett az eredménnyel. Mindenesetre szombaton este ipari mennyiségű gyerekruhát pakoltam a kocsiba, majd vasárnap reggel fél hatkor ki az ágyból, irány Székesfehérvár. Szerencsére Duzsu segített a kipakolásban..

Ami ebből Hédit illeti, az csak annyi, hogy tekintettel a brutálisan szakadó esőre, reggel hatkor vissza kellett mennem az esődzsekimért, nnnna, perszehogy Hédi felébred, szörnyű üvöltésbe kezd, hogy nem anyaaaaa, ne menj eeeeeeel. Ójaj. Szegény apa, vasárnap reggel hat..

Később hívtam Robit hogy mizu, hogy sikerült a reggel, hát ahhoz képest jól. a kisasszony palacsintát óhajtott reggelizni, úgyhogy ő fogta magát, bekevert egy kis palacsintát és sütött neki párat. ezt nevezem vasárnap reggelnek.. mindeközben én százszor leizzadtam a fehérvári vásárba:o) Ilyen az én szerencsém..

Az óvodai szülői értekezleten kihirdették, hogy mennek majd a gyerekek bicajkirándulásra. Nem kell persze túl nagy ügyre gondolni, mert kb akkora kirándulásra mennek, hogy az oviudvarból láthatóak egész úton, tehát nem túl nagy dologról van szó. Részt vehet bármelyik csoportból bárki, aki a kirándulás előtti napon bemutatja az óvónéniknek a kétkerekű bicajtudását az óvódaudvaron. Miután Hédi szombaton megkapta a futóbicajt, azzal fűztem, hogy milyen remek lesz, ha szerdára megtanulsz menni vele, mert majd akkor mehetsz a bicajkirándulásra. Hétfőn és kedden is megkérdeztem az óvónénit, hogy futóbicajos huligánok is részt vehetnek-e. Persze ő nem tudja. meg kell kérdeznie. ok. kedden sem tudja. jaj, elfelejtettem megkérdezni. Mondom magamban, OK, hát nyilván miért is ne mehetne, főleg hogy az egyik óvónő bicajjal megy a gyorsabbjával, a másik gyalogosan a lassabbakkal. Na, reggel hozzuk a bicajt, milyen szuper. Kérdezem a reggeli óvónénit, futóbicajjal lehet-e menni?? neeeeeeeem. csak rendes kétkerekűvel. Mondom ez rendes kétkerekű, ugyanúgy tud vele menni. neeeem. csak rendes kétkerekűvel. Hát én úgy felidegesítettem magam. Mondtam is Hédinek, hogy ő nem mehet sajnos mégsem, viszonylag jól is vette, de én annyira de annyira paprikás lettem. Ez tényleg diszkrimináció.

És akkor volt tavaly évzárón a másik eset. Mondja nekem egyszer az óvónéni, hogy hát lesz az évzáró, és néhányan a kiscsoportból is szerepelnek majd, de Hédikére nem számítanának, jó?? Mondom, persze hogy jó, semmi para. Kinek is hiányzik hogy szegény Hédi közönség előtt szerepeljen az óvodai évzárón. Megyünk is az évzáróra, hát, Hédin kívül az összes kiscsoportos kislány néptáncruhában pompázik, és már kezdődik is az előadás. Mind együtt táncol a színpadnak kinevezett óvodaudvaron. Nnnna, tessék. Hédi nézi, nézi... anya, én miért nem táncolok??? Hát megint annyira felment a pumpám. Merthogy ez nem ugyanaz, minthogy ő nem szerepel. számomra az hogy ő nem szerepel mert még kicsi, az azt jelentette, hogy nem szerepel, tehát nem áll ki verset mondani meg cérnahangon kornyikálni. Azért egy csoportos táncban, amiben rajta kívül mindenki részt vesz, azt hiszem, akkor már ő is elfért volna.

Egyetlen mentségük hogy Hédi nem szeret olyat csinálni, amiről nem tudja, hogy micsoda. Vagyis nem tudja, mi az az évzáró, mi az hogy ott majd ők táncolnak stbstb. De akkoris. annyira bántott az egész eset.

Aztán hazamentünk, és Hédi eltáncolta és énekelte az egész műsort az elejétől a végéig egyedül.. Láthatta párszor, hogyan gyakoroltak..

Egyre határozottabban érzem úgy, hogy Hédi túl sokat van felnőtt-társaságban. Előszöris pl. ha megérkezünk az oviba, sosem a pajtiknak örül, hanem az óvónéninek. Őhozzá is siet azonnal, és pl. ha du megyek érte is általában az óvónénitől jön, vagy egyedül maszatol valamit.. nagyon ritkán játszik az ovispajtikkal. Ugyanakkor viszont a saját társaságunkban, ha Sára, Vince, esetleg Laura van nálunk, azonnal boldogan játékba kezd, és ilyenkor teljesen átadja magát a gyerektársaságnak. De pl ezt is leginkább csak nálunk itthon. Ha mi vagyunk vendégségben ugyanennél a társaságnál, akkor már kicsit bajosabb az ügy. A másik, hogy azt hiszem, túl sokat fegyelmezzük apró hülyeségekért. Szentül hiszem, hogy ezek eredménye az, hogy mostanra baromi sok figyelmeztetést enged el a füle mellett.

Mint aki meg se hallja. Az aktuális feszültségforrásunk a macskagyepálás. Jól kibabráltam magunkkal ezzel a macsekkal, ugyanis egész nap megy a hurcolás, pakolás, és ha a macska megelégeli és befut valami fedezék alá, akkor persze a sírás.. Ilyenkor mi meg felrobbanunk és kezdjük (najó, nem, már sokkal előbb elkezdjük, ne nyúzd a macskát, stbstbstb) a haszontalan okítást.

Aztán néha arra gondolok, hogy nyilván a macska nem hülye, ha elege van a pakolásból, bizony véget is tud vetni neki, egy mozdulattal. Egyrészt. Másrészt Hédi valóban magányos egy kissé így tesó hiányában. Hát érthető, hogy az állatainkat állandóan idomítja. Ráadásul ugyanazokat a fenyítéseket alkalmazza, mint mi ővele, na ez nagyon vicces. Ráadásul ha eszembe jut, mi mennyi mindent műveltünk az állatokkal gyerekkorunkban a lovasban, és íme, mégis felnőttünk, nem karmolta ki a macska a szemünket, nem múltunk ki toxoplazmózisban vagy miafene az, sőt, nem kaptunk macskaszőrmérgezést sem, pedig garantáltan nem mostunk ötpercenként kezet. Ja, és persze nem ordította le senki a hajunkat amikor szegény Kormi kutyát futószáraztuk, (najó, gondosan elvonultunk azért szem elől..) vagy amikor a Rida pónival vágtáztunk egy nap kétszázszor a nagyrét és az istálló között..

Apropó elvonulás, mikor vasárnap főztem, Apa a kutyával bicajozott, egyszercsak észreveszem, hogy Hédi viszonylag régóta a szobájában van csendben. Hát bekukucskálok a résnyire csukott ajtón, látom ám, hogy macska lefektetve a babaágyra, Hédi ül előtte a sámlin, és a kisgitárjával gitározik valamint énekel neki. Hát mi ez, ha nem barátság..

Motoros huligánok

Most akkor merre is van az arra?

Szombat reggel került átadásra, Hédikém először megszeppent, és közölte, köszi, nagyon tetszik, de ő most inkább a macsekkal akar foglalkozni, felülni a bicajra most nincs kedve.. (persze nincs kedvem általában a nemakarombevallanihogyfélek szindrómát takarja.) na aztán öt perc múlva kipróbálta, és még aznap el is jöttünk vele egy egész hosszú szakaszt, nevezetesen apa fodrászhoz ment, mi pedig onnan hazagurultunk. Persze a járgány egyelőre lassabb mintha sétálnánk, de bizonyára nem lesz ez mindig így. Egyébként nagyon édes, jön vele, de nem egészen érti a konstrukciót, valahogy nem tudja összepárosítani, hogy üljön is de a lábával fusson, ezért általában az ülés fölött egy centivel tartja a popsóját. Hát Apa majd emel az ülésen, mindenesetre maga a járgány nagyon vagi, és persze mejd ha már száguld vele, nagyon fogok aggódni.. de szerencsére még csak totyorog:o))