Kuksi

Szombat reggel került átadásra, Hédikém először megszeppent, és közölte, köszi, nagyon tetszik, de ő most inkább a macsekkal akar foglalkozni, felülni a bicajra most nincs kedve.. (persze nincs kedvem általában a nemakarombevallanihogyfélek szindrómát takarja.) na aztán öt perc múlva kipróbálta, és még aznap el is jöttünk vele egy egész hosszú szakaszt, nevezetesen apa fodrászhoz ment, mi pedig onnan hazagurultunk. Persze a járgány egyelőre lassabb mintha sétálnánk, de bizonyára nem lesz ez mindig így. Egyébként nagyon édes, jön vele, de nem egészen érti a konstrukciót, valahogy nem tudja összepárosítani, hogy üljön is de a lábával fusson, ezért általában az ülés fölött egy centivel tartja a popsóját. Hát Apa majd emel az ülésen, mindenesetre maga a járgány nagyon vagi, és persze mejd ha már száguld vele, nagyon fogok aggódni.. de szerencsére még csak totyorog:o))