Kuksi

Hédikém roppant büszke az első hiányzó fogára. Mióta a gyereknapon a főttkukoricában maradt a mocorgó foga, azóta folyton a tükörnél csodálja magát, és boldog, hogy ő már igen nagy ám, mert neki már egy foga is hiányzik!!
Itt pedig meg is ragadom az alkalmat, hogy megörökítsem, hogy Hédi első elveszített tejfoga dicsőségesen távozott 5 és fél évesen, 2011.05.29-én.

jelentem, kinőttek Hédi hátsó örlőfogai (hatosok) és ma közölte azt is, hogy tegnap óta mozog a bal alsó egyes. Nekünk persze korainak tűnik, dehát az ötésfél éves életkor ugyebár nem abnormálisan korai a "hat éves kor körül"-höz képest.
Kiváncsi vagyok, meddig ficeg neki:o)
Egyébként napok óta éjszaka igen csúnyán köhög, reggelk még egy-kettőt, nappal pedig már zéró.
Vajon ez összefügghet a fogváltással? szerintem simán, de az orvos biztos nem értene velem egyet.

Livi és Sára két hetet itthon töltöttek, a kezelés legelső szakasza után van egy ilyen "pihenő".
Ezalatt Livivel voltunk kettesben is, ami szuper volt, de persze a fő attrakció, hogy a Lányok tudtak találkozni. Kicsit furi a helyzet, mert ugye Hédi egészségi állapota ritkán kifogástalan, ezért én mondtam is Livinek, hogy szóljon bármikor, ha úgy érzi, találkozhatnak, de nem akarok nyomulni vele, mert tudom, hogy ez most az egyik legfontosabb dolog, hogy Sára ne legyen kitéve semmiféle fertőzésveszélynek. Történt viszont a múlt héten, hogy Livi mondta, hogy megigérte a gyerekeknek hogy elmennek újságot venni, aztán fagyizni, én pedig vérszemet kaptam, és mondtam, hogy nagyon szivesen csatlakoznánk. Hédi végtelenül boldog volt, az első öt-tiz percben láthatólag nem tudtak mit jezdeni a helyzettel, Sára maszkot viselt, Hédinek előre beharangoztam, hogy szeretném, ha ő is feltenné, ez kicsit nehézkes volt, de Sára nagyon édesen megmutatta neki, hogy ennyi az egész, most egy kicsit meg kell nyomni az orrodnál, és kész:o)) és innentől kezdve úgy játszottak, mintha most is naponta együtt töltenék az időt. Este még haza sem akart velem jönni Hédi, dehát ez szinte természetes.
Sára pedig hihetetlenül okosan viselkedett, mikor fagyizni voltunk, ismét bebizonyitotta amiről Livi és Péter is beszéltek, hogy mintha hirtelen idősebb lenne, olyan komolyan tud gondolkodni. Odament Lázár a kisállatbolt kirakata elé álmélkodni, Sára utána. Még két-három gyerek odament, amint odaértek, Sára már jött is vissza Livihez: Anya, sokan lettek, inkább visszajöttem, hogy ne legyek olyan közel hozzájuk. Elképesztő, a gyerekek mennyire képesek alkalmazkodni egy ilyen nehéz helyzethez is.

Az óvodai bandázás kezd tetőfokára hágni. Panni hiányzott egy jó ideig, mióta pedig visszatért, a három kislány teljesen túl van magán. Ez persze különböző formákban nyilvánul meg, ami nem mindig ideális, szegény óvónők felváltva ültetik őket "büntibe", este aztán a kacifántos sztorikból pedig sokszor nem is értjük, mi is történt. de megy a nagy matricacserélgetés, egymásnál bandázás, zokogva elválás, és a múlt hétvégén még a kajászói majálisban is jártunk, ahol azt hiszem gyerekek és felnőttek egyaránt nagyon jól érezték magukat. A lányokra nem volt sok gond, mert az ugrálóvár gyakorlatilag egész napra elnyelte őket, épp csak addig jöttek ki, mig kifestették (ezúttal határozottan izlésesen!) az arcukat, aztán spuriztak is vissza. Volt két hercegnő és egy virágtündér a csapatban, nagyon édesek voltak.

Az utóbbi időben összejöttek kicsit a dolgok, mitagadás, most éppen orvosi javaslatra igyekszem kikapcsolódni.. Ha nekem régebben valaki azt mondta volna, pár hetet itthon töltök majd, hát, el sem tudtam volna dönteni, mihez kapjak nagy örömömben, hogy jut időm a dolgokra. Sajnos a mostani idegállapotomban viszont az összes, olyan nagyon szeretett maszatolást nincs türelmem csinálni, bele sem tudtam még olvasni az új könyvembe, a horgolás is igencsak szünetel, a mentaszörp nem fő meg magától, pedig már a zselét is elterveztem mentából, sőt, gyömbérből is, a kutya keveset sétál és a rend is lassan körvonalazódik itthon.. valahogy úgy nem áll össze a kép. Ezalatt szorgalmasan szedem az orvostól kapott gyógyszereket és igyekszem összekaparni magam a romjaimból... Hála Istennek Robi nagyon türelmes velem, ami nagyon nagyon jól esik, Hédi kicsit kevésbé, de ez azt hiszem, érthető. Jövő héten pedig felkeresem a pszichiátert, hát, ez érthetetlen számomra, hogy hogy is juthattam idáig, de a dokinéni megnyugtatott, és azt mondta, hogy ez manapság egyáltalán nem ritkaság, az ember idegei kimerülnek és igenis szakemberhez kell fordulni, mert különben rossz vége lehet. Nahát ez most a helyzet. Igy viszont Hédi kevesebbet van az oviban, reggel később érünk, du. korábban jövünk, mondanom sem kell, ezt nagyon élvezi.

Hiszen a Nagy Napról még be sem számoltam.

kezdődött azzal, hogy egy csodaszép virág volt a meghivó, krepp-papirból készült, és egyszerűen gyönyörű, azóta itt diszeleg a fő helyen, a konyhaablakban. Aztán sietve érkeztem, nagyon aranyosak voltak a gyerekek, már várták az anyukákat, szépen kicsinositva. Mikor mindenki megérkezett, kiözönlöttek a csoportból, mindenki kézenfogta az anyukáját és a kis székéhez vezette, igy mostmár azt is tudom, melyik asztalnál ül Hédi. Szépen elrendeződtek kis félkörben, és kettesével-hármasával előadtak egy gyönyörű verset, aminek mondjuk a felét nem értettem, de ez biztos a meghatódottságtól volt, semmi köze a motyorgáshoz:o) Mindig nagy csodálatot váltanak ki belőlem az óvónénik, hogy be tudják őket tanitani ilyen gyönyörűen, szépen kipenderülgetnek ki-ki a párjával, és előadja a kis részét az egészből. Énekeltek is közösen, adtak egy szépséges, ezúttal valódi virágot, és sütit sütöttek. Voltak akik sütistálakkal járkáltak körbe és kinálgattak, hát mit mondjak, az hogy bájosak voltak, nem kifejezés, de az egész egyben olyan nagyon szép volt, hogy el sem hiszem. Hédikém persze birizgálta zavarában a kis ruháját, meg nézegetett összevissza, de jól tudjuk, hogy én még iskoláskoromban is a szoknyám szélét pödörtem minden fontos fellépés alkalmával.. Hédire pedig rettentő büszke vagyok, hogy ilyen nagyon szépen szerepelt. háromszoros hurrá a kicsiknek, nameg az óvónéniknek is, persze.

mostmár az évzárót gyakorolják, melyet sűrű homály fed, semmit sem szabad elárulni róla. Ez azért nem teljesen sikerült, de én hallgatok, mint a sir:o)