Kuksi

Livi és Sára két hetet itthon töltöttek, a kezelés legelső szakasza után van egy ilyen "pihenő".
Ezalatt Livivel voltunk kettesben is, ami szuper volt, de persze a fő attrakció, hogy a Lányok tudtak találkozni. Kicsit furi a helyzet, mert ugye Hédi egészségi állapota ritkán kifogástalan, ezért én mondtam is Livinek, hogy szóljon bármikor, ha úgy érzi, találkozhatnak, de nem akarok nyomulni vele, mert tudom, hogy ez most az egyik legfontosabb dolog, hogy Sára ne legyen kitéve semmiféle fertőzésveszélynek. Történt viszont a múlt héten, hogy Livi mondta, hogy megigérte a gyerekeknek hogy elmennek újságot venni, aztán fagyizni, én pedig vérszemet kaptam, és mondtam, hogy nagyon szivesen csatlakoznánk. Hédi végtelenül boldog volt, az első öt-tiz percben láthatólag nem tudtak mit jezdeni a helyzettel, Sára maszkot viselt, Hédinek előre beharangoztam, hogy szeretném, ha ő is feltenné, ez kicsit nehézkes volt, de Sára nagyon édesen megmutatta neki, hogy ennyi az egész, most egy kicsit meg kell nyomni az orrodnál, és kész:o)) és innentől kezdve úgy játszottak, mintha most is naponta együtt töltenék az időt. Este még haza sem akart velem jönni Hédi, dehát ez szinte természetes.
Sára pedig hihetetlenül okosan viselkedett, mikor fagyizni voltunk, ismét bebizonyitotta amiről Livi és Péter is beszéltek, hogy mintha hirtelen idősebb lenne, olyan komolyan tud gondolkodni. Odament Lázár a kisállatbolt kirakata elé álmélkodni, Sára utána. Még két-három gyerek odament, amint odaértek, Sára már jött is vissza Livihez: Anya, sokan lettek, inkább visszajöttem, hogy ne legyek olyan közel hozzájuk. Elképesztő, a gyerekek mennyire képesek alkalmazkodni egy ilyen nehéz helyzethez is.