Kuksi

Hédi a Minimax Inami című meséjéből úgy döntött, hogy ő most Tatu.

Én pedig higyjem el, hogy a tatu, az rózsaszín állat. Mint ahogy az Inamiban. Erre aztán jól kikerestük a tatut az ő Larousse enciklopédiájából, és megállapítottuk, hogy bizony nem rózsaszín. Ettől függetlenül ő három napja Kicsi Tatu, én pedig anyatatu vagyok. Nagyon vicces, ahogy mindent, amit csinál, kommentál. Kicsi Tatu fésülködik. Kicsi Tatu mosakodik. Kicsi Tatu fogat mos. Kicsi Tatu úúúúútálja a gyógyszert. Kicsi Tatu úúúúútál orrot mosni. (mármint belülről, sóoldattal. mondjuk ezen nem csodálkozom.) És legfőképpen: Kicsi Tatu nem tud elaludni. órákon keresztül.

Ehhez kapcsolódik a következő kedvencem:

mikor már lefekvés óta másfél órája nem tudott elaludni Kicsi Tatu, akkor anyatatu melléfeküdt az emeletes ágyba. mondtam neki, hogy szíveskedjen aludni, és csendben lenni, nem szólalhat meg mégegyszer. Így én sem szólaltam meg.. kb tíz perc múlva súgja:

Anya! El ne aludj! az a lényeg, hogy én aludjak el!

de főleg áll a bál:o)

előszöris a link, amelyen megtekinthető Hédi fellépése a Kutatóintézet dísztermében.
A folytatás pedig hamarosan következik.

http://www.youtube.com/watch?v=EqwcEsrct-E

Hétvégén (ismét) rengeteg programunk volt. Általában igyekszünk gyerekprogramot csinálni, de most aztán mondhatni percenként voltunk betáblázva.

szombat reggel érkeztek Duzsuék teljes létszámban, ittunk egy gyors kávét és indultunk is egyenesen a Fővárosi Nagycirkuszba. A mi autónkban utazott Vince és Hédi, iszonyú édesek voltak. Konkrétan a garázstól a cirkuszig félig kiabálva csevegtek egymással, nagyon vicces módon. ez számunkra ugyebár új műfaj, inkább ahhoz vagyunk szokva, hogy anyaaaaa hangositsd fel a zenééééééét. anyaaaaaa messze vagyunk méééég? anyaaaaaaa már nagyon régóta utazunk, stbstbstb.
nade most! Olyan édes eszmecserét folytattak, hogy nem is igaz. Konkrétan okitották egymást ezerrel, és mutogatták egymásnak az ablakból a dolgokat. Martonvásári Cébiától kezdve (CBA) a budavári palotán keresztül megbeszélték a HÉVet, a Lánchidat, az Erzsébet hidat, a Hősök terét, a Városligetet és mindent, ami eszükbe jutott, például Vince kiokitotta Hédit arra a fontos ismeretre, hogy neeeeeem Hédi, a hóból, ha elolvad, nem viz lesz először, hanem latyak. csak ezután lesz a viz! KOSZOS viz. Végre Hédi is megtudhatta az igazságot:o)

A cirkusz is szuper volt, igazán tartalmas kikapcsolódás. abszolút élvezték a gyerekek egytől egyig, mindvégig. nagyon édesek voltak. De mi felnőttek sem unatkoztunk, sőt.
A cirkusz után aztán volt egy gyors ebéd, itt már kissé fáradtak voltunk, és Gergőéket vártuk du. vendégségbe. Olyan ritkán találkozunk, az viszont mindig nagyon jó. Hát mit is mondjak, Ágoston és Emma két hihetetlenül jó gyerek, nagyon aranyosak voltak. Moncsi pedig félidős, várja a harmadikat. Nagyon jó volt, gyerekek időben lefeküdtek, mi pedig igazi felnőtt-beszélgetést folytattunk, ritka alkalom.. Jaés Liviék is itt voltak. Sütöttünk ismét tortillát, ez az új kedvencem, könnyű és finom. Főleg, ha Péter süti:o)

A vasárnapi kirándulás aztán már el is maradt, illetve csak Ében és én abszolváltuk, viszont a térdig érő sárban való konkrét teljesitménytúra után mondhatom, mindketten kidőltünk, egyformán sárosan.

nem is tudom, hol kezdjem.
Sikeresen túléltük az ünnepeket, ez jó hir. Az idén valahogy kevesebb volt a sütés-főzés (utolsó pillanatokig dolgoztunk..), de mégis minden szuper volt. Szép volt a karácsonyfa, LP-tól kaptunk halászlevet, finom volt, mint mindig, bejglit idén először vettem, de egyszer belefér. Sütöttünk viszont mézeskalácsot, ez nagyon tetszett Hédinek, diszitett ezerrel, lyukasztotta, kente, pakolta, szóval nagy segitség volt. Az idén először közösen diszitettük a karácsonyfát, ez is szuper volt, összességében nagyon jól sikerült minden.

Aztán mikor Balázsék bejelentkeztek szinte váratlanul az ünnepek közöttre, hát annál nagyobb öröm nem is érhetett volna bennünket. Itt voltak egy hetet, beleértve a szilvesztert is, sütöttünk malacot, elkészitettük a hires narancsos kacsát, és egyáltalán, nagyon nagyon jó volt együtt lenni. Ismét meg is beszéltük, hogy gyakran kell találkozni:o)
A lányok gyönyörű rajzokat készitettek, Ádám egyiket másikat ki ios egészitette, ezzel nem mindig osztatlan sikert aratva; Hédi pedig még fel is kelt szilveszter éjfélkor tüzijátékot nézni.
Szóval ez nagyon nagyon szuper volt.

Aztán azóta is sokminden történt, bár a dolgos hétköznapok gyorsan szaladnak. nade ezekről külön.

az aranyköpések mindig jól jönnek, könnyebb velük felvenni a fonalat, és rövidek is. Igy most egy ilyennel próbálok sokadszorra életet lehelni ide..
Szóval ha valakinek még nem meséltem volna, kiköltöztünk a hálószobából.. csapatostul. szereltünk, bontottunk, csavaroztunk, átrendeztünk, és a gyerekszobába költözött az egész brigád. (Különben iszonyú otthonos lett, ezerszer jobb a hálónál.. nem is gondoltam, hogy dzsungel-matricák kellenek a falra, hogy otthonos legyen egy szoba...)
Szóval most a gyerekszoba a bázis, és Hédi az emeletes ágyon alszik (végre, én is be tudok menni az ágyamba, nem kell már bemásznom, juhéj) mi pedig a miénkben. Mellette, de mégis külön. szuper.

Ehhez kapcsolódik Hédi ma reggeli felvetése:
Miért nem kaptatok ajéndékot a tündértől, ha külön aludtatok??
(furi, nem azt kérdezte, ő miért nem kapott...)
mondom, neki, hogy nyilván azért mert felnőttek vagyunk.
Anya, dehát a felnőtteknek is kéne ajándékot kapniuk. Ők is emberek!!

:o)))) hát, némelyik legalábbis.