2009. szeptember 28., hétfő
Sár(g)a csikó
táncoló talpak
néha beiktattak egy kis pihenést
És a csajok itt még nem tudták, hogy Robi mindjárt megborítja őket..
táncoló talpak
néha beiktattak egy kis pihenést
És a csajok itt még nem tudták, hogy Robi mindjárt megborítja őket..
legújabb szerzeményem, Pötty. Mit mondjak, a képek láttán azt hiszem, nem kell kommentálni.. Hédi a család főmacskaidomárja, az már biztos.
2009. szeptember 27., vasárnap
Igen mozgalmas hétvégét tudhatunk magunk mögött.
Tegnap Etyeken jártunk a Kezes-Lábos fesztiválon, ahová én most jutottam el először, és a kezdeti nehézségeket leszámítva igazán kellemes napot töltöttünk ott. Sajnos megelőztük a Kovács családot egy félórácskával, nahát Hédi ezalatt teljesen készen volt, nem volt hajlandó semmit sem csinálni, csak a kezemet rángatta összevissza, meg ráncigált hogy vegyem már ölbe..
Végül nagy nehezen összefutottunk Liviékkel, na ettől a perctől kezdve Hédiről levolt a gond:o) Sára megölelte, puszilgatták egymást egy kicsit, aztán felszólítottak bennünket, hogy feltétlenül menjünk vissza a gyerekzenés színpadhoz, ahol aztán nagy táncba is kezdtek. Itt is töltöttük a nap jelentős részét, voltunk kötelet húzni velük, Sára ezt nagyon élvezte, Hédi hamar megunta, meg nemezeltünk is, egyik térdemen ült Hédi, másikon Sára, mondanom sem kell, hogy úsztam a szappanos lében.. Aztán volt egy mesemondó ember, aki nagyon viccesen folyamatosan vitte fel a nézőket a színpadra, és velük játszatta el a sztorit, hát dőlni kellett a röhögéstől. Hédi ilyenkor persze nyuszi, de Sára természetesen azonnal a színpadon termett, amikor kiscsikónak lehetett jelentkezni:o)
Lázár ezalatt felmérte a terepet, Livi pedig igen nagy gyorsaságról tett tanúbizonyságot, mikor a napfürdőző mesenéző tömeg között észrevette Lázárt, amint egy meglepődött pár előtt állva éppen felemelt a fűből egy korsó sört, amit szemmel láthatólag meg is akart kóstolni..
Aztán Liviék hamarosan elbúcsúztak, ez persze Hédiből szörnyű zokogást váltott ki, de aztán megnyugodott és a társaság fennmaradó részével még játszóteztünk egy kicsit.
Ma aztán Velencén kirándultunk, ami rettenetes bőgésbe torkollt, ez egészen hazáig kitartott:o(.. ( persze mondvacsinált okokból) de voltak azért az elején vicces pillanatok. Arról majd egy másik bejegyzésben..
Hédi továbbrais az ágyunk közvetlen szomszédságában alszik. Mivel még nem teljesen százas az állapota és az oviban sok a beteg gyerek (hála a szülőknek, de ez egy másik téma) Szóval Hédi most két egymást követő hetet tölt Diáson, vasárnap estétől péntek du-ig. vasárnap reggel felébred itthon, szokás szerint átbújik mellém,
Anya, vedd le a hálózsákomat, mert mindig ugyanabban a lyukban van mind a két lábam, és azt utálom!! (Nincs is persze lyuk a hálózsákon, de mindegy.)
Majd a takaró alatt átkulcsol kézzel-lábbal, és azt sutyorogja:
Anya, én nagyon szeretem a szabadságotokat. Amikor itthon vagyunk együtt, az egész család. A kutyus, a cirmos, meg én, meg az apa meg te is:o)))
Hédi kérdezte, honnan hoztam Pöttyöt, a macskát.
mondom, Lajoskomáromból.
Honnan???
Lajoskomáromból.
Lajoskomámtól????
Pénteken hazahoztam Hédit Katimamáéktól. Nagy lelkesen mesélte, hogy képzeljem, találkoztak egy fecskeszínű cicával a parkban! És csak ecsetelte, csak ecsetelte.. hát nem álltam meg, hogy el ne meséljem neki, hogy bizonybizony, én is hoztam neki haza egy meglepetést, aki már otthon vár bennünket.. nem okozott csalódást:
Anyaaaaa, mi??? Tengerimalaaaaac? neeem.. CICAAAAAAA????? Igen:o))) Jajjjjdejóóójajjdejóóóó, jaj de örülök.. és innentől már nagyon ólomlábakon haladt az idő, amíg haza nem értünk. Na, Pöttymacska igencsak jól viselte az első bevetést, mi viszont pechünkre megpróbáltuk megmutatni Hédinek, hogyan is kellene ölben tartani a macskát. Hát nincs kétségem afelől, hogy enélkül is állandóan hurccolná, de így aztán még feljogosítva is érzi magát erre:o) Még pénteken persze be is szerezte az első karmolását. először nem is reagált, utóbb azonban visítva zokogott, hogy ez rettenetesen fáj.. megmostam neki, és mondtam, hogy mostmár azért nyugodtan abbahagyhatja, de csak nem ment. Végülis még mindig az ölemben tartottam, és eszembe jutott még egy mentőkérdés:
Hédi, mit gondolsz, Kovács Sárát hányszor karmolta már meg a macska?
kissé még sírva válaszol: nagyon sokszor..
És mit gondolsz, téged még hányszor fog??
totál kétségbeesve, egy szuszra vágja rá, krokodilkönnyekkel küzdve:
úgy tudom, egyszer se!!!!
Na, vasárnap estére persze már számolatlan mennyiségű karmolást gyűjtött be, és néha mutogatta nagy büszkén: anya, nézd, nem is fáj, egyáltalán:o)) fél a drága, hogy még meg találunk szabadulni a macskától:o)
2009. szeptember 24., csütörtök
Hédi most Katimamánál regenerálódik, de eszembe jutott hogy a múltkor el is felejtettem feljegyezni, mikoris az autóban ülve Martonvásár utcáin egy raszta srácot pillantott meg.
Anyaaaa!! Annak a bácsinak fonalból van a haja!!!!!!!!!!
:o))
2009. szeptember 17., csütörtök
Egyik este Falusi Mariann mondott valamit a TV-ben.
Hédi fél szemmel odanézett, és megjegyezte:
Anya, ez a bácsi (!!!) pont olyan, mint a Csibi, csak néger, (!!!!) ugye???
(F.M. tényleg durván oda volt kapatva a szoliban:o)))
Hát azt hittem meghalok. Mellékeltem egy képet a szemléltetés kedvéért Csibiről, a nagybátyámról. (Nem, nem a kedves hölgy a képen, hanem a férfi, és a hasonlóság tényleg szembeötlő.)
Hédivel a szobájában ruhákat válogattunk hétvégén. Egyszercsak felugrik:
Anya, nekem nagyon nagyon kell pisilni. annyira, hogy csak ide a szomszédba megyek. (a szobája mellett van egy wc)
ki is megy, hallom, hogy hozzáfűzi. Ja, még fel kell kapcsolni a lámpát is. felkapcsolja. visszajön, lábak keresztben tartva, lezseren beint a szobába:
majd a dolga végeztével kb húsz másodperc múlva visszajön:o)))
Hédi az utóbbi időben (ismét) igen rosszul alszik. Eleve későn alszik el, korán kel, és éjjel többször is felébred. Hozzátartozik még a sztorihoz, hogy igen keveset iszik. Nappal bármit csinálok, bármit adok, egy korty ivás és kész. nade éjszaka, úgy behúz egy nagy pohár vizet, mintha ki volna cserélve. Mondom is neki mindig, hogy Hédi, nappal kell inni, nem éjszaka, stbstbstb. Egyik este fekszik le, mondom neki, Hédi, most még ihatsz, éjszaka én ugyan nem hozok neked vizet.
ÁÁÁÁÁ, anyaaaaaa. Te ezt most úgyis csak mondod, és úgysem tartod be.. tudom én..
ehhez nem is tudok semmit hozzáfűzni.
2009. szeptember 11., péntek
Hédi már régóta okoz nekünk sok fejtörést mikor reggel felkelve rögtön azért nyöszög, hogy anya, én ma ebéd után nem akarok aludni. És ezzel órákat képes eltölteni. Eddig viszont az oviban nem volt gond az alvással.
Ellenben újonnan az oviban sem alszik! (bár a sem túlzás, otthon azért ki szoktuk erőszakolni, noha ha jól tudom, amikor már nagyobb a ráfordított idő, mint maga az alvás, akkor már nem volna elengedhetetlen..) Lényeg a lényeg, ezen a héten már háromszor fordult elő, hogy az oviban nem aludt. Én elképzelni nem tudom, hogy egy alig 4 éves kislánynak elég legyen az az este fél tíztől (!) való alvás, amit produkál reggel fél hétig. Kissé aggaszt ez a téma, de nem tudom, meddig kell erőszakoskodni..
2009. szeptember 8., kedd
Tegnap este Hédit lefektettem a szokott módon. Kicsit jobban csimpaszkodott mint máskor, de szépen lefeküdt.
Kicsivel később már aludni tűnik, mikor hangosan felzokog. Megyek be, úristen, mi történt???
csak zokog hatalmas könnyekkel, és érthetetlenül magyaráz.
nagy nehezen kihámozom a mondanivalóból, hogy azért sír, mert eszébe jutott, hogy
Garfieldnak eltörött a serpenyőkanala.. és ezért ő szomorú.
hát alig tudtam megnyugtatni. Még utána Robival beszéltük is, hogy vajon mikor és hol láthatott ez a gyerek Garfield filmet, mert mi ugyan ilyet nem mutattunk neki!!!
Nahát reggel megint megkérdeztem, miért sírt annyira éjszaka. És láss csodát, emlékezett.
mert garfieldnak eltört a serpenyőkanala.
És hol láttál Garfieldot??? Hát a mesében. azon, amelyiken a bajkeverő majom is volt.. és basszus, ekkor megvilágosodtam, hogy egyik vasárnap reggel megpróbáltunk elcsalni egy félórácskát reggel fél hét és hét között, és kiengedtük egyedül mesét nézni. Majd a megszokott Minimax helyett véletlenül másikra kapcsoltunk, ahol épp valami olyan ment, amit szeretett, és azt akarta nézni. Gondolom, ezután jött a Garfield. és az a szerencsétlen serpenyőkanál.. ilyen hülyeségeket ki tesz egy mesébe???
2009. szeptember 7., hétfő
Hédi és Robi teljes díszben
Itt már kissé morcosabb pofit vág, de még mindig édi
Szombaton Kata és Isti esküvőjén voltunk.
Robi tanú volt és vezette a menyasszonyi autót, én pedig próbáltam Hédit megfékezni a szertartások alatt (több-kevesebb sikerrel) na és persze rábírni, hogy a várva várt koszorúslány szerepét akkormár töltse is be, hamár hetek óta csak erről beszélünk, hogy ő milyen szuper koszorúslány lesz..
Sajnos az első helyen beparázott, mint ahogy arra számítottam is, és zokogva közölte minden előzetes megbeszélés ellenére, hogy nem,nem,nem, ő nem megy sehova. Mondom, okés, szerintem ezt egy ünnepélyes tömeg előtt idegen helyen megrettent háromévestől nem is szabad zokon venni, hát szépen leültem a helyünkre. Majd kimentem szólni a menyasszonynak hogy bocsi, ahogy Hédi szokta mondani, sajnos ez nem megy. Kata viszont ragaszkodott a menethez.. ha máshogy nem megy, akkor az én kezemet fogva, de a koszorúslány ne táncoljon vissza, legyen szíves.. ajajaj. így esett hogy a fő esküvői menetben mehettem. Szerencsére hullafáradt voltam, mivel az esküvő előtti éjszaka volt egy kis kocsifeltörős para, úgyhogy egész éjjel nem aludtunk, reggel ahelyett hogy indultunk volna korán a megbeszéltek szerint, zárakat cseréltünk a házon, egy szó mint száz anya szét volt esve cseppet.. Mivel pedig a rózsaszín ruhámhoz (mesteri előrelátás:o) nem tetszett a fekete (utolsó pillanatban elkészült) boleró, kénytelen voltam egy régesrégi kendőt magamra kanyarintani, lévén hogy a ruhám váll nélküli volt.
A kendő viszont nem volt tükörnél kikísérletezve, viszem ugye a gyereket, a fényképezőt, a gyerek csokrát, a kölcsönretikült, mindezt állati késésben, hát lényeg a lényeg az első menetről nem szeretnék fotókat látni..
Hédi később viszont szépen összebarátkozott Esztivel, a másik koszorúslánnyal, és az esti polgárin már ügyesen vonult vele együtt, anyai kíséret nélkül. Milyen kár, hogy elöl ment a pár, mögöttük 10 centivel a tanúk, mögöttük tíz centivel pedig a koszorúslányok, ígyaztán őbelőlük igazán semmi nem érvényesült. Nade sebaj, elvégre az esküvőn mégiscsak a menyasszony az első. (Mondjuk az én ismereteim szerint elöl a koszorúslányok, ha ők befutottak, ifjú pár, végül a tanúk, dehát nem tudom én ezt olyan biztosan.. ez hasonló mizéria mint hogy ki milyen gyűrűt használ eljegyzéskor, azt csak a menyasszony viseli-e és melyik kezén, avagy a jegyespár és melyik kezén, esetleg az eljegyzési gyűrű egyben a karikagyűrű is, de még másik kézen viselve. Szóval nincs igazság az esküvői szokásokban, ennyi bizonyos:o))
Mindenesetre a kezdeti parát leszámítva Hédikém is szépen szerepelt, és minden szuper volt. Olyannyira felvette aztán a ritmust, hogy amikor a szertartás első kb. 20 percében zene szólt, és mindenki ült, akkor ő felállt, és azt a húsz percet a sorok előtt végigtáncolta szolid visszafogottsággal:o)))
(Mondjuk a felállást kisebb félreértés övezte, ugyanis az első sorban ültünk, játszott a zenekar, énekelt két énekes, mikoris Hédi sutyorogni kezd a fülembe, de semmit nem értek belőle. próbálom felfogni, mit akar, és elmondatom vele kb. 15-ször. Eléggé elsápadhattam, mert szentül hittem, hogy azt bizonygatja,
Anya! Hányni szeretnék!!!
Huh, kissé levert a víz, ahogy lefutott lelki szemeim előtt, hogy a gyerek végigokádja a helyszínt földigérő koszorúslányruhában, de végül kiderült, hogy állni szeretne, nem pedig hányni:o)))
Hát, azt megengedtem neki. Úgyhogy ül előttem az ifjú pár , őelőttük játszik a zenekar, Hédi pedig az első sor és Katáék között félig lehunyt szemmel a zene lágy ritmusára virágcsokorral a kezében ringatózik egyesegyedül. megért volna egy rövid videofelvételt, az biztos.
Egyébként az esküvő remekül sikerült, a várakozásoknak megfelelően mindenki igent mondott, finom volt az ebéd, klassz volt a zene, és még a nap is végig sütött, pedig előtte volt vagy 24 óra eső.
2009. szeptember 3., csütörtök
ragasztottunk tegnap színespapírokból tulipánt. Nem azért mondom, mert főleg én csináltam, de igazán jó lett.
Ma reggel leesett a száráról (ott még nem volt megragasztva) és Hédi szólt, hogy ott is ragasszuk meg. Mondom, semmi akadálya. már kenem is a ragasztót.
Jó anya, de én akarom letapasztalni!!
(mármint letapasztani, persze)
Hédi nagyon belejött a "félrebeszélés"-be.
ma reggel ül a gurulós virágtartón és gurítja magát ki a nappaliba a háló felől:
Idenézzetek, milyen JÁRVÁNYON ülök!!:o)))
Járványon????
újra nekifut:
Idenézzetek, ezen a VÁGÁNYON ülök:o))))
Járgányon???
Igenigen, járgányon:o)))
cool.
2009. szeptember 1., kedd
Hédi egyik este fürdéshez készülődik, nyüszög hogy anya, anya fáj a nunim..
nahát ilyenkor mindig beparázok, nehogy valami baja legyen..
mondom nyugi, megnézzük. Bugyi le, látszólag minden a legnagyobb rendben.
Hol fáj???
Mutogatja a lába hajlatát.
Anya itt, itt.. a lábam hónaljánál..
persze rendellenesség ott sem látszik.
Hédi tegnap felsorolta az évszakokat. persze összevissza.. valahogy így
Anya, csak ennyi évszak van?
Hogy nyár, tél, ősz meg tavasz?
Igen, csak ennyi van, négy.
Jó anya, de akkor van még a tavaly is..
:o)))
jaja, van még a tavaly is:o)))
;;
Subscribe to:
Megjegyzések (Atom)
