Kuksi

Tegnap Etyeken jártunk a Kezes-Lábos fesztiválon, ahová én most jutottam el először, és a kezdeti nehézségeket leszámítva igazán kellemes napot töltöttünk ott. Sajnos megelőztük a Kovács családot egy félórácskával, nahát Hédi ezalatt teljesen készen volt, nem volt hajlandó semmit sem csinálni, csak a kezemet rángatta összevissza, meg ráncigált hogy vegyem már ölbe..

Végül nagy nehezen összefutottunk Liviékkel, na ettől a perctől kezdve Hédiről levolt a gond:o) Sára megölelte, puszilgatták egymást egy kicsit, aztán felszólítottak bennünket, hogy feltétlenül menjünk vissza a gyerekzenés színpadhoz, ahol aztán nagy táncba is kezdtek. Itt is töltöttük a nap jelentős részét, voltunk kötelet húzni velük, Sára ezt nagyon élvezte, Hédi hamar megunta, meg nemezeltünk is, egyik térdemen ült Hédi, másikon Sára, mondanom sem kell, hogy úsztam a szappanos lében.. Aztán volt egy mesemondó ember, aki nagyon viccesen folyamatosan vitte fel a nézőket a színpadra, és velük játszatta el a sztorit, hát dőlni kellett a röhögéstől. Hédi ilyenkor persze nyuszi, de Sára természetesen azonnal a színpadon termett, amikor kiscsikónak lehetett jelentkezni:o)

Lázár ezalatt felmérte a terepet, Livi pedig igen nagy gyorsaságról tett tanúbizonyságot, mikor a napfürdőző mesenéző tömeg között észrevette Lázárt, amint egy meglepődött pár előtt állva éppen felemelt a fűből egy korsó sört, amit szemmel láthatólag meg is akart kóstolni..

Aztán Liviék hamarosan elbúcsúztak, ez persze Hédiből szörnyű zokogást váltott ki, de aztán megnyugodott és a társaság fennmaradó részével még játszóteztünk egy kicsit.

Ma aztán Velencén kirándultunk, ami rettenetes bőgésbe torkollt, ez egészen hazáig kitartott:o(.. ( persze mondvacsinált okokból) de voltak azért az elején vicces pillanatok. Arról majd egy másik bejegyzésben..