Kuksi

Hiszen a Nagy Napról még be sem számoltam.

kezdődött azzal, hogy egy csodaszép virág volt a meghivó, krepp-papirból készült, és egyszerűen gyönyörű, azóta itt diszeleg a fő helyen, a konyhaablakban. Aztán sietve érkeztem, nagyon aranyosak voltak a gyerekek, már várták az anyukákat, szépen kicsinositva. Mikor mindenki megérkezett, kiözönlöttek a csoportból, mindenki kézenfogta az anyukáját és a kis székéhez vezette, igy mostmár azt is tudom, melyik asztalnál ül Hédi. Szépen elrendeződtek kis félkörben, és kettesével-hármasával előadtak egy gyönyörű verset, aminek mondjuk a felét nem értettem, de ez biztos a meghatódottságtól volt, semmi köze a motyorgáshoz:o) Mindig nagy csodálatot váltanak ki belőlem az óvónénik, hogy be tudják őket tanitani ilyen gyönyörűen, szépen kipenderülgetnek ki-ki a párjával, és előadja a kis részét az egészből. Énekeltek is közösen, adtak egy szépséges, ezúttal valódi virágot, és sütit sütöttek. Voltak akik sütistálakkal járkáltak körbe és kinálgattak, hát mit mondjak, az hogy bájosak voltak, nem kifejezés, de az egész egyben olyan nagyon szép volt, hogy el sem hiszem. Hédikém persze birizgálta zavarában a kis ruháját, meg nézegetett összevissza, de jól tudjuk, hogy én még iskoláskoromban is a szoknyám szélét pödörtem minden fontos fellépés alkalmával.. Hédire pedig rettentő büszke vagyok, hogy ilyen nagyon szépen szerepelt. háromszoros hurrá a kicsiknek, nameg az óvónéniknek is, persze.

mostmár az évzárót gyakorolják, melyet sűrű homály fed, semmit sem szabad elárulni róla. Ez azért nem teljesen sikerült, de én hallgatok, mint a sir:o)