2011. február 8., kedd
az aranyköpések mindig jól jönnek, könnyebb velük felvenni a fonalat, és rövidek is. Igy most egy ilyennel próbálok sokadszorra életet lehelni ide..
Szóval ha valakinek még nem meséltem volna, kiköltöztünk a hálószobából.. csapatostul. szereltünk, bontottunk, csavaroztunk, átrendeztünk, és a gyerekszobába költözött az egész brigád. (Különben iszonyú otthonos lett, ezerszer jobb a hálónál.. nem is gondoltam, hogy dzsungel-matricák kellenek a falra, hogy otthonos legyen egy szoba...)
Szóval most a gyerekszoba a bázis, és Hédi az emeletes ágyon alszik (végre, én is be tudok menni az ágyamba, nem kell már bemásznom, juhéj) mi pedig a miénkben. Mellette, de mégis külön. szuper.
Ehhez kapcsolódik Hédi ma reggeli felvetése:
Miért nem kaptatok ajéndékot a tündértől, ha külön aludtatok??
(furi, nem azt kérdezte, ő miért nem kapott...)
mondom, neki, hogy nyilván azért mert felnőttek vagyunk.
Anya, dehát a felnőtteknek is kéne ajándékot kapniuk. Ők is emberek!!
:o)))) hát, némelyik legalábbis.
Címkék: alvótündér, gyerekszáj
2010. február 15., hétfő
Tudnivaló, hogy Hédi ha a saját szobájában alszik, kap reggelre ajándékot a tündértől. Ezzel kapcsolatban két nagy élményünk van a múlt hétről:
egyik reggelre narancsot kapott. nagyon örült is neki. Másnap megint narancsot tettem. Megtalálja, és csípőre tett kézzel magyarázva jön ki a szobájából:
Ezt nem hiszem el! Nem igaz, hogy már megint egy szavanyú najancot kaptam!
és a másik, az még viccesebb:
Györgyi mama! Ha mindig a saját ágyadban aludnál, lehet, hogy neked is hozna ám valamit a tündér! Valami felnőttajándékot... példáuuuuuul... eeeeeeegy... bornyitót!
GyM: Hédi, dehát én minden éjjel a saját ágyamban alszom.
Igen mama, de...... ha.... elkülönítenéd a Pistát....
Címkék: alvótündér, gyerekszáj
