2011. november 14., hétfő

gyerekszoba

Úgy látom, a házunk Chi által legkellemesebben átjárt pontja Hédi ágya lehet, ugyanis ide vackol be legszívesebben Pami. (Gondolom, az is a nyomós okok közül való lehet, hogy Hédi napközben itt tartózkodik a legkevesebbet, vagyis zavartalanul lehet szunyókálni.) Már feladtam hogy kiebrudaljam onnan, én ennél vajszívűbb vagyok, inkább minden reggel gondosan letakarom az ágyat, nem tesz benne túl nagy kárt, ha szundikál rajta. Este, mikor Hédi lefekszik, Pami kijön vacsizni, majd míg mi esti szöszölésünket végezzük, halkan visszasomfordál a szobába, és Hédi lábához bújva elalszik. Mikor én lefekszem, kiteszem szegényt, de addigis ott bújnak. Igenám, de mit tegyen az ember macskája, ha ő ugyan jól tudja, hogy csak lábnál van megtűrve, az embergyerek azonban gondol egyet és fejtől/lábtól fordul álmában?? hát mitévő lehetne, alkalmazodik a helyzethez.. valahogy így:

2010. június 28., hétfő


Hát elnézést a kifejezésért, de basszus, én tényleg nem hittem, hogy 3 nap után előkerül a macskánk! És tessék! szimplán áthelyezte a bázisát három házzal arrébb, Ákosékhoz. A disznókutya! Még szerencse, hogy vannak minden lében kanál szomszédaink, ahol csak leadtam a drótot, és máris ment az info, hogy a macska bizony a miénk. Vissza is szolgáltatták.

A kunszt az egészben az, hogy nem is engedték be a lakásba, mint mi, egyszerűen tanyát vert a kertjükben és eszébe se jutott elmenni onnan!

Lehet, hogy oda akar költözni?? majd meglátjuk.

ja, és egy kis dokumentáció Jean Claude-ról, a Harcosról: (gondolom, a kép fentre fog bekerülni..)


2010. június 24., csütörtök

Nem tudom, feljegyeztem-e a mostanában való hanyag blogolásom közepette, hogy Csoki és Pötty után beszereztem egy harmadik macskát. Igazi kis ördögfióka, aprít ezerrel. Minden jól is ment vagy 5 hétig, és erre tessék, tegnap arra megyek haza, hogy nem jön elő, mint eddig mindig. Reménykedtem, hogy esetleg valahol befogták, de reggelre meglátják, hogy teljesen önkényesen pisil oda ahol éppen eszébe jut, iszonyúan harap és karmol, és kiengedik, és akkor hazatér, de reggelre sem jött meg. Sőt, Robi már otthon van, és még mindig nem. Hát ha a szomszéd kutya lelkén szárad, én esküszöm kinyuvasztom azt a dögöt. fél év alatt három macskám lett oda!!! én, a gondos gazda, aki rohan a macskával az állatorvoshoz ahogy annak a bajusza lekonyul, nehogy valami baja essen annak a szegény kicsi állatnak:o((( és tessék..

Hogy hogy kerül mindez a Kuksiblogba? Jó kérdés.. végülis mindig azzal takarózom, hogy a gyereknek kell állat. Vagyis a gyerek felé el kell hogy számoljak.. de igazából persze mindet magamnak szerzem be..

2009. október 5., hétfő

Egyre határozottabban érzem úgy, hogy Hédi túl sokat van felnőtt-társaságban. Előszöris pl. ha megérkezünk az oviba, sosem a pajtiknak örül, hanem az óvónéninek. Őhozzá is siet azonnal, és pl. ha du megyek érte is általában az óvónénitől jön, vagy egyedül maszatol valamit.. nagyon ritkán játszik az ovispajtikkal. Ugyanakkor viszont a saját társaságunkban, ha Sára, Vince, esetleg Laura van nálunk, azonnal boldogan játékba kezd, és ilyenkor teljesen átadja magát a gyerektársaságnak. De pl ezt is leginkább csak nálunk itthon. Ha mi vagyunk vendégségben ugyanennél a társaságnál, akkor már kicsit bajosabb az ügy. A másik, hogy azt hiszem, túl sokat fegyelmezzük apró hülyeségekért. Szentül hiszem, hogy ezek eredménye az, hogy mostanra baromi sok figyelmeztetést enged el a füle mellett.

Mint aki meg se hallja. Az aktuális feszültségforrásunk a macskagyepálás. Jól kibabráltam magunkkal ezzel a macsekkal, ugyanis egész nap megy a hurcolás, pakolás, és ha a macska megelégeli és befut valami fedezék alá, akkor persze a sírás.. Ilyenkor mi meg felrobbanunk és kezdjük (najó, nem, már sokkal előbb elkezdjük, ne nyúzd a macskát, stbstbstb) a haszontalan okítást.

Aztán néha arra gondolok, hogy nyilván a macska nem hülye, ha elege van a pakolásból, bizony véget is tud vetni neki, egy mozdulattal. Egyrészt. Másrészt Hédi valóban magányos egy kissé így tesó hiányában. Hát érthető, hogy az állatainkat állandóan idomítja. Ráadásul ugyanazokat a fenyítéseket alkalmazza, mint mi ővele, na ez nagyon vicces. Ráadásul ha eszembe jut, mi mennyi mindent műveltünk az állatokkal gyerekkorunkban a lovasban, és íme, mégis felnőttünk, nem karmolta ki a macska a szemünket, nem múltunk ki toxoplazmózisban vagy miafene az, sőt, nem kaptunk macskaszőrmérgezést sem, pedig garantáltan nem mostunk ötpercenként kezet. Ja, és persze nem ordította le senki a hajunkat amikor szegény Kormi kutyát futószáraztuk, (najó, gondosan elvonultunk azért szem elől..) vagy amikor a Rida pónival vágtáztunk egy nap kétszázszor a nagyrét és az istálló között..

Apropó elvonulás, mikor vasárnap főztem, Apa a kutyával bicajozott, egyszercsak észreveszem, hogy Hédi viszonylag régóta a szobájában van csendben. Hát bekukucskálok a résnyire csukott ajtón, látom ám, hogy macska lefektetve a babaágyra, Hédi ül előtte a sámlin, és a kisgitárjával gitározik valamint énekel neki. Hát mi ez, ha nem barátság..

2009. július 23., csütörtök

Családunk új taggal gyarapodott.


Én régóta akartam egy macskát, de nem mertem hazahozni egyet sem, több okból is..

Féltem, hogy a talált kutyánk kinyuvasztja, és persze attól is, hogy el talál a macska veszni, és akkor több lesz a szomorúság, mint az öröm.. naés persze Robi bosszújától is tartottam, aki a kutyához hozzájárult, de nyomatékosan megkért, hogy macskát már tényleg ne hozzak haza..


Történt aztán, hogy ellenálltam minden kismacskák ajándékba kiírásnak (bár egyet megnéztem, de arról is lemondtam hősiesen a fenti okonál fogva) de még így sem sikerült megmenekülnünk a végzet elől. Mentem egyik nap a lovasba, és ahogy kiszállok az autóból, egy zsemleszínű perzsaszerű macsek kerül elém az erdőből. Innentől fogva nem is tágított mellőlem. Kérdezem Lajos papát, szereztél macskát??? neeeeem, két napja valaki idekötötte egy fához, a lábánál fogva.. Hát nem kellett sok, bevágtam a kocsiba, és rettegve hoztam hazafele, mit is szól az Apa.. hát nem volt éppen szép dolog kész tények elé állítani, belátom, dehát engem is kész tények elé állított az aki odakötözte ezt a szerencsétlen állatot.. Summa summarum hazahoztam, útközben beoltattam, megkérdeztem az állatorvost, rendben van-e, és hát nem csak szelíd és dorombolós és szép, hanem egészséges is, így aztán nyugodt szívvel hoztam haza (legalábbis ebből a szempontból..). Szerencsére eddig nem tett kárt semmiben, nagyon kedves kis jószág, természetesen egy macskához illő módon szobatiszta is, Hédi pedig teljesen odavan érte. Este elalvás előtt még megkérdezi, kint alszik-e a Marci (természetesen ő nevezte el) a garázsban, és ha igen, van-e ott neki alom, nehogy éjszaka ne tudjon pisilni, ha becsukjuk az ajtót! reggel pedig felébred, és jön a garázshoz, megnézni Marci felébredt-e. Persze mondtam neki, hogy Apával még nem beszéltem meg, és ha úgy alakul, majd másik gazdit keresünk neki, de igazából ez csak bizonyítvány-magyarázás volt, mert persze apának sincs kőből a szíve, tudtam én ezt:o)


Marci pedig hanyatt fekve simogattatja a göndör hosszúszőrű pocakját Hédivel, miközben hangosan dorombol.


Egyelőre úgy látszik, szerencsénk van az örökbe fogadott állatainkkal:o)

;;