Kuksi

Családunk új taggal gyarapodott.

Én régóta akartam egy macskát, de nem mertem hazahozni egyet sem, több okból is..

Féltem, hogy a talált kutyánk kinyuvasztja, és persze attól is, hogy el talál a macska veszni, és akkor több lesz a szomorúság, mint az öröm.. naés persze Robi bosszújától is tartottam, aki a kutyához hozzájárult, de nyomatékosan megkért, hogy macskát már tényleg ne hozzak haza..

Történt aztán, hogy ellenálltam minden kismacskák ajándékba kiírásnak (bár egyet megnéztem, de arról is lemondtam hősiesen a fenti okonál fogva) de még így sem sikerült megmenekülnünk a végzet elől. Mentem egyik nap a lovasba, és ahogy kiszállok az autóból, egy zsemleszínű perzsaszerű macsek kerül elém az erdőből. Innentől fogva nem is tágított mellőlem. Kérdezem Lajos papát, szereztél macskát??? neeeeem, két napja valaki idekötötte egy fához, a lábánál fogva.. Hát nem kellett sok, bevágtam a kocsiba, és rettegve hoztam hazafele, mit is szól az Apa.. hát nem volt éppen szép dolog kész tények elé állítani, belátom, dehát engem is kész tények elé állított az aki odakötözte ezt a szerencsétlen állatot.. Summa summarum hazahoztam, útközben beoltattam, megkérdeztem az állatorvost, rendben van-e, és hát nem csak szelíd és dorombolós és szép, hanem egészséges is, így aztán nyugodt szívvel hoztam haza (legalábbis ebből a szempontból..). Szerencsére eddig nem tett kárt semmiben, nagyon kedves kis jószág, természetesen egy macskához illő módon szobatiszta is, Hédi pedig teljesen odavan érte. Este elalvás előtt még megkérdezi, kint alszik-e a Marci (természetesen ő nevezte el) a garázsban, és ha igen, van-e ott neki alom, nehogy éjszaka ne tudjon pisilni, ha becsukjuk az ajtót! reggel pedig felébred, és jön a garázshoz, megnézni Marci felébredt-e. Persze mondtam neki, hogy Apával még nem beszéltem meg, és ha úgy alakul, majd másik gazdit keresünk neki, de igazából ez csak bizonyítvány-magyarázás volt, mert persze apának sincs kőből a szíve, tudtam én ezt:o)

Marci pedig hanyatt fekve simogattatja a göndör hosszúszőrű pocakját Hédivel, miközben hangosan dorombol.

Egyelőre úgy látszik, szerencsénk van az örökbe fogadott állatainkkal:o)