Kuksi

Hédikém visszaköltözött a szobánkba. Igazából nem is akarom annyira hogy a sajátjában aludjon, ha egyszer nálunk jobban alszik, vidámabban ébred, hát miért ne alhatna ott, végülis csaknem onnan megy majd iskolába..

Egy ideig az ágya volt az én oldalam mellé téve, de aztán visszapróbálkoztunk a szobájába, ágy vissza a baldachin alá, mindenesetre a lekenyerezés nem volt hosszútávon sikeres, Kuksi pedig kiénekelt magának egy laticelt az ágyam mellé. viszonylag egyszerű megoldás, semmi gáz, kuckó kész, aludt is benne vagy kettőt. Tegnap pedig addig-addig játszott az apával a kanapén, hogy egyszercsak kifundálta, hogy akkor ő ma az apa mellett alszik. Nahát nem mondhatnánk, hogy ilyen még nem volt, de az biztos, hogy Apa eddig a feje tetejére is állhatott, azért az anya kellett minden kis csipcsup dologhoz. (ez persze csak akkor van így, ha anya kéznél van, ha nincs akkor máris sokkal strammabb a kiscsaj..) Nna, tegnap Hédi közölte is, hogy az Apával alszik. Mondom, oké, és próbáltam a lelkiismeretére hatni, hogy és én, akkor használhatom a laticelét a földön?? aztán jól le is esett az állam, mikor jött a válasz, hogy igen anya, persze. köszi.

Apával be is bújtak, majd mesemondás után apa kijött (próbáljuk elérni, hogy konkrétan elaludni egyedül sikerüljön..) és ilyenkor menetrendszerűen engem még behív. Be kell takarnom, (igen, rá a hálózsákra..), és kell mondanom, hogy aludj jól, és hogy "szervusz Hédi" mire egy "szervusz anya" a válasz, ekkor már hajtom is be az ajtót magam mögött. Tegnap aztán próbálkoztam még egyet, mondtam, Hédi, elfelejetettél lemenni a kuckódba.. Igen anya, de nem felejtettem el, hanem azApával megbeszéltem..

nahát lógó orral mentem be este lefeküdni, mikoris Hédi az Apához bújva szundított, és elfoglaltam becses helyemet a laticelen.. még tiszta szerencse, mert persze háromszor ébredtem fel: egyszer majdnem rámgurult fentről (ő persze fel sem riadt) kétszer meg vissza kellett dugni a lábát a zsákba (kitűnő lábkidugós konstrukció..) persze mindezt apa diszkréten végigdurmolta..

Csak akkor nyugodtam meg, mikor reggel kint kávéztunk, és jön az ismerős aaaaanyaaaa, felébredtem!! a hálószoba felől.

Apa pedig kissé elbízta magát, mert rögtön reagált is: jó reggelt, Hédi!

erre a hálóból mérgesen:

AAAAANYAAAAAAA!!!!!

jabocs.. azért mégsem kerültem teljesen a süllyesztőbe, na.