2009. július 8., szerda
Hédi hazatért a kiruccanásából. Ez már önmagában nagy ok az örömre. Nagy nehezen viszont el is készült otthon a játszótér, vagy ha nem is tökéletes még, de már használható..
olyan édes volt, mondtam neki, hogy kész a csúszda. Mire óvatosan megkérdezte:
anya, és oda van fúrva??
igen..
szupeeeeeeer!:o) kiabált, ugrált örömében és innentől már mert örülni.
aztán hazaértünk, és itt kicsit vissza kell kanyarodnom időben, ugyanis Hédinek régi szíve vágya egy mikrofon.. nem tudjuk miért, de hónapok óta kéri, hogy ő nagyon szeretne egyet:o)
Na, egyszer már nagyon megígértük, el is mentünk venni egyet, de egyszerűen annyira ócska kacatok voltak csak, hogy csalódottan, üres kézzel jöttünk el a játékboltból. (egy háromésféléves társaságában, sírás nélkül, ez nagy szó..) Azóta nem hagyott nyugodni a lelkiismeretem, hát elmentem a lányokkal a múltkor és megvettem neki egy igen komplex darabot, CD lejátszó, hozzá két mikrofon. cool. külön ügyeltem, hogy semmiképpen ne kizárólag 26 bébielemről legyen működőképes. rá is van írva ékes angol nyelven hogy hálózatra csatlakoztatható.. Mondom kitűnő, kifizettem, már hoztuk is hazafele. Szerencsére eszembe jutott hogy belenézzek a dobozba, gyanúsan nem látszott benne semmiféle vezeték..
hát láss csodát, nincs is, csupán egy kis bemenet, ahova bedughatsz egy külön megvásárolt vezetéket.. köszi.. áldottam az okos eszemet hogy megnéztem, szépen eldugtam a garázsban és várta, hogy egyszer apa intézzen egy megfelelő vezetéket. Közben Hédi elutazott, én meg már azon kezdtem gondolkozni, hogy hátha mégiscsak elhúzhatnánk novemberig, Hédi szülinapjáig ezt a dolgot..
Ekkor azonban befordultunk Hédivel a garázsba, ahol egy amolyan igazi garázsba illő káosz uralkodik, minden létező kacat megtalálható.. Hédikém még az autóban ülve torkaszakadtából felkiált.. anyaaaaa, miazapiros???? mondom, milyen piros??? Anya, aaaaaaaaaaaaaaz. oooooott. vegyél ki és megmutatom..
és már futott is mászott volna fel a polcra a kis lejátszóért. Úgy tűnik, az Apának egyszer sürgősen nejlonszatyorra volt szüksége, és hát nem gondolt mindenre...:o))) Szemfüles Hédinek pedig több se kellett, pedig esküszöm, nem volt olyan gyerekmagasságban sem, dehát ekkormár nem volt mit szépíteni a dolgon.
Na, mondtam neki, hogy még nem működik, (vezetéket még nem vettünk, bébielemet meg nem tartunk otthon..) ő pedig boldogságtól ragyogva vette birtokba, kinyitotta, becsukta, itt majd bekapcsolom, ott majd ki, de anya, mindenképpen hozzatok holnap vezetéket.
el is érkezett a holnap, itt pedig visszakanyarodhatunk a tegnapi naphoz, mikoris este fél nyolc és fél tíz között apa meg anya a kertben füvet nyírtak, sövényt vágtak, gazoltak, Hédi pedig miután elfogyasztott három cső kukoricát, elkezdett csúszdázni, felmászni, lecsúszni, majd mindezt ezerszer egymás után előlről. Tíz körül kerültünk a nagy munka után fürdésre, (persze már csúszdázás közben hangosan kiabált, hogy szupeeeeer! Későn lefeküdniiiiiiiii! Szupeeeeeer!
Majd eszébe jutott az a bizonyos vezeték, amit ő még nem tudott:o) és hallottam hogy motyog a csúszdán hogy anya, de vett az apa vezetéket??? de aztán csúszdázás közben kiment a fejéből, hogy ezt a kérdést valóban fel is tegye..:o)
Amíg fürdött, apa beüzemelte az eszközt, Hédi pedig könnybe lábadó szemmel tapsikolt örömében, íme, imái meghallgatásra találtak, és tessék, működik a csodaszerszám:O)
Kis csalódást okozott nekünk mikor mondtuk, hogy és íme, mikrofon is van, énekelt bele egy kutya meg a nyulat, majd azt mondta, a mikrofont tegyük vissza, és hallgassuk a mesecd-t.
hab volt a tortán, hogy úúúúúúúgy szeretne (csak ma) a szobánkban aludni (csak ma, persze, értsd már kb háromszor aludt a saját szobájában:o))) na, nem volt kedvem átszállítani az ágyát, kapott egy szivacsot mellém, letettük a kismagnót, és még kb egy óráig hallgatott mesét rajta.
hát mit mondjak, nem volt olcsó a műszer, de Hédi igen ritkán kap játékokat, és hát ez a boldogság megérte volna a sokszorosát is. Szóval azt hiszem, jobban még soha nem sikerült napja a lányunknak:o)
olyan édes volt, mondtam neki, hogy kész a csúszda. Mire óvatosan megkérdezte:
anya, és oda van fúrva??
igen..
szupeeeeeeer!:o) kiabált, ugrált örömében és innentől már mert örülni.
aztán hazaértünk, és itt kicsit vissza kell kanyarodnom időben, ugyanis Hédinek régi szíve vágya egy mikrofon.. nem tudjuk miért, de hónapok óta kéri, hogy ő nagyon szeretne egyet:o)
Na, egyszer már nagyon megígértük, el is mentünk venni egyet, de egyszerűen annyira ócska kacatok voltak csak, hogy csalódottan, üres kézzel jöttünk el a játékboltból. (egy háromésféléves társaságában, sírás nélkül, ez nagy szó..) Azóta nem hagyott nyugodni a lelkiismeretem, hát elmentem a lányokkal a múltkor és megvettem neki egy igen komplex darabot, CD lejátszó, hozzá két mikrofon. cool. külön ügyeltem, hogy semmiképpen ne kizárólag 26 bébielemről legyen működőképes. rá is van írva ékes angol nyelven hogy hálózatra csatlakoztatható.. Mondom kitűnő, kifizettem, már hoztuk is hazafele. Szerencsére eszembe jutott hogy belenézzek a dobozba, gyanúsan nem látszott benne semmiféle vezeték..
hát láss csodát, nincs is, csupán egy kis bemenet, ahova bedughatsz egy külön megvásárolt vezetéket.. köszi.. áldottam az okos eszemet hogy megnéztem, szépen eldugtam a garázsban és várta, hogy egyszer apa intézzen egy megfelelő vezetéket. Közben Hédi elutazott, én meg már azon kezdtem gondolkozni, hogy hátha mégiscsak elhúzhatnánk novemberig, Hédi szülinapjáig ezt a dolgot..
Ekkor azonban befordultunk Hédivel a garázsba, ahol egy amolyan igazi garázsba illő káosz uralkodik, minden létező kacat megtalálható.. Hédikém még az autóban ülve torkaszakadtából felkiált.. anyaaaaa, miazapiros???? mondom, milyen piros??? Anya, aaaaaaaaaaaaaaz. oooooott. vegyél ki és megmutatom..
és már futott is mászott volna fel a polcra a kis lejátszóért. Úgy tűnik, az Apának egyszer sürgősen nejlonszatyorra volt szüksége, és hát nem gondolt mindenre...:o))) Szemfüles Hédinek pedig több se kellett, pedig esküszöm, nem volt olyan gyerekmagasságban sem, dehát ekkormár nem volt mit szépíteni a dolgon.
Na, mondtam neki, hogy még nem működik, (vezetéket még nem vettünk, bébielemet meg nem tartunk otthon..) ő pedig boldogságtól ragyogva vette birtokba, kinyitotta, becsukta, itt majd bekapcsolom, ott majd ki, de anya, mindenképpen hozzatok holnap vezetéket.
el is érkezett a holnap, itt pedig visszakanyarodhatunk a tegnapi naphoz, mikoris este fél nyolc és fél tíz között apa meg anya a kertben füvet nyírtak, sövényt vágtak, gazoltak, Hédi pedig miután elfogyasztott három cső kukoricát, elkezdett csúszdázni, felmászni, lecsúszni, majd mindezt ezerszer egymás után előlről. Tíz körül kerültünk a nagy munka után fürdésre, (persze már csúszdázás közben hangosan kiabált, hogy szupeeeeer! Későn lefeküdniiiiiiiii! Szupeeeeeer!
Majd eszébe jutott az a bizonyos vezeték, amit ő még nem tudott:o) és hallottam hogy motyog a csúszdán hogy anya, de vett az apa vezetéket??? de aztán csúszdázás közben kiment a fejéből, hogy ezt a kérdést valóban fel is tegye..:o)
Amíg fürdött, apa beüzemelte az eszközt, Hédi pedig könnybe lábadó szemmel tapsikolt örömében, íme, imái meghallgatásra találtak, és tessék, működik a csodaszerszám:O)
Kis csalódást okozott nekünk mikor mondtuk, hogy és íme, mikrofon is van, énekelt bele egy kutya meg a nyulat, majd azt mondta, a mikrofont tegyük vissza, és hallgassuk a mesecd-t.
hab volt a tortán, hogy úúúúúúúgy szeretne (csak ma) a szobánkban aludni (csak ma, persze, értsd már kb háromszor aludt a saját szobájában:o))) na, nem volt kedvem átszállítani az ágyát, kapott egy szivacsot mellém, letettük a kismagnót, és még kb egy óráig hallgatott mesét rajta.
hát mit mondjak, nem volt olcsó a műszer, de Hédi igen ritkán kap játékokat, és hát ez a boldogság megérte volna a sokszorosát is. Szóval azt hiszem, jobban még soha nem sikerült napja a lányunknak:o)
ígérem, holnap teszek fel képeket is, készítettem, de lemerültek az elemek..
Subscribe to:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése