2009. július 5., vasárnap
Juhéééj, Hédi ma hazatér Györgyi mamánál tett nyaralásából.
Hédi rendszeresen jár mindkét nagymamáékhoz. kezdetben ez amolyan kényszermegoldás volt, mikor én már dolgoztam, ő viszont hosszú hetekig betegeskedett. Hozzá tartozik a témához, hogy Hédi betegségei általában egy szörnyű köhögés formájában mutatkoznak meg (ld, lépcsőszűkület, ahogy ő hívja), legtöbb esetben remek közérzet, semmi láz, semmi étvágytalanság, stb, hanem "csak" az ugatós köhögés, némi orrporszívózással kiegészítve - ez viszont hetekig húzódik. Mikor már minden egyszerűbbnek tűnő megoldást kilőttünk, (mindkét nagymama nagyon messze lakik, egymástól is ellenkező irányban) akkor reszkető térdekkel kipróbáltuk, mi lenne, ha Hédi ottaludna Mamáéknál. Már nem is emlékszem, ki volt az első, de talán Robi szülei kezdhették a sort. Láss csodát, Hédi remekül érezte magát, külön pikantériája a dolognak, hogy az itthon éjszaka sokszor felriadó, nehezen alvó kislány mindkét mamánál minden éjszakát végigalszik..
Mindez tavaly, kétévesen kezdődött, azóta a Nagymamák tűkön ülve várják a kisunokájukat. Mivel Robi szülei már nyugdíjasok, oda gyakrabban tud menni Hédi évközben, az én anyukám viszont még dolgozik, így neki maradnak az iskolaszünetek (igen,igen, tanítónéni..
Húsvét óta számolták a napokat, mikor is kezdődik már meg a szünet és mehet Kuksikám nyaralni. Meg is kezdődött, Hédit el is vittem nyaralni (egy rendesebb náthával, nehogy júliusban tudjon járni óvodába..) és idestova ott van10 napja. Van ilyenkor persze nagy öröm, én meg azt sem tudom hova kapjak, mit is csináljak hirtelen támadt nagy szabadidőmben.. gyorsan rendezkedtem is a kertben, megpróbáltam levágni a füvet - sajnos sikertelenül, a mindennapi esőtől annyira megnőtt két hét alatt, hogy minduntalan lefulladt a fűnyírónk.. Lefestettem viszont a játszóteret, megvettem a csúszdát, elvittem Piri Mamát bevásárolni, megnéztem Lajos Papa tanítványait, hogy szerepelnek a lovasversenyen, segítettem a hétvégi kutyásversenyen, megmártóztam a Balcsiban kutyafuttában, álltunk hazafelé a dugóban, és most hipphopp itt a hétfő, amikorrais szabadnapot vettem ki, nehogy Hédinek meg kelljen várni az estét, hogy elmenjek érte. Persze most, mikor kivettem egykét nap szabit, nem ébresztett Hédi hatkor, pihenhettem volna is egy kicsit, a változatosság kedvéért minden nap hajnalban ébredtem, nem tudtam aludni, hát, ilyen az én szerencsém.
Ma viszont meghozom Hédit, és nagyon kiváncsian várom, mit szól az új játszóhoz az udvaron, majd jól lefényképezem rajta este amint kipróbálja:o) Sajnos árnyékoló alkalmatosság még nincsen rajta, nameg a hintákat is fel kell még szerelni, és a legmagasabb részét nem tudtam lefesteni, de maga a torony (Hédi várnak hívja) lefestve, felszerelt piros 3 méteres csúszdával várja a kis gazdáját:o) Tuti nagy lesz az öröm.. próbálom húzni az időt, hogy Robi is megjöjjön mire hazaérünk, és láthassa az első reakciót, na majd meglátjuk kinek hogy alakul a napja.
Én még egy kicsit rendezkedek itthon, aztán indulok Felsőpeténybe, hogy jól meglepődhessek, mennyit is nőtt megint Hédi 10 nap alatt.. egy kisebb örökkévalóság:o) De ő remekül érezte magát, és hát mindig arra gondolok, hogy most szeret nagymamáknál időzni, meg arra, hogy én is szerettem a mamáimnál lenni kiskoromban..
Subscribe to:
Megjegyzések küldése (Atom)





0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése