2009. június 27., szombat
Hédi rendszeresen beszél arról (minden reggel), hogy ő álmodott.
ha megkérdezem, mit, ilyen válaszok jönnek: mókuscsaládot.. őzikéket.. tündérek játszottak..
Szóval valahogy ezt nemigazán tudom komolyan venni. Ilyenkor mondom neki, jaj de szépet álmodtál, és már túl is lépünk egy sokkal fontosabb témára: Anya, ma mi lesz a reggeli???
Igenám, de egyik nap, néhány nappal az ikea játszóházas kalandunkat követően reggel motyogta, hogy ő álmodott ám, arról a boltról.. Ahol hotdogot szoktunk enni. Igen Hédi, és mi történt?? Hááát... én csak ott álltam.
Ott volt az Apa is.. meg te is Anya. de én csak ott egyedül álltam..
HOL???
A fagyigép előtt...
hát, azt hiszem, ez lehetett az első alkalom, hogy ráébredt, hogy ő valóban álmodott. Láthatólag megzavarta kissé ez az élmény, nem egészen értette, hogyan is történhetett mindez. és kissé még szomorúan is mondta. hogy ő egyedül állt. valahogy egyszerre volt szívszorító és vicces is. Ki hallott már egy gyerekálomról, legfőképpen egy első "igazi" álomról, amiben valaki az Ikeás fagyigép előtt áll:o)))
Mindez úgy hat, mintha naponta járnánk a fent nevezett áruházba, de mentségünkre szól, hogy az utóbbi időben tényleg nem ez a legfőbb időtöltésünk, sőt. De a gyerekre láthatólag nagy hatással van. c'est la vie.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése