Kuksi

Mindenből ilyen nehéz ez az első..

Ezennel ünnepélyes keretek között létrehozom Hédi blogját, mely hivatott megőrizni mindenféle csacska dolgait. Elsősorban persze a magam szórakoztatására, nameg azért mert annyi de annyi kis dolga merül feledésbe minden nap, hogy mostmár nincs több elodázás.

Legfőbb szándékom a legviccesebb mondásainak megörökítése, amelyekre nyilván majd kiváncsi lesz idővel, de mindig elmulasztom feljegyezni őket. nade most! akkorhát sorra is veszem az aktuális kedvenceimet.

Előtte azonban még a főhősről néhány szó. Hédi most 3 és fél éves, okos, cserfes kislány, akinek állandóan van mondanivalója. pont egy éve, mikor Martonba költöztünk, vagyis olyan kétésfél éves korában jegyeztem fel a nagy kedvenceim egyikét.

vonattal utaztunk Pestre, legtöbbször autózunk ugyan, de ha tehetem szeretek tömegközlekedéssel menni, mert ilyenkor több az idő Hédivel foglalkozni, kevésbé türelmetlen, nincs parkolási mizéria éshát érdekesség is számára, nem járunk minden nap vonattal..

Utazunk, beszélgetünk, jó szokásához hűen kotorgat a táskámban, majd talál egy gyümölcsös rágót. Jó intenzív ízű fajta, egyálatlán nem gyerekek számára készült szerintem, de puha fajta, nem mentolos, és hát ő meg szeretné kóstolni.. Mondom, oké, tessék, de ezt kizárólag rágni szabad, lenyelni egyáltalán nem. oké,oké. bekapja, rágja. Finom??? ideeeeen. de anya, ezt miért nem szabad lenyelni??? hát, mert ezt rágni kell, ez arra való. az is a neve, rágógumi. gondolkodás nélkül rávágja: Oké anya, de én akkor inkább egy lenyelőgumit kérek...