Kuksi

Köszönet Duzsunak a képekért. Isteni szerencse hogy maradtatok, igy valaki legalább dokumentálta is az eseményeket.
Szóval közös meseolvasást követett egy nagyszabású táncelőadás, ahol a hölgyek és az úr előadták ki, mit tud:
előszöris a közönség sorai:

Szombaton megrendezésre került az első igazi gyerekzsúrunk. 10 óvodás (plusz Juli:o), akiknek a fele ovis bandatag, másik fele a JD és a Kovács gyerekek. Kicsit féltem előre (najó, rettegtem), ugyanis a gyerekek egy részét én magam is lppcsakhogy névről ismerem, plusz ezúttal majdnem szülők nélkül zajlott a party, csak a szűk baráti kör maradt, Livi és Duzsuék. Ők főleg magukra voltak hagyva, míg Robi és én teljes erőbedobással próbáltuk elfoglalni a gyereksereget.. büszkén jelentem, hogy sikerrel!

Azt hiszem, mindketten egész kreatívan ismertük fel a pillanatokat, mikor kell a másikat kicsit felszabadítani, a gyerekek pedig határozottan élvezték a napot. apró malőr, hogy pl míg én a tortát szolgáltam fel, Robi zongorázott, nem tudom, esetleg Duzsuék készítettek-e fotót, de remélem:o)

voltak nagyon vicces pillanatok, Hédi pedig azt hiszem, nagyon nagyon jól érezte magát, csakúgy, mint az összes vendéggyerkőc. (a felnőttek egymást szórakoztatták, őrájuk semmi energiánk nem maradt, bocs:o)
képeket este megpróbálom feltenni, bár arra elég kevés figyelem és energia maradtm úgyhogy a minőség kissé silány, de azért a hangulat árjön:o)

Úgy látom, a házunk Chi által legkellemesebben átjárt pontja Hédi ágya lehet, ugyanis ide vackol be legszívesebben Pami. (Gondolom, az is a nyomós okok közül való lehet, hogy Hédi napközben itt tartózkodik a legkevesebbet, vagyis zavartalanul lehet szunyókálni.) Már feladtam hogy kiebrudaljam onnan, én ennél vajszívűbb vagyok, inkább minden reggel gondosan letakarom az ágyat, nem tesz benne túl nagy kárt, ha szundikál rajta. Este, mikor Hédi lefekszik, Pami kijön vacsizni, majd míg mi esti szöszölésünket végezzük, halkan visszasomfordál a szobába, és Hédi lábához bújva elalszik. Mikor én lefekszem, kiteszem szegényt, de addigis ott bújnak. Igenám, de mit tegyen az ember macskája, ha ő ugyan jól tudja, hogy csak lábnál van megtűrve, az embergyerek azonban gondol egyet és fejtől/lábtól fordul álmában?? hát mitévő lehetne, alkalmazodik a helyzethez.. valahogy így:

Tegnap Hédi 6 éves lett. Vittünk az oviba csokitortát, gyertyákat, kapott két szép mesekönyvet, egy pihe-puha pizsit, két harisnyát (újabb, csisszre épphogycsak felvehető darabok - képtelen vagyok rávaló harisnyagatyeszeket venni, úgy tűnik, nagyobb, mint ahogy én látom..), mindez persze csak a "ráadás" a korcsolya után, amit már hetekkel ezelőtt, előre megkapott.. szóval tartalmas egy nap volt. Az ovis köszöntés rettentő bájos, a gyerekek énekelnek közösen az ünnepeltnek, ő elfújja  a gyertyákat, eközben kíván persze, amit gondosan magában tart, nehogy ne teljesüljön (tudjak repülni.. nem rossz kívánság mi?) aztán az ünneplő tömegből a jókívánságaikat átadni kívánó gyerekek jelentkezhetnek, az ünnepelt pedig szépen felszólítja őket, és ők sok ajándékot meg hasonlókat kívánnak egymásnak. Végül két csoportnyira aprítják a tortát (gondolom, mindenki mokkacukor méretűre vágott darabot kap, de nagyon kedves szerintem, hogy mindkét csoport részt vesz az ünneplés ezen részében) és jól elfogyasztják.

Este még a biztonság kedvéért Hédi ragaszkodott egy éttermi pizzázáshoz (mondjuk itthon is nagyon jót szoktunk sütni, de az smafu ugyebár: Anya!! a te szülinapodon, ha akarod, itthon maradhatunk, de most az enyém van, és én szeretnék elmenni pizzát enni.. hát, mi lesz ha 16 lesz???) holnap pedig közeledik a nagyszabású zsúr, ahol bizony senki, de senki, kizárólag NAGYKORÚ GYEREKEK vehetnek részt, vagyis ti. 3 év felettiek. Hát, tűkön ülve várjuk a holnapi, első valódi gyerekzsúrunkat, amikoris nem igazából a felnőttek jönnek össze egy klassz evés-ivásra, melynek keretén belül a gyerkőc is felköszöntésre kerül, hanem bizony valóban 10, kisebb-nagyobb óvodás fog nálunk bandázni, méghozzá nagyrészt szülők nélkül. Huhh, én biztos kétszer fogok örülni, ami azt illeti:o))