Kuksi

Hédi rendszeresen beszél arról (minden reggel), hogy ő álmodott.
ha megkérdezem, mit, ilyen válaszok jönnek: mókuscsaládot.. őzikéket.. tündérek játszottak..

Szóval valahogy ezt nemigazán tudom komolyan venni. Ilyenkor mondom neki, jaj de szépet álmodtál, és már túl is lépünk egy sokkal fontosabb témára: Anya, ma mi lesz a reggeli???

Igenám, de egyik nap, néhány nappal az ikea játszóházas kalandunkat követően reggel motyogta, hogy ő álmodott ám, arról a boltról.. Ahol hotdogot szoktunk enni. Igen Hédi, és mi történt?? Hááát... én csak ott álltam.
Ott volt az Apa is.. meg te is Anya. de én csak ott egyedül álltam..

HOL???

A fagyigép előtt...

hát, azt hiszem, ez lehetett az első alkalom, hogy ráébredt, hogy ő valóban álmodott. Láthatólag megzavarta kissé ez az élmény, nem egészen értette, hogyan is történhetett mindez. és kissé még szomorúan is mondta. hogy ő egyedül állt. valahogy egyszerre volt szívszorító és vicces is. Ki hallott már egy gyerekálomról, legfőképpen egy első "igazi" álomról, amiben valaki az Ikeás fagyigép előtt áll:o)))

Mindez úgy hat, mintha naponta járnánk a fent nevezett áruházba, de mentségünkre szól, hogy az utóbbi időben tényleg nem ez a legfőbb időtöltésünk, sőt. De a gyerekre láthatólag nagy hatással van. c'est la vie.

Ez egy jócskán régi sztori, Duzsu juttatta eszembe a héten, de megint nevetnem kellett rajta.

Hédi ekkoris a leendő férjéről csacsogott.. próbáltam kicsit irányítani a nyilatkozatot, gondoltam, hogy fog az apa örülni, ha mondjuk azt sikerül kihúzni a gyerekből, hogy az ő férje olyasmi lesz, mint az apa.



Hááát, ez nem egészen sikerült. Hédi ugyanis arra a kérdésre, hogy hogy is fog az illető kinézni, gondolkodás nélkül vágta rá, hogy hát mint a Balázs. Mondom, az én testvérem Balázs? Nemnem. mint a Juhász Balázs. (a lent látható Vince apukája..:o) Mondom, de miben fog hasonlítani rá?



Anya, hát kívülről.

??

Anya, meg hátulról is..



ja, akkormár értem..



egyszóval Hédi valamilyen okból kifolyólag egyértelműen favorizálja a Juhász-Duró família férfitagjait..

Anya, a baktériumok azok micsodák?? Élőlények???
igen..
oké anya, de akkor micsodák? emberek, állatok, vagy manók????

Hédi lelkes látogatója az Ikeának. Imádja a hotdogot naés a fagylaltgépet, néha csak ezekért kéri hogy menjünk be oda. Kb kétéves kora óta pedig rendszeresen szeretne bemenni a játszóházba is, de eddig mindig sikerült azzal leszerelni, hogy oda csak a gyerekek mehetnek be, a szülők nem.. Múlt héten viszont bent voltunk a városban, és Hédi kiénekelte magának hogy hazafele menjünk be hotdog-ügyben.. Meg is tettük, majd a második hotdog után közölte, hogy akkor ő most bemegy a játszóba. Hát mondom, hogy nélkülünk be akarsz menni?? Ideeeen... persze teltház van, de épp kijön egy kisfiú, mire kitöltöm a papírokat Hédi már a kilences mellényben pompázik. Én megkapom a 9-es pecsétet, már mehet is, mondanám neki, hogy íme, ez itt az óvónéni, ha bármi van, neki kell szólni, de a gyerek már nekem hátatfordítva rohan a régen áhított labdáscsúszdára. Apával ijedten nézzük egymást, mondom, nincs mit tenni, spuri a dolgunkra, ne aggályoskodjunk itt, ha valami van hát majd szólnak. Ő azért még aggódva földig hajolva leselkedik a lépcsőről is, de végül végigrohanunk mintegy húsz perces rekordidő alatt az áruházon.. Ebben bennefoglaltatik az a három perc is, amíg a raktárból kukucskálva nézzük egy másik gyerek szülei mellett meghúzódva, mi is történik bent..

Minden hangosbemondó-bekapcsolásra heves szívdobogás jött rám, hála Istennek nem volt semmi, sőt, ezúttal Hedviggel kezdődő rendszámú autót sem kellett bemondaniuk..

Gyorsan végeztünk, mentünk Mókusért, aki már bentről hevesen gesztikulálva magyarázott és eközben rázta a fejét, amiből feltételeztem, hogy nem akar kijönni, majd odaszaladt, közölte, hogy neki van egy játszópajtása, akivel még játszani óhajt, így történt hogy még egy kávét is ittunk. Végül izzadságban úszva, szomjasan, izgatottan jött elő, és csak magyarázott, mi minden történt. Többek között, hogy őt egy nagyfiú megütötte labdával.. és, mit csináltál erre? semmit.. arrébb mentem, nem játszottam vele... :o))) Okoskám ő, hiába na.

Mióta ez a kis kiruccanásunk volt, azóta pedig már álmodott is az Ikeáról, de arról majd külön írok.

mesét néznek..
Hédi nemrégiben azon gondolkozott félhangosan, ki is lesz az ő férje. Mondtam neki, hogy azt csakis ő tudhatja..
válasz: Anya, talán a Vince..
Hát, nem volt ez mindig így, de ahogy a kép is mutatja, mostanra nagyon nagy a barátság:o))

Hédinek légcsőszűkülete van.

Minden nap inhalálnia kell, és gyakran betegeskedik is.
inhalálni persze gyűlöl, minden nap meg kell vesztegetni valamivel. Mikor nagyon kíváncsiskodik, hogy mi van vele, beteg-e ő, ami miatt minden nap inhalálni kell, mondtuk már neki, hogy semmi komoly, "csak" neked van egy kis légcsőszűkületed..

na ez azóta is következetesen lépcsőszűkület:o)))

2009 május, sétáltunk a kutyával a földúton, a szántóföldek között.

Anya, itt régen tenger volt?
háááát, nagyon régen...
igen anya, itt biztosan tenger volt, mert itt hullámos a föld..

Hédivel sétálni vittük Ébent, a fekete labradorunkat.

Ében hatalmas bakugrásokat abszolvál a magas fűben az út két oldalán.
Anya, Ében mit csinál??
vadászik..
de hogyan, anya?? Felemeli a lábát és lelövi???

Mindenből ilyen nehéz ez az első..

Ezennel ünnepélyes keretek között létrehozom Hédi blogját, mely hivatott megőrizni mindenféle csacska dolgait. Elsősorban persze a magam szórakoztatására, nameg azért mert annyi de annyi kis dolga merül feledésbe minden nap, hogy mostmár nincs több elodázás.

Legfőbb szándékom a legviccesebb mondásainak megörökítése, amelyekre nyilván majd kiváncsi lesz idővel, de mindig elmulasztom feljegyezni őket. nade most! akkorhát sorra is veszem az aktuális kedvenceimet.

Előtte azonban még a főhősről néhány szó. Hédi most 3 és fél éves, okos, cserfes kislány, akinek állandóan van mondanivalója. pont egy éve, mikor Martonba költöztünk, vagyis olyan kétésfél éves korában jegyeztem fel a nagy kedvenceim egyikét.

vonattal utaztunk Pestre, legtöbbször autózunk ugyan, de ha tehetem szeretek tömegközlekedéssel menni, mert ilyenkor több az idő Hédivel foglalkozni, kevésbé türelmetlen, nincs parkolási mizéria éshát érdekesség is számára, nem járunk minden nap vonattal..

Utazunk, beszélgetünk, jó szokásához hűen kotorgat a táskámban, majd talál egy gyümölcsös rágót. Jó intenzív ízű fajta, egyálatlán nem gyerekek számára készült szerintem, de puha fajta, nem mentolos, és hát ő meg szeretné kóstolni.. Mondom, oké, tessék, de ezt kizárólag rágni szabad, lenyelni egyáltalán nem. oké,oké. bekapja, rágja. Finom??? ideeeeen. de anya, ezt miért nem szabad lenyelni??? hát, mert ezt rágni kell, ez arra való. az is a neve, rágógumi. gondolkodás nélkül rávágja: Oké anya, de én akkor inkább egy lenyelőgumit kérek...