Kuksi

Hédivel megbeszéltük, hogy holnap visz dinnyét az oviba. Komment Héditől:

- Anya, akkor vegyük meg holnap reggel az oviba menet!
- Az nem jó Hédi, olyankor mindig sietnünk kell, inkább megveszem én hazafele, és holnap elvisszük.
- Anya!!! Dehát értem is sietned kell!!!

:o))) silly me, hát persze.

Hédikém is megérkezett Petényből. Minden a megszokott rendben ment, bár van egy-két furcsaság, na mondjuk ezek nem Peténnyel, hanem Hédivel függenek össze, de ott is mentek ezek a sztorik.
A legrosszabb, hogy úgy tesz, mint aki ott sincs. Nem köszön. nem válaszol senkinek. csak elrejtőzik. Azok elől is, akiket ismer. egy ideig gondoltam, nem kell belőle ügyet csinálni, majd elhagyja idővel. de mindenki ügyet csinál. a Dadus néni, az ismerősök, a rokonok, szóval ezt senki sem hagyja szó nélkül. Akkor persze sokkal rosszabb lesz. Tegnap már én bőszültem fel rá, erre zokogva menekült az Apához. (főleg nem jellemző!!) Szóval valami nem kóser. Hogy lehetne ezt elmulasztani???
azt hiszem, utána kell néznünk a szakirodalomban.
Visszatértek az álmatlan éjszakák is, mert miután megcsináltam neki a bunkiban a helyet, hogy ő ott fog aludni, éjfélkor Robi félig sírva találta a szobájában a földön ülve, majd áthozta, és ő már aludt is, én pedig a következő ca. 3 órában nem, mert folyton keresztbe feküdt valamely irányban vagy kitakarózott, vagy kompletten megfordult. Ó de frissen ébredtünk mindhárman! és persze kipihenve..

Nem tudom, feljegyeztem-e a mostanában való hanyag blogolásom közepette, hogy Csoki és Pötty után beszereztem egy harmadik macskát. Igazi kis ördögfióka, aprít ezerrel. Minden jól is ment vagy 5 hétig, és erre tessék, tegnap arra megyek haza, hogy nem jön elő, mint eddig mindig. Reménykedtem, hogy esetleg valahol befogták, de reggelre meglátják, hogy teljesen önkényesen pisil oda ahol éppen eszébe jut, iszonyúan harap és karmol, és kiengedik, és akkor hazatér, de reggelre sem jött meg. Sőt, Robi már otthon van, és még mindig nem. Hát ha a szomszéd kutya lelkén szárad, én esküszöm kinyuvasztom azt a dögöt. fél év alatt három macskám lett oda!!! én, a gondos gazda, aki rohan a macskával az állatorvoshoz ahogy annak a bajusza lekonyul, nehogy valami baja essen annak a szegény kicsi állatnak:o((( és tessék..

Hogy hogy kerül mindez a Kuksiblogba? Jó kérdés.. végülis mindig azzal takarózom, hogy a gyereknek kell állat. Vagyis a gyerek felé el kell hogy számoljak.. de igazából persze mindet magamnak szerzem be..

Hédi nyaral Györgyi Mamáéknál. Mondanom sem kell, hogy éppen kitört az iskolaszünet, máris spuri volt Petény irányába.. Robinál is meg nálam is sok a munka, így nem kell kiszámolni az életünk árán is, hogy ki hányra ér haza..

Vasárnap este vittük ki, minden jól ment, de hirtelen akkora villámcsapás történt, hogy elment az áram, én ijedtemben sikoltottam, Hédikém meg annyira megijedt, hogy mér sírni is elfelejtett.
Na ahogy magamhoz tértem, rögtön visszajött az áram is, gyorsan odamentem Hédihez, és elmagyaráztam, hogy semmi para, mellettünk a templomon meg a magas szomszéd házon is van villámhárító, az magához csalja a villámot és szépen a földbe vezeti, nekünk nem lesz semmi bajunk.
Néz rám rémülten:
Anya, és ezen a házon nincs olyan VILLÁMCSÁBÍTÓ???