Kuksi

Hédikém is megérkezett Petényből. Minden a megszokott rendben ment, bár van egy-két furcsaság, na mondjuk ezek nem Peténnyel, hanem Hédivel függenek össze, de ott is mentek ezek a sztorik.
A legrosszabb, hogy úgy tesz, mint aki ott sincs. Nem köszön. nem válaszol senkinek. csak elrejtőzik. Azok elől is, akiket ismer. egy ideig gondoltam, nem kell belőle ügyet csinálni, majd elhagyja idővel. de mindenki ügyet csinál. a Dadus néni, az ismerősök, a rokonok, szóval ezt senki sem hagyja szó nélkül. Akkor persze sokkal rosszabb lesz. Tegnap már én bőszültem fel rá, erre zokogva menekült az Apához. (főleg nem jellemző!!) Szóval valami nem kóser. Hogy lehetne ezt elmulasztani???
azt hiszem, utána kell néznünk a szakirodalomban.
Visszatértek az álmatlan éjszakák is, mert miután megcsináltam neki a bunkiban a helyet, hogy ő ott fog aludni, éjfélkor Robi félig sírva találta a szobájában a földön ülve, majd áthozta, és ő már aludt is, én pedig a következő ca. 3 órában nem, mert folyton keresztbe feküdt valamely irányban vagy kitakarózott, vagy kompletten megfordult. Ó de frissen ébredtünk mindhárman! és persze kipihenve..