2010. március 29., hétfő

Hisztérika..

Hédi elég kis hisztérika.. vagy hisztizik, vagy aggódik legtöbbször, mindkettővel eléggé ki tud borítani.
Az aggódás úgy értendő, hogy pl de anya, mi lesz ebéd után??? mit csinálunk??? mi lesz ha nem jön el vki??? stbstbstb. mire az ebéd végére érek már százszor kimerülök az ilyen dolgain. Tipikus példája volt ennek a síelés. eljött az egér, név szerint Lili. Hédi iszonyúan örül. a második másodpercben pedig már csak arról beszél, de mi lesz, ha elmegy??? mi lesz, ha nem ebédel a gyerekekkel? de nem akarom, h elmenjen.. és így tovább. ezáltal persze az a kevés idő is, amit ott tölt az az egér, nem olyan örömteli, inkább csak aggodalom neki. engem meg ez úgy bánt..
nade mindegy, most nem erről akartam írni.

Hédikém elég sok utasítást kap tőlünk, mi tagadás.
pl. sokat kell innia. mert ha nem diktálom bele az italt, akkor egész nap egyszer iszik, este, fogmosás után, lefekvés előtt. addig össz, kb egy decit. Ezért kvázi "erőszakkal" itatom. vagyis alkalmanként adok neki inni és meg is mondom, hogy ezt meg kell innod. Egyik este kijött a konyhába, és közölte, hogy
anya! nekem az egész napom csak abból áll, hogy parancsolgatsz nekem!
hoppá... még a végén írásos fegyelmiben részesít..

Luca tegnapelőtt 2 éves lett. Hihetetlen, mennyire édes. Mondtam, hogy jöjjön el velem, és még majdnem rá is állt:o) a kis gyanútlanka. De annyira szép és annyira csalafinta kislány, hogy nna.
Hédi is nagyon szereti, és annak ellenére, hogy azért Vince az ő spanja, Lucával is nagyon aranyosan játszanak együtt, már amennyire ez ebben a korban lehetséges.

Naszóval tegbap köszöntöttük Lucát a szülinapja alkalmából, nagyon aranyosak voltak a gyerekek. Vince próbált valamit kezdeni Hédivel, én csak a párbeszédre lettem figyelmes:
Vince mondott valamit, mire Hédi:
ááááááá, neeeeem. az túl durva játék...
játsszunk inkább királynőset.
V: dehát én FIÚ vagyok!!!! nem tudok királynőset játszani!!!

később:
Duzsu kérdezi Hédit, neked ki a barátod az oviban? Gyorsan ki is javítja: vagyis a barátnőd...?
H: a h. Sára
Vince is hozzászól: éééééés? Mit szoktatok játszani??? síneztek, vagy vonatoztok, vagy legóztok??

Hédi megdöbbenve néz rá: PÓNIZUNK!!!!

egyértelmű:o)

Kiküldetés

Hédikém véget nem érő utazásai között ezúttal Felsőpetényben kötött ki. Nagyon szeret Peténybe menni, imád az udvaron hintázni, meg Pista profi kisházat készített neki, Ében is vele mehet, ennek is nagyon örül, ma pedig ultradurva öröm történt: közeleg a húsvét, szereztek hát három (!) kisnyuszit. Szegénykék oly kicsik, hogy Hédi még kézbe is tudja venni őket. És hát örül. Persze nyilván ezek is hasonlóan végzik, mint a tavalyiak, amelyek közül is egy megszökött, a másik kettő meg ha nem tévedek vissza lettek ajándékozva valahová, nadehát ez a húsvétinyúl-sors, ugyebár. Hédi viszont iszonyúan örül nekik. Majd jól lefotózzuk őket.

2010. március 17., szerda










Hédi eddig kétszer kapott középfülgyulladást. Mindkét esetben éppen Ausztriában voltunk síelni. Kórházi ügyelet, antibiotikum, láz, meg ami még kell. Ezúttal az ottani orvosok szerint egy kruppos roham is tetézte örömünket.. hát a kruppot én kötve hiszem, de olyan is volt, hogy rányitottuk az ablakot és jobban lett, meg ami a legfeltűnőbb volt, hogy ahogy megváltozott az időjárás, a durván görcsös köhögés szinte teljesen elmúlt, a helyébe a kissé felszakadós, ritka köhögés lépett. Nade eddigre már az első antibiotikumokat is beszedte, úgyhogy az is segíthetett, nem tudom.

Nade a lényeg, hogy mókusunk igen élvezte amúgy a nyaralást, mint ahogyan a betegségtől eltekintve mi magunk is:o) Igazi gyerekparadicsomra találtunk, és még olcsó is volt, legalábbis ahhoz a szolgáltatáshoz képest mindenképpen, amit a gyerekek kaptak. a sípályákon egyszer nem sok, annyiszor nem álltunk sorba, szuper pályák voltak, a síelők meg csak lézengtek. fincsi volt a Bombardino, mint mindig, de itt kivételesen még a Glühwein is. (ami az én nagy sípályakedvencem, de kevés helyen csinálják finoman) Robi igazi olasz kulináris hetet tartott nekünk csajoknak, minden este másmilyen pastát szolgált fel. (És én még egy pár hétig tudnám gond nélkül folytatni a pasta-diétát..) Hédi kapott teljes sífelszerelést ingyen használatra, csak egy maszkot vettünk neki meg szemüveget, mivel a március ellenére -10 körül volt ált. a nappali hőmérséklet.
Szóval minden szuper volt, alig várom, hogy visszatérjünk.
íme, itt voltunk:



ja, és Hédi a betegségtől függetlenül két nap szünet után azért lecsúszott egyszer a síversenyen, minden kaput bevett, és végül büszkén vette át az aranyérmét Lilitől, az egértől. (Erről fotók később, Ercsó gépén várakoznak)

a képekből izelítő, többi az általam hőn utált Picasan.






Anya léböjtöl

nagyszabású léböjtbe kezdtem. Hédi persze naponta húszszor megkérdezi, miért nem eszik az anya??? de mindegy.
viszont a 3. napon járok, és már kétszer tudtam alig-alig leszerelni, hogy ő bizony feltétlenül sütni akar.
Hiába próbálom neki magyarázni, hogy a jövő héten annyit sütök, amennyit csak akar, de értse meg, nem jó az, ha meggyúrom, kisütöm, illatozik, majd végül nem ehetek egy falatot sem!
válasz:

nem baj, anyaaaaa. majd megesszük mi az apával!
köszi.. micsoda segítőkészség:o)

2010. március 1., hétfő

alkotások

Egyik kedvenc festményem a képen látható Teknős:o) készült 2010 februárban. mellette látható egy partra vetődött vitorlás, valamint egy eperföld, az alkotó elmondása szerint.









És íme, megvolt az első sílecke.



Egy óra helyett fél óra sikerült, így is volt egy csomó pityergés, a hátán folyt a víz fél óra után, és már más sem volt, csak hogy ő fáááájaaaaadt.

És különben is egyedül akar síelni, nem tanárral..
Viszont nagyon ügyesen csúszott:o) Nem kellett még semmi extrát csinálnia, csak elindították kb 10-12 méterre a pálya aljától, ő pedig lecsúszott, de egyszersem esett ám el. Szállította a kis plüssállatokat:o)
Úgy kezdte, hogy nem akarta csinálni a bemelegítést. Kérdezte tőle a tanár:

mi a baj, Hédi?
nincs bátorságom...
akkor nyújtsd fel a manót gyáván, úgy tudod??
De ő persze úgy sem akarta..

Szerintem bele fog jönni, mondjuk véglegesen ott bukott el a dolog, amikor már nagyon görbült a szája, és az oktató mondta, hogy akkor csússzon oda anyáékhoz. na attól kezdve nem hagyta abba a pityergést:o) Mindez a képeken nem látszik, és az akarás továbbra is megvan, ezért én összességében tíz pontra értékelem az első síórát!

Ráadásul tényleg négy hete még a futástól is óvjuk, a köhögés miatt ugyebár. ahhoz képest nem rossz!
Ja, és nagyon várta már, meg még azért is aggódott, hogy de mi lesz, ha éppen nem lesz itthon??
És ugyanolyan kis szürke(szebb időkben fehér)-piros dachstein bakancsot kapott, mint amilyenben mi tanultunk annak idején:o))






;;