Kuksi

Szombaton Kata és Isti esküvőjén voltunk.

Robi tanú volt és vezette a menyasszonyi autót, én pedig próbáltam Hédit megfékezni a szertartások alatt (több-kevesebb sikerrel) na és persze rábírni, hogy a várva várt koszorúslány szerepét akkormár töltse is be, hamár hetek óta csak erről beszélünk, hogy ő milyen szuper koszorúslány lesz..

Sajnos az első helyen beparázott, mint ahogy arra számítottam is, és zokogva közölte minden előzetes megbeszélés ellenére, hogy nem,nem,nem, ő nem megy sehova. Mondom, okés, szerintem ezt egy ünnepélyes tömeg előtt idegen helyen megrettent háromévestől nem is szabad zokon venni, hát szépen leültem a helyünkre. Majd kimentem szólni a menyasszonynak hogy bocsi, ahogy Hédi szokta mondani, sajnos ez nem megy. Kata viszont ragaszkodott a menethez.. ha máshogy nem megy, akkor az én kezemet fogva, de a koszorúslány ne táncoljon vissza, legyen szíves.. ajajaj. így esett hogy a fő esküvői menetben mehettem. Szerencsére hullafáradt voltam, mivel az esküvő előtti éjszaka volt egy kis kocsifeltörős para, úgyhogy egész éjjel nem aludtunk, reggel ahelyett hogy indultunk volna korán a megbeszéltek szerint, zárakat cseréltünk a házon, egy szó mint száz anya szét volt esve cseppet.. Mivel pedig a rózsaszín ruhámhoz (mesteri előrelátás:o) nem tetszett a fekete (utolsó pillanatban elkészült) boleró, kénytelen voltam egy régesrégi kendőt magamra kanyarintani, lévén hogy a ruhám váll nélküli volt.

A kendő viszont nem volt tükörnél kikísérletezve, viszem ugye a gyereket, a fényképezőt, a gyerek csokrát, a kölcsönretikült, mindezt állati késésben, hát lényeg a lényeg az első menetről nem szeretnék fotókat látni..

Hédi később viszont szépen összebarátkozott Esztivel, a másik koszorúslánnyal, és az esti polgárin már ügyesen vonult vele együtt, anyai kíséret nélkül. Milyen kár, hogy elöl ment a pár, mögöttük 10 centivel a tanúk, mögöttük tíz centivel pedig a koszorúslányok, ígyaztán őbelőlük igazán semmi nem érvényesült. Nade sebaj, elvégre az esküvőn mégiscsak a menyasszony az első. (Mondjuk az én ismereteim szerint elöl a koszorúslányok, ha ők befutottak, ifjú pár, végül a tanúk, dehát nem tudom én ezt olyan biztosan.. ez hasonló mizéria mint hogy ki milyen gyűrűt használ eljegyzéskor, azt csak a menyasszony viseli-e és melyik kezén, avagy a jegyespár és melyik kezén, esetleg az eljegyzési gyűrű egyben a karikagyűrű is, de még másik kézen viselve. Szóval nincs igazság az esküvői szokásokban, ennyi bizonyos:o))

Mindenesetre a kezdeti parát leszámítva Hédikém is szépen szerepelt, és minden szuper volt. Olyannyira felvette aztán a ritmust, hogy amikor a szertartás első kb. 20 percében zene szólt, és mindenki ült, akkor ő felállt, és azt a húsz percet a sorok előtt végigtáncolta szolid visszafogottsággal:o)))

(Mondjuk a felállást kisebb félreértés övezte, ugyanis az első sorban ültünk, játszott a zenekar, énekelt két énekes, mikoris Hédi sutyorogni kezd a fülembe, de semmit nem értek belőle. próbálom felfogni, mit akar, és elmondatom vele kb. 15-ször. Eléggé elsápadhattam, mert szentül hittem, hogy azt bizonygatja,

Anya! Hányni szeretnék!!!

Huh, kissé levert a víz, ahogy lefutott lelki szemeim előtt, hogy a gyerek végigokádja a helyszínt földigérő koszorúslányruhában, de végül kiderült, hogy állni szeretne, nem pedig hányni:o)))

Hát, azt megengedtem neki. Úgyhogy ül előttem az ifjú pár , őelőttük játszik a zenekar, Hédi pedig az első sor és Katáék között félig lehunyt szemmel a zene lágy ritmusára virágcsokorral a kezében ringatózik egyesegyedül. megért volna egy rövid videofelvételt, az biztos.

Egyébként az esküvő remekül sikerült, a várakozásoknak megfelelően mindenki igent mondott, finom volt az ebéd, klassz volt a zene, és még a nap is végig sütött, pedig előtte volt vagy 24 óra eső.