2011. szeptember 24., szombat

együttérzés

Mi tagadás, mióta beteg vagyok, még a szokásosnál is könnyebben veszitem el a türelmem Mogyoróval. (meg egyébként is.. Ében, örülhetsz a kiküldetésednek:o)

Szóval Robi egész héten rohant haza, de hiába, a rohanás is simán este 8-at jelentett, sűrű volt neki a hét, szóval Hédit én vittem, én hoztam, és persze én próbáltam intézni kis ügyesbajos dolgait estig. Csütörtökön sikerült Robinak egy fokkal előbb megjönni, de el is ment edzésre, mi pedig ketten maradtunk. Még korábban megigértette velem Hédi, hogy este levetitem az Öreg néne őzikéjét (kis számitó, tudja, h az a kedvenc diafilmem, azt éri el a legkönnyebben:o) aztán utána még, mint minden este, hallgathat Panka és Csiribit. Szóval ahogy megyünk bele az estébe, én már egyre inkább nyűgös vagyok, és vele sem mindig úgy bánok, ahogy az elvárható lenne, aznap már elég hangosan üvöltöttem szegénnyel, hogy nem sétálgatva mosunk fogat.. stbstb ilyenkor mindig nagyon szégyellem magam utólag persze, főleg, merthogy én vagyok a fő sétálgatva fogmosó, de ez egy másik téma, mint tudjuk, amit szabad Jupiternek..

Szóval nagy mérgesen felráncigáltam a melegebb takaróhuzatot is már, mire előjött a fürdőszobából, odaállt elém, és tündérien normális hangon (ez nem mindennapos nála..:o) a szemem közé nézett és közölte:


Anya, szerintem te már nagyon fáradt vagy. arra gondoltam, hogy kapcsold be nekem a Pankát, és majd az Apa holnap levetiti nekem az Öreg nénét. Jó lesz igy??


hát én nem győztem mondani neki, hogy mennyire nagyon kedves, hogy ennyire tekintettel van valaki másra. és hogy milyen büszke vagyok rá ezért.

kis csillagbogaram.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése