Kuksi

Tegnap voltam az első "valódi" szülőin. A tanítónénik ismét belopták magukat a szívembe, mindent elmondtak, ami fontos, nem húzták az időt felesleges dolgokkal, szóval minden szuper volt.
Apró malőr volt, hogy nem tudtam, kellett már jelentkezni a művészeti sulis dolgokra (na jó, azzal sem voltunk tisztában, mik a lehetőségek.. ) mindenesetre gyorsan megragadtam egy néptáncjelentkezős lapot és kitöltöttem, majd észbekaptam, hogy pont tegnap reggel volt az első néptánc, én pedig azóta ugyebár nem találkoztam a célszeméllyel, vagyis nem tudtam, hogy tetszett-e neki az óra, vagy csak én szeretném ha járna. Hát nem azzal fogadott otthon, hogy a Rozika néni mondta-e, hogy ő már szóban jelentkezett a szakkörre, mert neki ez nagyon tetszett! Így esett hogy Hédi mostantól heti öt órában jár majd néptáncra, ebből lesz egy összevont. Pénteken azzal végzi a napot, hétfőn azzal kezdi; mit is mondhatnék, azt hiszem, tiszta vidám vásár a suli neki:o)
Szülői végén jól kikérdeztem a tanítónőket, mi a helyzet, hát, kérem, úgy koncentrál ez a kicsi lány, hogy semmivel nem hajlandó kizökkenteni hagyni magát.. legyen az padszomszéd aki csicseregni kíván, vagy legyen neki melege és levehetne valamit, ő csak görnyed a munkája fölött és teljes koncentrálással végzi. Mit is mondhatnék, azt hiszem lesz ez még így sem, ha majd kissé feloldódik, de úgy gondolom, ez a szuper kezdés mindenképp nagyon jót tesz neki, és persze a hozzáállásunknak:o)
Szóval minden nagyon jól alakul mostanáig, láthatólag neki is esett bizony le kő a szívéről, és bár ez most azzal jár, hogy bizony az egész életünk át van szervezve, valahogy mégis gördülékenyebb ezidáig minden, mint ahogy én arra számítottam. Persze én egy órával előbb kelek, korábban fektetem, minden más program hétközben kihúzva, de azt hiszem, ez igazán belefér. Cserébe ő vidáman megy, jól érzi ott magát és gyűjti a csillagokat, sőt, már egy ötöse is van. Jól alá is írtam mindezeket a tájékoztatójában! haha. nagyon nagy felelősségű szülőnek éreztem magam közben:o)
Szóval minden szuper, az időbeosztásunk igen szigorú lett, Hédi pedig igencsak aktív lesz: minden nap tesi (kedvence a testnevelés óra. nem, nem torna, nem tesi, testnevelés, értsem meg) heti 4 tánc, ebből egy dupla, szombat korcsolya, és akkor még ott a vasárnapi crossfit, ahol ő ugyan nem hajlandó beállni, ehelyett lóg a kötélen, evez, labdázik és futkos egy órát, vagyis pontosan ugyanazt csinálja, amit nem akar, csak nem nevezzük nevén a gyereket. Kezd belejönni az ugatásba..

Juhuuuu! na ki kapott csillagot matekból első nap? Hát igen, aki hibátlanul folytatta a logikai sort, Károly Kuksi személyében. juhuu! éljen, éljen, éljen.

Jaigen, lezajlott az évnyitó, megvolt az első nap, a második is, kedvence a testnevelés óra:o) (nem, nem torna!! testnevelés!) és minden szuper.
Hála Istennek!

Hány éve tervezgettük, és íme, megvalósult első közös utazásunk Balázsékkal. Azt hiszem, még a várakozásokat is felülmúlta, a részemről döcögős kezdet ellenére.. Történt ugyanis, hogy indulás előtti vasárnap kissé érezni kezdtem a bölcsességfogamat, hétfőn már kétségbeesve kerestem gyorsan elérhető fogászatot, és így esett hogy antibiotikum és fájdalomcsillapító voltak a legfontosabb kellékeim a nyaraláson:o( Nade a kúra legalább segített, és a fennmaradó napok igazán nagyon jól sikerültek, meg az eleje is, amikor éppen nem a fogamat borogattam, mert hatott a gyógyszer..
Kislányok persze nagyon élvezték a nyaralást, Ádám pedig konkrétan pucéran töltötte a hetet, de amikor elviselt magán egy gatyát, szandált akkor sem lehetett ráadni.
Laura első nap megtanult búvárkodni, Hédi pedig békatalppal, karúszóval, úszósapka-szemüveg kombinációban szelte a habokat, nagyon kitartóan, számos trükköt mutatott be, sőt még párszor megkíséreltük a karúszó levételét is, de ez túl bátor dolognak bizonyult:o)
A hab volt a tortán, mikor a hajókirándulásról hazafele Hédivel és Laurával fél órát beszélgettünk a hajó tetején ülve a delfinekről, mikoris Balázs jelent meg a lépcsőnél Ádámmal: láttátok??? delfinek!! azt hittem, hülyéskedik, de gyorsan lementünk a lányokkal a hajó orrába, így a legpompásabb helyről nézhettük a delfineket, akik a hajónkhoz szegődtek játszani. Ráadásul egy elég kicsi hajóval mentünk, kettő pedig a delfinek közül elég sokáig játszott azzal, hogy a hajó orra alatt közvetlenül úszkált, hát, nekem még ilyen csodálatos élményben azt hiszem, nem volt részem, hihetetlenül gyönyörűek voltak, és ahogy mórikálták magukat, ezt sosem hittem volna! Elég hosszan kísértek bennünket, én úgy láttam, négyen lehettek. Andus készített pár fotót róluk, majd teszek fel ide is, és még egy német családot is leszólítottunk, aki a közelünkben fotózott, hogy majd küldjenek belőle nekünk, remélem, nem feledkeznek meg róla:o)
Volt aztán még kajakozás, vidámpark, szóval azt hiszem, jobb nem is lehetett volna.
remélem, a képek itt láthatók:
https://picasaweb.google.com/karobert/201208SukosanNyaralas?authkey=Gv1sRgCMa9_YKVxv_D9QE&feat=email

Ma reggel kerestem otthon a körömreszelőt. Ilyenkor célszerű megkérdezni Hédit, amit én elhányok vhova, arról ő gyakran tudja, hol van.. (Nyitott szemmel jár, velem ellentétben..) Közli is, h utoljára a kocsimban látta. Gondolom, látta az arcomon, h most nem fogok kimenni érte, úgyhogy gyorsan hozzá is tette: de le tudod reszelni a körmödet jégkrémpálcikával is, az van nekem, adjak? köszi:o)

szóval az ugrás, az már nagyon megy a kép tanúsága szerint. Az úszás még sajnos nem annyira. Mindenesetre vélhetőleg egyikőnk sem 4 óra alatt tanult meg úszni.

ÖÖÖÖ, én kicsit közelebből láttam:o) majd kérek a Mamától közelebbit is..
amúgy a bal egyeske. vagyis nem, ketteske. az egyeske még kisebb.